Lépkedtem a házba, nem figyelve semmire. A szavakra a hátam mögött, a kitörekvő könnycsepeimre… semmire. Csak a gondolataim maradtak. Újra és újra lejátszva a történteket.
Belépve igyekeztem összeszedni magamat, elvégre elég, ha én érzem magam rosszul, nem kell még Jaspernek is ezt éreznie. Ledobtam a kabátom.
- Sajnálom kicsim.
- Mit?– néztem Alice-re.
- Kicsim, nem kell a jövőbe látnom ahoz hogy lássam, ha valami baj van- ölelt át.
- Ne – húzottam el tőle – majd elmesélem rohantam fel a szobámba.
Ha vigasztalni próbálnak csak rosszabb, akkor nem tudnám elfelejteni… nem mintha amúgy menne.
De legalább nem bőgöm el magam. Leheveredtem az ágyra. Csak ezt gondoltam: Miért? Mi a baj velem?
Miért nem … a gondolat rosszabb volt.
- Bejöhetek? – kérdi apa.
- Gyere.
Leült az ágyra.
- Kicsim, gondolj bele egy kicsit Jake helyzetébe.
- Nem akarok!
- Neki se piskóta az élete, és neki is hogy itt vagy változást jelent, és még nem tudja, hogy alkalmazkodjon.
- Ezt mind a fejéből olvastad ki?
Igen, ilyenkor köztudottan bunkó voltam a körülöttem lévőkkel. Nem mintha lett volna ilyen eset, csak ha valami nagyon nem volt ínyemre így tiltakoztam az események ellen. Szóval igazi hisztis voltam ilyenkor… még ha az életemben nem is.
- Csak ígérd, meg hogy elgondolkozol rajta! Tudom, hogy megtalálod a válaszokat – nyomott puszit a fejemre.
Nem volt kedvem bele gondolni, a saját bőrömben is elégé tomboltak az indulatok. Csak aludni akarok – suttogtam.
- MI A SZENT …?
Ránézek az órára, hajnali kettő. Mintha valami hangot hallottam volna. Kilépek az ágyamból és kinézek az ablakon. Túl sötét van nem látok semmit. Kinyitom az ablakot és … repül felém egy kavics darab, de még időben elkapom, mielőtt egyenesen a szemeimet venné célba. Enyhe ledöbbenésemből Seth hangja döbbentett nagyobba.
- Mi az megörültél?
- Bocsi, csak szerettem volna veled beszélni.
- Aha, és ehhez az kell, hogy kiüsd a szememet a helyéről – nevettem el magam.
- Bocsánat nem szándékos volt.
- Ő küldött hogy beszélj velem?
- Nem, Jake tudja, hogy idejöttem de nem ő kért meg rá.
- oh. Most ez jó vagy rossz – gondolkodtam.
- Jössz?
- Oké, várj, egy kicsit mindjárt megyek.
- Csak nem félsz kiugrani az ablakon – kuncogott.- elkapnálak.
- Nem ugrálok az ablakon, ha kimehetek az ajtón is. Közlekedj ajtón – ajánlom neked is.

- Mizujs veled csajszi? – kérdezte, hogy megtörje a csendet.

Újra beugrott a búcsú. Összerázkódtam.
- Tudod nem? Látad?
- De én rád vagyok kíváncsi.
- Fura egy ember vagy Seth – tereltem el a témát – hajnalban beállítasz, hogy beszélni akarsz velem, de ellőtte együtt „buliztunk”.
Persze megérezte, hogy miről van szó, egyből.
- Csak őr-járatoztunk egyet, és most értem vissza.
- Mond csak, hogy zajlik az őrjáratozás?
- Hát körbe körbe rohangálok röviden – nevette el magát – régebben uncsi volt.
- Régeben?
- Öhm, hát nem sok vámpír járkált a La Push közelébe – ha érted mire gondolok.
- Milyen érzés?
- Mi?
- A … bevésődés.
- Ja hogy az… nem tudom én még nem. De állítólag földöntúli.
- Ezt csak…ti tudjátok érezni?
- Hát bizonyos értelemben igen, mert nagyon erős, és mély. Egy örök életre szóló kapocs, de nem lehet szavakkal kifejezni.
Sóhajtottam egy mélyet.
- Nem könnyű neki se, hidd el. Csak ne hagyd, hogy ez a kis félreértés rontsa el a dolgokat, oké? Gondolj a helyzet mögé.
- Azt hiszem rosszul vagyok!
- Hát igen, egy kis időbe telik mire feldolgozod a helyzetet…
- Nem, igaziból vagyok rosszul! – majd elsötétült a világ… ebbe a hónapba másodjára.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés