Vajon mit beszélgethetnek? Folyton belém nyílalt a kíváncsiság. Nem tetszik ez nekem, valami nincs rendben. Mitől van ez a hülye érzés?! Meg amúgyis örülnöm kéne, hogy vége van az őrjáratozásnak, erre én… mindegy is jobban tenném, ha lefeküdnék aludni. Csak hogy nekem ez nem megy. Átváltoztam, és futásnak eredtem az éjszakába. Imádtam ezt, olyan felszabadultnak éreztem magam. Én voltam az éjszaka árnya. Csakis én… ameddig Seth hangja meg nem szólalt a fejemben.
- Haver, Nessie elájult…
- ELÁJULT?! Hogy hogy elájult?! Ő nem is tudna… azonnal megyek. Nem, nem lehet. Ez nem történhet meg velünk. Vele kellet volna lennem, de elszúrtam. Csak rohantam, és vártam mikor érek már oda a Cullen házhoz.
Amikor a ház elé értem, Alice már várt rám. Magyarázott, de nem sokat értettem belőle, egyből Nessie mellet akartam lenni. Célomat akadályozta az ajtó, és mivel nem akartam kárt tenni, visszaváltoztam.
- Mi történt? – kérdeztem Alicet.
- Hú, egy kis ideig azt hittem képes leszel bemenni farkasként – mutatott rám. Ezt nem hiszem el!
- Mi van Nessievel – érdeklődtem kicsit hangosabban, amivel elértem, hogy Jasper fenyegetően rámnézett.
- Elsőnek is Nessie átesett a felnőtté válás útján, gyere fel – invitált be.
Felvezetett Nessie szobájába, ahol Edward és Bella ültek az ágya szélél, és Nessie… ő dobálta magát az ágyon, síkiaktozott a fájdalomtól, és csorgott róla a víz.
Ez Alicenak semmi???
Odarohantam hozzá, nem úgy tűnt, hogy magánál van.
- Mi van vele?
Edward mindenféle számomra idegen szóval, orvosi nyelven körül írta.
- Mondhatnád úgy, hogy én is értsem! – rivalltam rá.
- Átalakul a teste, a szervezete. Elérte azt a kort, amikor nem fog többet öregedni.
Ez azt jelenti, hogy fenőt – hitetlenkedtem magamba- hihetetlen annyit gondoltam erre a percre.
- Magamra hagynátok egy kicsit vele? -kértem.
- Persze – majd kisétáltak.
Leültem mellé, és megszorítottam a kezét.
- Hé, figyelj, én sajnálom ami történt, hidd, el nagyon szeretlek! El se tudom mennyire, és azt akarom, hogy tudd. Végignéztem meggyötört arcán, ami még igyis a világ legszebb arca volt.
- Te vagy az életem – suttogtam neki – múltam, jelenem vagy jövőm, mind semmi, ha te nem vagy benne. Remélem, hogy tudod, hogy képes lennék érted bármit megtenni.
Nem tudtam csak ezt: szeretem, szerelmes vagyok belé, és kívánom minden porcikáját.
Már nem sikítozott, vagy rázkódott. Az arca is mintha kezdet volna békés lenni. Forró homlokán legördült egy csepp.
Edwardék visszajöttek, és megvizsgálták. Már a végső stádiumban van, nem sokára felébred (holnapra) és egy nagy pihenésre lesz szüksége.
Órák teltek el és én csak ültem az ágyszélén.
Seth is beugrott
- Te mi a frászt keresel itt – csattantam.
- Megnézem Nessiet –haver szerintem aludnod kéne egy kicsit.
- Jó vicc – morogtam sötéten – aludni, nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy elmozdulok innen.
- Na jó haver, bökd ki mi a bajod!
- Te!
Zavarodva nézett rám.
- Bocsáss meg, én nem tudom mi ütött belém. Ne haragudj. De legbelül tudtam féltékeny vagyok rá, mert ő ott volt Nessievel amikor én nem.
- Spongyát rá. Hogy van?
- Már jobban. Nem sokára felébred. Addig pedig várunk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés