Kinyitottam a szemem. Hirtelen beugrottak a dolgok. Sethel voltam, aztán elájultam. Utána már csak fájdalmat éreztem. Oldalra fordultam, és egy sötét alakot láttam melletem durmolni. Nem hittem a szememnek azért újra becsuktam és megdörzsöltem.
De ugyanaz a kép. hogy kerül Jake az ágyamba? Na, látjátok, ezt én se tudom. Olyan édesen aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni. Nem tudtam haragudni rá, az elválásunk miatt – legalábbis nagyon. Óvatosan felültem, nehogy felébresszem. Hirtelen fájdalom nyilat bele a melókasomba, na, jó most már kezdek kíváncsi lenni mi történt. Lementem a nappalaiba, ahol a családom várt.
- Kicsim, nem kéne pihenni -adott puszit anya.
- Vagy kidobni azt a korcsot – morogta Rose.- el se hiszed, mennyit kell majd utána szellőztetni.
Egy szúrós pillantás kíséretében megkérdeztem: Mi történt? Nem emlékszek semmire.
Apa megölelve ezt mondta: - Felnőttél.
Volt már róla szó, de nem nagyon figyeltem pontosan mit is jelent ez. Nekem ugyanennyit- felnőttem- nem töltött el a gondolat túlzottan semmi érzéssel.
Anyáékat már annál inkább.
- Hú, de jó – préseltem ki. De én inkább arra lennék kíváncsi, hogy került mellém Jake.
- Látod, erre én is kíváncsi vagyok – mondta Rose.
- Jacob a vendégszeretetünket élvezi tegnap óta – mondta szelíden nagyi.
- El se mozdult mellőled – kacsintott Alice.
- Meddig voltam kiütve?
- Majdnem három napig.
- Mivel még pihenésre szorulsz, gyerünk, vissza az ágyba – adta ki a parancsot anya.
Benyitottam a szobámba halkan. Jake elterülve az ágyamon, még mindig aludt. Önkénytelenül is elmosolyodtam, ahogyan néztem óriás alakját, az én picike egyszemélyes ágyamon, amiről a lába lelógott. Leguggoltam az arcával szembe az ágy másik oldalán.
Olyan békésnek tűnt, és édesnek. Nem voltak kisfiús vonásai. De mégis ahogyan aludt… mintha nem tudnám többet róla levenni a szemem. Vajon ő is ezt érzi, ha rám néz? És hogy nézek ki? – siettem a fürdőszobába.
Belenéztem a tükörbe. A változás… úristen!
A szemem alatt két fekete karika tündökölt, de vakkora hogy csodálkoztam, hogy látok egyáltalán. Nem láttam magamba, semmilyen földöntúli szépséget, semmi bájt, csak a megnyúzott arcomat.
- Tényleg pihennem kéne – ment el a kedvem mindentől.
A kilincshez érve ledöbbentem. Így nem mehetek Jake közelébe! ÍGY senkijébe! Kedvem lett volna belevágni a fejemet a falba. Állatába nem érdekel, hogy nézek ki, - Alice korhol is érte rendesen. Megint a tükörhöz rohantam. Alice mindig vesz nekem kenceficéket – nem mintha használtam volna őket – de most S.O.S. Helyzet van. Kicsit tűrhetőbbé tettem a helyzetet, és kiindultam. Még mindig aludt. Gondoltam visszafekszem mellé, elvégre nekem pihennem kell, és van rá jobb hely, mint az ágy? – nyomtam el egy ördögi mosolyt magamba.
Próbáltam lassan visszafeküdni, de nem nagyon volt hova. Jake megmozdult. Igen, határozottan ébredezett. Elkapott egy csöppnyi helyzet hogy a történtek után mit kéne csinálnom.
Kinyitotta azt a szép barna szemeit, és rámézett.
- Nessie , te jó ég! (Na, mit mondtam, megijedt tőlem. Azért kicsit azt hittem egy fokkal tűrhetőbben nézem ki.) – Azonnal feküdj le!
- Már megbocsáss – nem tetszett, hogy utasítgat – de ha nem foglalnád, el az ágyamat lefeküdnék!
- Bocsáss meg! – ugrott fel-, na, szabad apálya – virított rám egy mosolyt, amit persze lehetetlenség lett volna nem viszonozni.
Betakart és körbe alám dugta a takarót.
- Így ni! Nessie beszélnünk kell, arról, ami történt. Én nem akartalak megbántani. Sajnálom, de…
- Kérlek, ne magyarázkodj! – vágtam a szavába.
- Szíved joga azt tenni, amit akarsz.
- De…
- Kérlek, nem beszélhetnénk másról? Elvégre nem akartam, hogy a képembe lökje, hogy Ugyan miért kellet volna megcsókolnia, és hogy nem vonzódik hozzám. A gondolat is szörnyű volt. Mi van akkor ha Jake csak a bevésődés miatt szeret? Ha csak egy varázslat miatt érez irántam bármit is. Ezt nem akartam. Főleg hallani a szájából.
Bűnbánatos képet vágott.
- Sajnálom.
- Ha még egyszer kiejted ezt a szót… én nem is tudom, mit csinálok. – próbáltam viccesre venni a figurát. Mióta vagy itt?
- Úgy érted mikor aludtam be?- kuncogott, amit én se alhattam meg.
- Tegnap óta.
- Úristen te tegnap óta itt vagy?! És Billy tudja? Biztos aggódik érted, mond, hogy felhívtad vagy ilyenek! – hadartam.
Jacob is döbbent képet vágott.
- Nyugi, gondolom, tudja – nagyon úgy tűnt mintha magát győzködné-, és mellesleg nagyfiú vagyok.
- Most akkor leszel szíves felhívni - néztem rá csúnyán, amire ő elmosolyodott pofátlanul.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés