(Bella szemszöge)

Miután lezuhanyoztam egy kicsit nyugodtabb lettem.Bár még mindig el se tudtam hinni hogy tényleg megütöttem Kevint.Eddig még soha nem csináltam ilyet.Úgy érzem most magam mint egy rossz bűnöző,és legszívesebben elbújnék valahova ahol senki sem talál meg.Se Kevin,se Charlie,se Edward.Bár a pofont tényleg megérdemelte Kevin.

Mégis mi a nyavalyát képzelt?Idejön,és ott folytatjuk ahol abbahagytuk?Hát akkor most jól pofára esett.Remélem most már felfogta hogy mi már sose fogunk együtt járni.De ha Edward emiatt szakítani fog velem akkor tuti hogy nem ússza meg csak egy pofonnal.

Miközben ezen gondolkoztam Edward tűnt fel az ablakban.Most kiderül hogy hisz-e nekem.De egy dologban tuti biztos voltam,nem hagyom hogy elmenjen.Harcolni fogok érte!

(Edward szemszöge)

Sokáig gondolkodtam egy tisztáson ülve és végül arra jutottam hogy mindenképpen beszélnem kell Bellával.De ha már mást szeret el kell engednem.Nem lehetek önző!Bellának is joga van egy normális élethez,nem láncolhatom magamhoz.Miközben futottam próbáltam meggyőzni magam hogy Ő még szeret.Szeret Edward,szeret!

Túl gyorsan odaértem és rettegtem attól hogy mit fog mondani.Nem bírnám ki ha elhagyna.Már hogy is tudna elhagyni mikor én örökké hozzá láncoltam a szívem.Már az ablaka alatt álltam és nem habozhattam tovább.

Beugrottam az ablakon,és gyorsan a szoba legsötétebb zugába húzódtam.Láttam hogy az ágyán fekszik és a szeme ég a haragtól.Vajon mi történhetett amíg nem voltam itt?Kire mérges?Talán rám?Biztos hogy rám,azért mert meglestem a kis csókcsatájukat.Az arcomat rögtön a vámpírok által oly sokszor használt maszkba formáltam.

(Bella szemszöge)

-Szia-köszöntem félénken
-Szia-mondta,és az ő hangjából is kicsengett a bizonytalanság.
-Edward,ne haragudj!Én egyáltalán nem akartam megcsókolni Kevint!Ő mászott rám és utána be is húztam neki egyet!-fakadtam ki,miközben a torkonban az elfolytott sírástól gombóc keletkezett.
-Bella,én nem haragszom rád!Hogy is tudnék?Hidd el,megértem ha mást választasz helyettem.Most meg van a lehetőséged hogy a normális életet válaszd helyettem.Kérlek,gondold végig hogy mi a legjobb neked.
-Én már nem tudok élni nélküled!Sohase tudnék mást szeretni!-válaszoltam és már megállíthatatlanul ömlöttek a könnyeim.

Edward elfeküdt mellettem és nyugtatólag átölelt,ringatni kezdett.Beszívtam a jellegzetes édeskés és mámorító illatát.Fokozatosan kezdtem megnyugodni ,és még akkor is nyugtatott,amikor már csak az idegességtől,és a kétségbeeséstől remegtem.Még nagyon sokáig feküdtünk így mire végre megszólalt.

-Bella,én döntöttem!Elmegyek...
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés