Már csak három nap van hátra a kivégzésig,és még mindig nem tettem semmit ellene.Markkal nem beszéltem tegnap óta,és tippem sincs,hogy mi történhetett.Elmeséltem Carolnak is az egész történetet,és Ő sem tudott logikus választ adni a történtekre.

-    Szóval csak úgy ott hagyott?  - Lepődött meg Mark viselkedésén.
-    Igen – Sóhajtottam.
-    És fel sem hívott azóta?
-    Nem...
-    Mekkora egy hülye!Nem gondoltam volna,hogy Ő is olyan mint a többi... – Megcsörrent a telefonom,és azonnal ugrott érte. – Nah szerinted ki az? – Mosolygott rám.
-    Add ide! – Vettem ki a kezéből.-  Szerinted felvegyem? – Néztem rá a kijelzőre,amin Mark neve szerepelt.
-    Na ná! – Villantotta ki foga fehérjét,és elment a fürdőszobába,hogy nyugodtan tudjak beszélni vele.

-    Igen? – szóltam bele félénken.
-    Szia,Bella.Azért hívtalak,mert bocsánatot szeretnék kérni mégegyszer a tegnapi dolog miatt.
-    Semmi baj,de azért megtudhatnám,hogy mi volt ennyire sürgős? – Valójában nagyon is megbántott,és legalább azt elvártam volna,hogy elmondja,miért ment el.De nem válaszolt azonnal.
-    Tudod...az apám hívatott,és mennem kellett.Néha...néha szoktak lenni ilyen pillanatjai,mikor azt élvezi,hogy parancsolgat – Érzem,hogy valamit titkol.
-    Aha,és ezt olvastad ki az órádból? – válaszoltam unottan.
-    Gondoltam,hogy haragszol! – Vágta rá hirtelen,és mintha dühös lett volna.Sosem hallottam még ilyennek.
-    Csak nem szeretem,ha hazudnak – Próbáltam magabiztosnak látszani,de nem nagyon ment.
-    Miből hiszed azt,hogy hazudok?
-    Sokszor hazudtak már nekem – Régi emlékek jutottak eszembe.
-    Ha hiszed,ha nem,vannak olyan dolgok,amikről nem tudhatsz!És engem ne hasonlítgass a volt barátodhoz,ahhoz a...hogy is hívták?Még ezt sem tudom!Sosem mondasz nekem semmit!
Ledermedten álltam,és hallgattam,ahogy ordibál velem a telefonból.Még Carol is kinézett a fürdőszobából,mivel olyan hangos lehetett ahogy ’tárgyal’ velem.
-     Edward...Edward Cullen – suttogtam minden érzelem nélkül,mert hirtelen nem bírtam mást mondani.
-     C-Cullen? – Akadozott a hangja.
-     Nem szokásom hazudni.
-     Nem azért...csak...Edward Cullen volt a barátod? – Harag hallatszott a hangjából,amit én nem értettem.
-     Ismered? – kérdeztem vissza teljes kíváncsisággal.
-     Nem!Semmi közöm hozzá! – Szóval ismeri...de megint hazudik.
-     Figyelj,Mark.Szerintem...tartsunk szünetet.És akkor hívj fel újból,mikor már tudsz velem normálisan kommunikálni,és nem hívsz hazugnak.
-     De...
-     Szia – Nyomtam ki a telefont,Carol pedig kijött a tükör elől.

-    Mi történt? – kérdezte aggódva.
-    Majd elmesélem – Kifújtam a levegőt. – De most elmegyek,és kiszellőztetem a fejem.
-    Ha bármi baj van,rám számíthatsz,tudod jól.
-    Igen,tudom,és köszönöm – Válaszul csak rám mosolygott.
-    Szia,Carol.
-    Szia,csajszi!

Felálltam az ágyamról,és felvettem magamra egy kabátot,mivel Ősz van,kint egyáltalán nem lehetett meleg.Amikor kiértem a friss levegőre,nagyot szippantottam bele,ami átjárta egész testem,és jól eső érzéssel töltött el.

Nem értem.

Nem értem,hogy miért kell hazudnia nekem.És miért kapta fel ennyire a vizet Edward neve hallatán?Azt hittem,hogy Mark egy csendes,gondtalan,és persze mindenféle rossz dolgotól mentes,és nehéz feldühíteni.Valami történt tegnap...És ki fogom deríteni,hogy mi.Kihúzom belőle akár harapógofóval,de én nem tűröm el neki,hogy ne vegyen komolyan.

New York utcáin sétáltam lehajtott fejjel,és gondolkoztam.Gondolkoztam azon,hogy mi történik körülöttem.Három évig nyugodt,zökkenő mentes életem volt,ami igaz,hogy kezdett unalmas lenni,de akkor sem volt semmi bajom.És aztán megint feltűntek a Cullenék,és minden összhang felborult.Mindent elrontottak!De valójában tudom,hogy nem az Ő hibájuk,csak szólni akartak nekem,hogy Edward él.És persze ha ezt nem tették volna meg,még mérgesebb lettem volna rájuk.De talán mégis jobb lenne most minden.Ha még mindig abban a hitben lennék,hogy...meghalt...,akkor talán nem kellene most azon aggódnom,hogy vissza e mennyek érte,amit Ő nekem persze megtiltott,de sosem voltam arról híres,hogy betartom a szabályait.Még az a szerencsém,hogy most szünet van az Egyetemen.Történt valami az épületben,és bezáratták.Ez is egy rejtély,de fele annyira se izgat,mint amit Mark titkol.

A fejemben csak úgy záporoztak a gondolatok,legszívesebben megszabadultam volna tőle.De nem lehetett.Aztán egy óvatlan pillanatban,mikor csak a talajt bámultam,és már egyre gyorsabban haladtam végig egy parkon,beleütköztem valamibe.Kemény volt,egyáltalán nem puha.Én pedig visszaestem a földre.Először azt hittem,hogy egy fának mentem neki,ami persze cikis dolog,de inkább történt volna az,mint ami valójában.

-    Alice,Jasper? – Néztem fel rájuk,Alice meg nyújtotta a kezét segítségképpen.
-    Ohh,Bella!Micsoda véletlen! – szólalt meg Alice.Hát persze,hogy nem volt az...
-    Nem kell,egyedül is megy – Toltam el magamtól a karját,aztán felálltam,és leporoltam magam. – Miért vagytok New Yorkban?
-    Ideköltöztünk – Erőltetett meg egy vigyort,mivel igazit nem tudott.Gondolom Ők is aggódtak Edward miatt.
-    Hogy mi? – Fakadtam ki. – És miért?Hiszen ez nem a leghidegebb hely!És...egyáltalán nem való nektek.

Egymásra néztek,aztán Jasper adta meg kérdésemre a választ.

-    Menekülnünk kellett.

Mondta ki,és én ismét nem értettem semmit,amiből kezdett elegem lenni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés