Azt hiszem,boldog vagyok.Marknak igaza volt,és jól tettem,hogy adtam neki még egy esélyt.Annyira...udvarias,figyel az érzéseimre,és persze mindemellett jóképű.És ami a legfontosabb:Nem vámpír,mégis tökéletes.Három nap telt el volterrai látogatásom óta,szóval már csak négy nap van hátra.Berögzött hülyeségem,hogy számolom az időt,de valahogy nem birom kiverni a fejemből,bármennyire is akarom.Igazából nem is értem,hogy miért gondolkozok most ezen,amikor Markkal éppen egy csodálatos vitorlázási úton vagyok.Kapott egy hajót,a motorral együtt a szülinapjára,amit rólam nevezett el.

-     Remélem jól érzed magad – Jelent meg mögöttem,és átkarolt,miközben én a korlátnál állva figyeltem a lenyugvó napot.
-     Igen,nagyon is – Éreztem,hogy mélyet beleszippant hajkoronámba.Szóval érdemes volt új balzsamot venni...
-     És mit gondolsz,jó úton haladok affelé,hogy elfelejtessem veled a másikat? – Nem mondtam meg neki még Ed...vagyis az Ő nevét.Valahogy nem akartam,hogy tudjon róla.
-     Tökéletesen profi vagy.Gondolom sokszor csináltál már ilyet – Húztam mosolyra a számat,aztán belebújtam ölelésébe.
-     Nem,nem igazán.De köszönöm a dícséretet – Ölelt még szorosabban.

Nem szólaltunk meg,csak élveztük,hogy ilyen közel lehetünk egymáshoz.Mark kezével simogatta az én kezem,és megpuszilta a fejbúbomat.Mikor éppen oldalra fordítottam az arcom,hogy meg bírjam csókolni,valami csipogni kezdett.

-     Elnézést – Szakadt el tőlem hirtelen,és maga elé emelte  a kezén lévő óráját,amiből mintha olvasott volna. –    Remélem nem haragudnál meg nagyon,ha ezt a napot most el kellene szalasztani például holnapra.Sürgős dolgom akadt.
Nem értettem miről beszél.Mi volt ez a hirtelen nagy változás?Valamit elronthattam?Hisz nem csináltam semmit.
-     Pe-persze – Dadogtam. – Nyugodtan menny csak,csináld a dolgodat.Én addigis hazamegyek.
-     Figyelj,most jelen pillanat hazakísésérni se tudlak.Bocsáss meg – Nézett rám aggodalmasan.
Valójában nem volt baj,nem sértődtem meg ez miatt.De sosem hagyta volna ki azt,hogy minnél tovább velem maradhasson.Tényleg valami furcsa dolog történhetett.
-     Látom tényleg nagyon komoly– Erőltettem meg egy mosolyt. – De nem baj.Nem az a típus vagyok,akinek elvárásai vannak.Szóval...
-     Köszönöm,hogy megértesz – Mosolygott rám Ő is,de ez nem az az igazi mosoly volt. – Megengeded?
Nyújtotta a kezét,hogy segítsen visszalépni a partra a hajóról,amit én szívesen elfogadtam.
-     Hát akkor... -  szólalt fel újból,mikor már a szárazföldön álltunk. – Szia,Bella.Holnap látjuk egymást – Megpuszilta az ajkamat,és mielőtt még én is elköszönhettem volna tőle,ott hagyott.
-     Szia... – suttogtam magam elé.

Sietős léptekkel igyekezett valahová,én pedig nem az a fajta voltam,aki úgy tesz,mintha semmi sem történt volna.A kíváncsiság legyőzött,és utána eredtem.Halkan osontam,hogy még véletlenül se vegyen észre,és mikor egy pillanatra megállt,volt még annyi időm,hogy egy fa mögé bújhassak.Tisztára mint egy James Bond filmben...Nem hiszem el,hogy idáig süllyedek.Kinéztem újból,és akkor már ismét ballagott tovább.Lefordult jobbra,és én  elkezdtem futni,hogy még véletlenül se tévesszem szem elől.De amikor odaértem,nagy meglepetés fogadott...

Egy zsák utcában találtam magam,aminek a végén körübelül egy két méter magas tégla fal helyezkedett el,Ő pedig sehol.

-    Talán mégsem kellett volna ennyire kíváncsinak lennem – suttogtam magam elé a meglepettségtől,és eltátottam a szám.



                                                                                    -_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_


-    Miért kaptam még egy hetet? -  kérdeztem Alecet,mert most kivételesen nem Jane volt őrségben.
-    Aro úgy gondolta,hogy azt szeretné,hogy jobban szenvedj – Nevetett.
-    Pedig a legjobb megoldás az lett volna,ha még az nap megöltök – Szitkozódtam.
-    Hidd el,Cullen,ha lehetne,megtenném.De sajnos nem adtak rá parancsot.
-    Kössz,kölyök -  A széken ültem,háttal Alecnek,és az ablakon figyeltem kifelé. – Nah és mi történt a hugoddal?Megijedt tőlem?
-    Szállj le róla! – Morgott fel. – Semmi közöd nincs hozzá!
-    Nem állt szándékomban hogy valamilyen kapcsolatot létesítsek vele,nyugodj meg – Végre valami jó is történik velem,jelen pillanat pedig az,hogy idegesíthetem Alecet.
-    Már így is túlságosan megbabonáztad! – Emelte fel a hangját.
-    Mesélte már,hogy csókot kért tőlem? - Dőltem hátra a széken,és laza pózba helyeztem magam.
-    Fogd be! -  kiabált rám.
-    Pedig így volt... – mondtam még utoljára,Ő pedig morogva eltűnt a börtönből.

Szenvedve felnevettem,és elgondolkoztam azon,hogy milyen kis apró dolgok is boldoggá tudják tenni az embert,meg persze a magam fajtákat.Engem még az éltetett,hogy négy nap múlva halott leszek,és senki sem fogja észre venni a hiányomat.

Senki.

Csakis én magam.Egyes egyedül...Kivétel nélkül...és még Ő sem...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés