Reggel nyúzottan ébredtem,és egy hatalmas ásítással felkeltem az ágyból.Benéztem Carol szobájába,aki még mélyen  aludt.Nem szerettem volna felébreszteni,ezért lábujjhegyen odaosontam a fürdőszobába.A tükör elé álltam,és késztetést éreztem rá,hogy elfintorodjak.Rajtam még a szőke haj sem segít.Lezuhanyoztam,aztán odaültem a TV elé.Próbáltam nem a tegnapra gondolni,hiszen egész nap azon kattogott volna az agyam,hogy ki elől menekült a Cullen család,mivel nem voltak hajlandóak elárulni.

’Nagyon,nagyon  gonoszak.Sokkalta rosszabbak,mint mi Vámpírok.’

Valahogy így jellemezte Alice őket.De farkasok nem lehettek,mivel Ő róluk tudok.Talán...démonok?

-    Kezdek megőrülni – Ráztam meg a fejem,aztán inkább bekapcsoltam a készüléket.

A rendőrség most volt hajlandó beszélni arról az ügyről,hogy miért záratták be a Yale egyetemet.Hiszen sok diák állt értetlenül az ügy mögött. – Pont a reggeli Híradó közepébe találtam magam,amit feszült figyelemmel hallgattam végig. – Peter nyomozó megerősítette,hogy az épületben gyilkosság történt.

-    Mi? – szólalt meg mögöttem kómásan Carol,aki most kelhetett fel,aztán csatlakozott hozzám.

Az igazgató múlt hét Pénteken holtan találta az egyik tanulót a folyosón,akin vágások voltak találhatók.A nyakán jól lehetett látni a sebeket,szóval minden bizonnyal a fejét akarta eltávolítani a támadója.De mégis,ki az az őrült,aki ilyen elvetemült dologra képes?Köszönjük,hogy ma is minket választottak.Este hét órakkol újabb hírekkel jelentkezünk.Addigis,viszontlátásra.

Kikapcsoltam a TV-t.Csak bámultuk a fekete képernyőt,és egyikünk sem tudott megszólalni.

-    Ugye...rosszul hallottam? – Erőltette meg a hangját,Carol.
-    Nem,sajnos nem – Csak a szám mozgott,minden más végtagom megkövült,nem bírtam megmozdulni.
-    Ki lehetett az?
-    Nem tudhatjuk,hiszen több mint ezer diák jár oda.Lehet,hogy Hétfőn fel sem fog tűnni.
-    Ez nekem most egy kicsit sok volt.Elmegyek lezuhanyozni,hátha magamhoz térek.
-    Rendben – Sóhajtottam,aztán valami még eszembe jutott,és Carol után fordultam. – Milyen nap van ma?
-    Azt hiszem...Péntek – És bezárta maga mögött az ajtót.

Szóval már csak két nap van hátra.Én pedig ölvetett kézzel ülök itt,mint sem hogy megakadályoznék egy újabb halált.Épp mélyen gondolkoztam,mikor kopogásra lettem figyelmes.Azonnal felkaptam a fejem,és az ajtóhoz siettem.

-    Szia – mosolygott rám egy kék szempár.
-    Szia,Mark – Feleltem unottan.Nehogy azt higyje,hogy azért,mert ilyen szépen rám mosolyog,meg van bocsájtva minden.
-    Hülye voltam...
-    Igen,az – Helyeseltem.
-    Bemehetek? – Nézett rám gyengéden. – Ohh...majdnem elfelejtettem.Ezt neked hoztam – Nyújtott oda nekem egy csokor virágot.
-    Köszönöm – Beleszippantottam,és kifejezetten jó illata volt.Bár csodálkoztam volna,ha Mark rosszul választ.

Beinvitáltam a nappaliba,és én leültem egy fotelra,Ő pedig a kanapéra.

-    Szóval az igazságra vagy kíváncsi? – kérdezte komolyan.
-    Még szép.
-    Előre figyelmeztetlek,hogy nem egy hétköznapi dolog.
-    Volt már meglepetésekben részem – Mosolyogtam el fanyarul.
-    De ez nem emberi dolog.
-    Csak legyél őszinte... – Sürgettem,mivel mindig el akarta terelni a témát.
-    Én...

Mielőtt még bevallhatta volna az igazságot,Carol lépett ki a fürdőből,aki meglepetten nézett Markra.

-    Ohh...Szia,Mark!
-    Szia,Carol – Mosolygott rá,aztán ismét rám nézett.
-    Bells...én...éppen mentem volna befizetni a lakásbért,és...
-    Ott van az előtted lévő szekrényen egy borítékba.Tegnap jött meg anyuéktól.
-    Jah,köszi,hogy szólsz.Akkor megyek is... – Még a válla fölött hátranézett,és rám kacsintott. – Későn jövök vissza szerintem,még találkozok Adammel is.Úgyhogy sziasztok!
-    Szia – Köszöntünk el tőle egyszerre,és becsukta az ajtót.

Odafordultam Markhoz,aki szintén engem méregetett.Kicsit kínos volt.

-    Akkor elmondod? – Hoztam fel újra a témát.
-    Talán inkább nem kellene.Nem tehetnénk későbbre ezt a beszélgetést?
-    Nem! – Vágtam rá dühösen,amiért megint titokzatoskodik.
-    Félek,hogy nem fogsz elfogadni – Szóval valami baj van vele?!
-    Ez butaság.Sok...embert elfogadtam már úgy,ahogy van – Felnevetett.
-    Mondtam,hogy ez nem emberi dolog.
-    Én pedig felfogtam – Sóhajtott egyet erőszakosságom miatt,és épp belekezdett volna,mikor megint kopogtak az ajtón. – Nem hiszem el – Türelmenkedtem,aztán trappogva odamentem az ajtóhoz.

-    Bella! – Borult nyakamba.
-    Mit keresel itt,Alice? – kérdeztem tőle nem éppen barátságos módon.
-    Még meg sem látogathatlak?
-    Vendégem van... – Néztem hátra szemem sarkából Markra.
-    Ohh... – Szája lefele görbült,gondolom nem esett neki jól,hogy nem Edwarddal lát.
-    Tudod talán fel kellene hívnod ha... -  Nem bírtam befejezni a mondatom.
-    Bella,inkább én most elmegyek.Majd holnap találko... – Állt mögém Mark,én pedig elálltam az útjából.Amint meglátta Alicet,beléfojtotta a szót.
-    Te? – kérdezték egyszerre.
-    Ismeritek egymást? – kérdeztem megilletődve.
-    Én hülye,hogy nem ismertelek fel a látomásomban! – Morgott Alice,és Mark is dühösen nézett rá.Mi folyik itt? – Bells,te mindent tudtál,és nem szóltál róla?Tudod...nagyon nagyot csalódtam benned.Te pedig...hagyd békén  a családom! – Mutatott Markra.
-    Miről beszélsz,Alice?Miről tudtam?
-    Őt hagyd ki ebből,semmit sem tud – Karolt át védelmezőül,Mark.
-    Csak egy valamit kérek,hagyj nekem egér utat,és itt sem vagyok – Tekintetem hol Alicen volt,hol Markon.
-    Nem vagyok szolgálatban.
-    Miféle szolgálat? – Néztem rá.
-    Úgy látszik lesz mit megmagyarázni neked Bellának,te r*hadék.Most pedig szia,Bells.Sajnálom,hogy nem mondtuk el elöbb,miért költöztünk ide – Aztán eltűnt.Én pedig kérdő tekintettel fordultam Markhoz.
-    Mi történik itt?
-    Isabella...én...
-    Mi vagy?A fenébe is már! – üvöltöttem torkom szakadtából,és éreztem,hogy egy könnycsep gurul végig arcomon.
-    Vámpírvadász – mondta ki választ,nekem meg nem jutott el tudatomig hirtelen.
-    Mit mondtál? – suttogtam vissza.
-    Vámpír-vadász – Tagolta,és most már biztos voltam benne,hogy jól értettem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés