- Igen apa, sajnálom! Ne haragudj! De azért telefon is van a világon.
Mit ne mondjak öröm volt halhatni ahogyan Jacob a nagyfiú-, ahogy fogalmazott- szidást kap.
„Én megmondtam” vigyoromat nehéz volt eltüntetni az arcomról, amikor lerakta.
- Igazad volt- mondta bosszúsan- de nem mindenben.
- Kifejtenéd, kérlek? – kérdeztem angyali ártatlansággal.
- Apa tudta hol vagyok, csak egy … kicsit későn.
Seth akkor szólt neki, amikor elment, vagyis tegnap.
- Seth volt itt?
- Aha , beugrott megnézni.
- Ez nem igazság! Jaaaakee - nyújtottam a szavakat, hátha eljut az agyáig. Had keljek fel lééégysziii.
- Nem, ebben kérhetetlen vagyok, és ahogy hallottam anyád is az- szóval ne nézz így rám.
- Esetleg megengeded, hogy kimenjek a fürdőszobába? – csattantam fel.
- Persze- mondta haláli nyugalommal amitől kedvem lett volna hozzávágni valamit.
Fel akartam állni, Jake pedig máris a karjai közé kapott, és elindult a fürdőszoba ajtaja elé (ami megjegyzem kb.60 cm lehetett)
Jacob már húsz perce menni készült.
- Századjára mondom, nem lesz semmi baj, valakinek meg kell vinni a hírt hogy élek.
- Haha nagyon vicces.
- Ha bármi van…
- De nem lesz! Jaj Jake megőrjítesz- sóhajtottam. Az mellékes most épp melyik értelemből – gondoltam.
Ahogy kilépett az ajtón, elővettem a telefonom és felhívtam Suzt. Furcsa volt, mert azonnal felvette a telefont, és idegesnek tűnt a hangja.
- Halló?
- Szia Suz Nessie vagyok!
- Hogy ki?
- Ja bocs, Renesmée. (Adnek említettem, hogy hívjon Nessienek)
- Ó szia. Mi van veled már két napja nem jöttél suliba.
- Igen, valami vírus – rögtönöztem – azt hiszem fertőző.
- És arra mizujs?
- Semmi különös.
Túl gyorsan mondta, és ez a beszélgetés is furcsa volt. Itt valami nem stimmel. Furcsa érzésem van.
- Bocs R, most le kell tennem! Gyógyulj meg!
- Köszönöm-, de már lerakta a telefont. Talán fel kéne hívnom Ad-at hátha ő tudja mi a baj. De azt se akarom, hogy Suz azt higgye, nyomozok utána. Biztos csak túlreagálom.
Gondolkoztam még pár dolgon, majd elnyomott az álom.
Álmomban újra egy erdőben voltam.
Dejavum volt. Valaki vár rám, és tudom is ki.
Egyre beljebb sétálok, sötétedik. Megreccsen az ág, én odanézek. Egy hatalmas barna farkas lép ki.
Elmosolyodok.
- Megtaláltam a neved – Jacob – simogatom meg a fejét, mire ő belehajol a kezembe.
- Sétálunk – kérdezem, mint mindig.
Egyre beljebb és beljebb haladunk, ahol már csak kevés fény ér el bennünket.
Jacob farkas hirtelen nyugtalan lesz, és elkezd morogni, a hátán feláll a szőr.
Hiába kérdezgetem mi a baj, nem felel – nem tud. Hátunk mögül zaj hallatszik, és odafordulunk. Aztán teljes sötétség…. és vég.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés