A napok csak úgy repültek, és eljött karácsony napja. Edward és én megpróbáltunk azért nem csak egymással foglalkozni, hanem a közös családi eseményeken is résztvenni. Időközben Edward és Claire is úgy-ahogy megismerkedtek, és immár Claire is egy lett Edward húgai közül, ha nem is volt vele olyan szoros a kapcsolata mind mondjuk Alice-szel.
Két napja Edward, Carlisle, Emmett és Jasper hoztak egy óriási fenyőfát, amit mi lányok díszítettünk fel. Nagyon izgultam Edward ajándéka miatt. Mi van, ha nem tetszik majd neki? És egyáltalán mikor fogom tudni elvinni Forksba? Mivel erre a válaszra nem tudtam a választ, azért úgy döntöttem, hogy inkább veszek magunknak két repülőjegyet Forksba, és ezt adom majd oda neki, hadd legyen a mi kis házunk egy meglepetés számára.
A pillangók még mindig elkezdenek szálldosni a gyomromban ha Edwardra gondolok. Minden nap egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Hihetetlen boldogsággal öntött el a tudat, hogy Edward velem akar maradni. Most már Ashely sem érdekel. Nekem itt van Edward, neki viszont senkije sincs.
Edwardal az ágyamon feküdtünk, egymáshoz bújva. Bár már nagyon közel álltunk újra egymáshoz, és tulajdonképpen már lefeküdtünk egymáshoz, most nem akartuk elkapkodni a dolgokat. Csókolóztunk, és egymáshoz bújtunk, de egyelőre semmi többet. Ez alkalommal mindent jól szeretnénk csinálni.
- Tényleg velem maradsz? Mindig és örökre? – kérdeztem Edwardot ezredszerre is.
- Mindig és örökre. De ha még újabb ezerszer megkérdezed, akkor is ugyanezt fogom válaszolni – válaszolt mosolyogva.
A nyaka köré fontam kezeimet és szenvedélyesen megcsókoltam. Csodás érzés volt az ajkait az enyémeken érezni. Kezeimmel a hajába túrtam.
- Már megint össze vannak tapadva – hallottam Emmett hangját.
Edwardal hirtelen elhúzódtunk egymástól.
- Hallottál már a kopogásról, Emmett? – kérdezte Edward kicsit mérgesen.
- Bocsáss meg Edward, de már majdnem leszakadt az ajtó, annyit kopogtam. A jelek szerint a szerelem nemcsak vakká, hanem süketté is tesz – válaszolt Emmett nevetve.
Nagyon szeretem Emmettet, de néha az idegeimre tud menni.
- Szóval miben segíthetünk? – néztem rá kérdőn.
- Rose, Claire és én vadászni megyünk. Csak meg akartam kérdezni, hogy ti is jöttök-e.
- Nem, mi voltunk tegnap. De köszi azért, hogy megkérdezted – válaszolt Edward.
Küldtem Emmettnek egy puszit, amit ő elfogott, és vissza is dobott nekem nevetve.
- Majd szólunk, ha ajándékosztás lesz – mondtam még Emmett vigyorogva mielőtt megfordult és becsukta maga mögött az ajtót.
- Hol is tartottunk? – kérdeztem ártatlanul Edwardtól.
Edward hirtelen maga alá fordított, és újra belekezdtünk a csókcsatánkba. Valahol igaza van Emmettek. Mostanában tényleg a csókolózás és az egymáshoz bújás lett a kedvenc elfoglaltságunk Edwardal. De egyszerűen sose volt elég Edwardból. Egy szerelmes tekintet azokkal az aranyszínű szemekkel, az az édes féloldalas mosolya, és rögtön elfelejtem, hogy hogyan is hívnak, és fiú vagyok-e vagy lány.
Valamikor megint kopogtak. Edward és én újra elhúzódtunk egymástól, bár egyikünknek se volt ez nagyon ínyére.
- Ki zavar már megint? – mondtam félig komolyan, félig viccelődve.
Alice dugta be a fejét az ajtón.
- Na, ti ketten. Lassan készülődnötök kéne. Mi már majdnem teljesen készen vagyunk. Csak ti ketten hiányoztok még. Mindjárt reggel lesz, és a karácsonyt együtt szeretnénk ünnepelni – csacsogott Alice boldogan.
- Ilyen hosszú ideje itt vagyunk? – kérdeztem döbbenten, miközben kérdőn Edwardra néztem, aki szintén úgy tűnt, hogy össze van zavarodva.
- Igen! Egy teljes napig voltatok bezárkózva ebbe a szobába – nevetett Alice.
- Hogy röpül az idő, amikor jól érzi magát az ember – nevetett Edward, és még közelebb húzott magához, már ha ez egyáltalán még lehetséges.
- Na, adjatok egymásnak egy búcsúcsókot, aztán gyertek le, hogy meggyőzzétek a családot, hogy még mindig éltek – Ezzel Alice ki is futott a szobából nevetve.
- Szerintem lassan le kéne mennünk a nappaliba – sóhajtott fel Edward, és megpróbált felállni.
De én azért nem hagytam ezt olyan könnyen. Visszanyomtam az ágyra, és durcásan néztem rá:
- És hol marad a búcsúcsókom?
Rámmosolygott, és adott egy édes, de rövid búcsúcsókot.
- A hosszabb csókot majd később kapod, de az nem búcsúcsók lesz – suttogta Edward az ajkaimnak.
A pillangók újra vadul kezdtek el repdesni a gyomromban. Teljes szívemből szeretem ezt a férfit. Ő az, akivel az örökkévalóságot akarom megosztani. Edward az én Nagy Őm, és ez mindig így is lesz. Már csak a közelsége is boldoggá tesz.
- Szerelmem, leugrok a kocsimhoz, mindjárt jövök vissza – Még megcsókolta a kezemet, majd eltűnt.
Én egy külön szobába raktam Edward ajándékait. Éppen ki akartam menni a szobából, amikor elkezdett csörögni Edward telefonja.
- Kedvesem, csörög a telefonod – szóltam le, és reméltem, hogy hall engem a garázsból is.
- Lennél olyan kedves és felvennéd helyettem – kérdezte Edward miközben a keze tele volt dobozokkal.
- Persze.
Felvettem az ágyról a telefont. Rejtett szám.
- Hallo?
A telefon másik végéről csak egy horkantást hallottam. Ashley, ki más. De úgy tettem, mintha nem tudnám.
- Ki az? – kérdeztem ártatlanul.
- Te kis bestia, pontosan tudod, hogy ki az – üvöltött a telefonba egy ingerült Ashley.
- Ashley, kedves! Mit tehetek érted? – kérdeztem mézes-mázos hangon.
- Add Edwardot! Vele akarok beszélni! Most azonnal!
- Sajnálom Ashley, de most nem tudom őt adni. Mind a ketten nagyon elfoglaltak vagyunk jelen pillanatban. Már ha érted mire gondolok.
Ugyanazokat a szavakat használtam, amiket egykor ő. Ettől aztán egy fúriává változott Ashley.
- Vedd le a kezeidet Edwardról, te kis ribanc! Ő az enyém. Mindig is az enyém volt!
Erre aztán elkezdtem nevetni.
- Ezt a kívánságodat sajnos nem teljesíthetem. Valamiféle mágikus erő húz hozzá.
- Vissza fog jönni hozzám. Azt hiszed, hogy te vagy az egyetlen, akivel lefeküdt? – kérdezte dühösen.
- Igen, pontosan így gondolom! Vagy pedig olyan rossz vagy az ágyban, hogy nem is vett észre semmit, és nem is emlékszik rá. De ez nem éppen melletted szól – válaszoltam még mindig nevetve.
- Szóval Ashley. Szívesen csacsognék még veled, de egy ilyen gyönyörű férfit csak nem várakoztathatok meg? Ezt megérted, ugye? – Ezután letettem.
Teljesen el tudom képzelni, ahogy éppen hisztérikusan üvölt, és mindent felforgatva rohangál a házban, tör és zúz. A képtől újra kitört belőlem a nevetés. Lementem a nappaliba, és egy a nevetéstől a földön fetrengő család képe tárult elém. Edward bár megpróbált nem nevetni, de természetesen nem sikerült neki.
- Ugye tudod, hogy az egész beszélgetést hallottuk? – kérdezte Claire még mindig vigyorogva.
- Hát, titeket elnézve, már korábban is rájöttem erre – válaszoltam.
Emmett odajött hozzám, és egy bordaropogtató ölelésben részesített.
- Ez az én Bellám! Jól elküldted ezt a kis bestiát oda, ahova való!
- Szegény Denali-klán. Nem szívesen lennék most a házukban – mondta Jasper vigyorogva.
- Én se! – mondta Esme és Carlisle egyszerre, és mi újra elkezdtünk nevetni.
Miután lenyugodtunk mindenki újra elindult a maga dolgára. Mindenki, kivéve Edwardot. Ő odajött hozzám, megölelt, és adott egy csókot az orrom hegyére.
- Szóval te egy gyönyörű férfinak tartasz engem – mondta érzéki hangon.
Úgy éreztem, mintha a lábaim gumiból lennének, és ha Edward nem ölelt volna olyan szorosan, akkor tuti összeestem volna.
- Bár az egod most valószínűleg az egekben van, de igen, szerintem te vagy a világ legszebb férfija – Szeretetteljesen rámosolyogtam, és a szemeimet az övéibe fúrtam.
- És mágikus erővel vonzalak magamhoz? – suttogta, és az édes leheletétől teljesen elbódultam.
- Nem veszed észre? Alig tudom levenni rólad a kezeimet – Megpróbáltam, hogy érzékien hangozzak. Valószínűleg egész jól sikerülhetett, mert Edward közelebb húzott magához, és a nyakamat kezdte el csókolgatni.
- És szerinted jó vagyok az ágyban? – kérdezett tovább Edward, miközben az egyik keze a hátamra csúszott.
- Teljesen meg vagyok erről győződve. Bár valamikor nem ártana felfrissíteni a memóriámat – leheltem.
- Szóval emlékszel az elsőre? – egy kicsit döbbenten.
Upsz, lebuktam. Na mindegy.
- Amikor felébredtem, akkor tényleg nem emlékeztem semmire, de rövid idő múlva visszajöttek az emlékek – válaszoltam, és közben az egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasán, ahogy újra előjöttek annak az estének az emlékei.
Edward előrehajolt, és újra csókokkal hintette be a nyakamat.
- Édes istenem! Már rosszabbak vagytok mint Emmett és Rosalie! – zavart meg minket Alice újra.
Nevetve elengedtük egymást.
- Na jó. Akkor most elmegyek még a többi ajándékért, és behozom őket. Ha már egyszer nem lehetünk kettesben – Adtam még egy csókot Edwardnak, majd elmentem az ajándékokért.
Miután minden ajándékot elhelyeztem a karácsonyfa alá odaültem Edwardhoz a kanapéra.
- Melyik az enyém? – kérdezte Edward kíváncsian.
- A tiéd máshol van – válaszoltam neki tömören. Edward kíváncsian nézett rám.
- Nem, kedvesem. Nem naturáliákat kapsz tőlem – válaszoltam nevetve az arckifejezése láttán.
Erre Edward is elnevette magát. Alice izgatottan táncolt oda hozzánk.
- Kész vagytok?
Másodperceken belül már mindenki a nappaliban volt, és várakozásteljesen néztük egymást.
- Ki kezdi? – kérdezte Claire. Senkinek nem nagyon akaródzott megkezdeni a sort.
- Najó, akkor majd kezdjük mi – válaszolt Carlisle mosolyogva.
- Ez Bellának és Edwardnak.
Esme egy nagy borítékért nyúlt. Edward és én zavartan néztük egymást.
- Nyisd csak ki, szerelmem – mondta Edward.
Ahogy megláttam, hogy mi az, a „szüleim” nyakába ugrottam.
- Köszi, köszi, köszi!
Egy párizsi nyaralást kaptunk Edwardal repülőjegyekkel együtt. A hotel és a repülőjegy január elejétől lett lefoglalva két hétre. Rögtön szilveszter után mehetünk. Két teljes hét Edwardal kettesben. Ez maga a paradicsom!
Edward is nagyon örült az ajándéknak. Miután megölelte Esmet és Carlisle-t megcsókolt engem is.
Claire egy utalványt kapott egy bútoráruházba. De ezt csak akkor akarja felhasználni, ha majd elköltözünk, azt mondta. Rosalie és Emmett egy saját autószervízt kaptak. Mindketten nagyon izgatottak voltak miatta, főleg Rosalie. Ő imádja bütykölni az autókat. Alice egy új ruhásszekrényt kapott, Jasper pedig a legújabb mobilt a piacon.
- Bella, Claire, keressétek meg a ti ajándékotokat! Jaspertől, Rosalietől, Emmettől és tőlem együtt kapjátok – mondta Alice izgatottan.
Miközben Emmett felkapott engem, Rosalie Claire-t húzta maga után, és mindnyájan kimentünk a házból. Az ajtó előtt egy vadonatúj kék Peugeot 307 CC és egy fekete Audi TT Roadster állt.
- Bella, tiéd az Audi, a Peugeot pedig a tied Claire.
Az autó előtt álltam leesett állakkal. Közben hallottam, ahogy a családom halkan nevet.
- Gyere Bella, belülről is megnézheted a kocsidat – mondta Rosalie vigyorogva.
Beszálltunk a kocsiba, és majdnem kiestek a szemeim. Ez az autó egyszerűen tökéletes. Bőrülések, navigációs rendszer, DVD-lejátszó, modern sztereo… minden van benne.
- Hihetetlen ez a kocsi! Normálisak vagytok, hogy ilyen sok pénzt dobtok ki rám? – Oda és vissza voltam az autótól.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. Majd valamikor azt is megmutatom neked, hogy hogyan kell autót szerelni – válaszolt Rosalie mosolyogva.
Újra kiszálltunk, én pedig rögtön Edwardhoz mentem, aki még mindig az arckifejezésemen vigyorgott.
- Azt csak hiszed! Mostantól te jössz velem! – vágtam vissza. De Edward csak továbbra is vigyorgott.
Claire még mindig a kocsijában ült, és a kormánykereket bámulta. Emmett nevetve ült mellette. Miután kibámultuk magunkat újra bementünk a házba.
Esme és Carlisle egy nyaralást kaptak ettől a négyestől. Úgy gondolták, hogy már igazán megérdemelnek egy kis kikapcsolódást a „gyerekek” nélkül.
Edwardnak egy új plazma tévét adtak dvd-lejátszóval. Emmett azt mondta, hogy így nézhetünk együtt romantikus filmeket, hogy „hangulatba jöjjünk”.
Ezután Claire osztotta szét az ajándékait. Én egy új festőkészletet kaptam, aminek nagyon örültem, mert már kezdtek elfogyni a dolgaim.
Carlisle egy új fényképezőgépet kapott, hogy tudjon képeket csinálni a családról. Emmett egy utalványt kapott elektronikai cikkekhez. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy Emmett mennyire imádja a videojátékokat. Alice és Rosalie vásárlási utalványokat kaptak szintén. Edward pedig egy CD-t kapott híres zongoristák műveivel.
És ezután következtem én. Először Carlisle-nak adtam oda a Rolex órát, amibe belevésettem a következőt: „Carlisle-nak sok szeretettel Bellától” . Szerintem jobban örült a mondatnak, mint az órának.
Esmenek egy arany karkötőt vettem kristálybetétekkel. De ebbe is gravíroztattam: „A világ legjobb anyukájának. Szeretettel a lányodtól, Bellától”. Nála is hasonló volt a helyzet, a gravírozás jobban elnyerte a tetszését mint maga a karkötő. Odajött hozzám, és megölelt. Ha tudna sírni, akkor most biztos folynának a könnyei.
Emmett-nek egy Wii játékkonzolt vettem, és hozzá játékokat. Rosalie egy Victoria’s Secret vásárlási utalványt kapott tőlem, aminek Emmett is nagyon örült. Jaspernek és Alice-nek egy romantikus nyaralást ajándékoztam. Alice mondta nekem egyszer, hogy szeretne végre egy kicsit kettesben lenni Jasperrel. Alice rögtön a nyakamba ugrott, és Jasper is nagyon boldog volt.
És most következett Edward. Felé fordultam, amit egy meleg mosollyal hálált meg.
- Szerelmem, a te ajándékod csak jelképes, mert el kell utaznunk hozzá.
- Azt hittem nem naturáliákat adsz nekem – viccelődött Edward.
Erre én csak a szememet forgattam.
- Edward, már majdnem ugyanolyan rossz vagy, mint a bátyád.
Erre mindeni elkezdett nevetni. A kezemet Edward derekára raktam. Megnézed most az ajándékod másik részét? – kérdeztem.
Adott egy csókot az orrom hegyére mielőtt válaszolt volna.
- Had osszam ki először én is az ajándékaimat – válaszolt mosolyogva.
Esme egy új hifi-t kapott és egy CD-t, amin Edward által írt dalok voltak. Carlisle könyvutalványt kapott, és egy másik utalványt, amivel újra berendezheti a dolgozószobáját. Alice egy vadonatúj Porschet kapott. Edward megígérte neki, hogy amint megint Amerikában lesznek elmennek az autójáért. Alice Edward nyakába ugrott, és nem is akart leszállni róla, így Edward kénytelen volt így tovább osztani az ajándékait, Alice-szel a nyakában.
Jasper egy új játékkonzolt kapott. Annál jobb, így legalább nem fognak összeveszni Emmettel. Mind a ketten függők már. Rosalie és Emmett egy utalványt kaptak, amivel kifizethetik a következő nászútjukat. Claire vásárlási utalványt kapott. Edward tőlem tudta, hogy Claire imád vásárolni.
Időközben Alice leszállt Edwardról, aki így egy kis csomaggal jött oda hozzám. Kinyitottam, és láttam, hogy egy kis doboz van benne. Amikor a dobozt is kinyitottam elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű fehérarany lánc és egy hozzá passzoló karkötő volt benne. A lánc apró zafírokkal volt kirakva, és volt rajta egy medál egy gyémánttal. Kinyitottam, és benne egy kép volt rólam és Edwardról. Becsuktam a medált, és megfordítottam. A hátuljára ezt volt vésve: „Szerelmemnek, Bellának. Az egyetlen, aki valaha is elérte a szívemet. A szívem mindig is a tiéd lesz. Szeretettel Edward”
Teljesen meghatódtam. Ez volt a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Szorosan átöleltem Edwardot.
- Köszönöm! Ez gyönyörű Edward!
Nem a lánc tett ilyen boldoggá. Bár be kell, hogy valljam, hogy az is gyönyörű volt, de a gravírozás volt az, ami igazán meghatott. Edward felrakta a nyakamba a láncot.
- Gyere, én is megmutatom az egyik ajándékodat! – mondtam, és elkezdtem felfelé húzni magam után a lépcsőn.
Bementünk a szobámba, és odaadtam neki a becsomagol festményt.
- Nyisd csak ki! – biztattam.
Edward kinyitotta, és utána döbbenten nézett hol rám, hol a képre.
- Ezt te festetted? – kérdezte. – Nem tudtam, hogy ilyen tehetséges vagy. Ez persze megmagyarázza Claire ajándékát.
- Remélem tetszik – Bizonytalanul rámosolyogtam.
- Szerelmem, egyszerűen nem találom a szavakat! Ez tökéletes. Köszönöm!
- Örülök, hogy tetszik.
Átöleltem Edward derekát, és visszamentünk a nappaliba.
- Bella megígérte, hogy egy családi portrét is fest majd – mondta Carlisle büszkén.
- Ez csodálatos, kedvesem.
Ekkor elkezdett csörögni a telefon.
- Mindjárt felveszem – mondta Carlisle, és már el is tűnt.
Egy idő után visszajött Carlisle. Nem tűnt valami vidámnak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés