-    És...meg akartad ölni Aliceket? – Hangom elcsuklott a mondat végére.
-    Sajnálom,ezt a megbízást kaptam.
-    Megbízást? – Emeltem fel a hangom. – Te gyilkos vagy!Egy sorozatgyilkos! – Hátráltam tőle pár lépést.
-    Erre születtem.Én sem vagyok teljesen ember.És csak kiírtom az ellenséget.Bella...- Nyújtotta felém a kezét.
-    Ne érj hozzám! – üvöltöttem rá.
-    Félsz tőlem? – suttogta.
-    Félni? – Gúnyosan felnevettem. – Legszívesebben itt helyben megölnélek!
-    Kérlek,ne mondd ezt... – Arca meggyötört volt,de nem érdekelt.
-    Szóval mindenben hazudtál?Mindvégig kihasználtál?
-    Nem!Szó sincs róla!Én tényleg szeretlek!És sosem hazudtam neked,csak nem mondtam el mindent.
-    Akkor ezért volt rád ilyen hatással Edward neve...
-    Én nem tudtam,hogy ilyen közel állnak hozzád.És mégis,hogy bírtál összeállni egy ilyen lénnyel?
-    Ez a lény,emberibb mint te vagy! – Most már kezét visszahúzta,és nem próbált meg magyarázkodni.Megbántottam. – Ki adja ezeket a megbízásokat neked?
-    Ez szigorúan titkos – válaszolt mostmár minden érzelem nélkül.Ebben a pillanatban tényleg úgy nézett ki,mint egy gyilkos.
-    Ohh...sejthettem volna.És...egyáltalán mit szól ehhez a családod?Felugrasz esetleg a családi ebédről,és ott hagyod őket,mert meg kell ölnöd valakit?! – Nem szólalt meg,csak kifejezéstelenül nézett rám.És akkor beugrott minden. – Hát persze!Apád parancsol neked.
-    Ő csak továbbítja a feladatot,és én vagyok az,aki elvégzem – Mintha büszke lett volna arra,amit csinál. – És nem valakit ölök meg,hanem egy ember írtó szörnyeteget.
-    Tűnj el a házamból – Mutattam rá az ajtóra.
-    Bella...
-    Kérlek... – Parancsoltam rá,és Ő lehajtott fejjel elindult.

Végig néztem ahogy elsétál előttem.Ekkorát még sosem csalódtam senkiben.Amikor már fogta az ajtó szélét,és csukta volna magára,még utána szóltam.

-    Szeretnék még valamit kérdezni – Megállt,és várta,hogy mit mondok. – Te ölted meg azt a fiút az egyetemen? – Féltem a választól.Amire sokáig várni kellett,és ez csak egy valamit jelenthetett.
-    Igen.Rossz célpontot kaptam el.Sajnálom – Aztán becsapta az ajtót.

Szóval ennyi volt?Igaz a mondás,hogy az emberek jönnek mennek az életünkben...nah de ilyen gyorsan?Az egyik percben még úgy érzed,hogy szereted,a másikban percben pedig minden érzelem nélkül meg bírnád ölni.Az életem másodszorra is romokban hever.És nem hiszem,hogy újból felbírnám építeni az egészet előről.Túl sokáig tartana...Túl gyötrelmes lenne,és túl fájdalmas.Már félek megszeretni valakit,hiszen ahogy megtörténik,azonnal elveszítem.Neki dőltem a falnak,és lecsúsztam a padlóra.Arcomat tenyerembe fektettem,és könnyeim patakként zúdultak ki szememből,amelyek eláraztották pulóverem.Annyira jól esett már kiadni magamból mindent...Megszabadulni legalább egy kicsinyke pillanatra is a sok rossztól.A smink teljesen  elmosódott az arcomon,de talán ez volt a legkisebb problémám.

Mihez kezdek most?Hogyan tovább?És ami a legfontosabb...kiben bízhatok?Carol...igen.Ő az az ember,aki tényleg szeret.De hogy bírnék vele normálisan beszélni az ’élet nagy dolgairól’,miközben nem mondok el neki semmit a vámpírokról,a farkasokról,és a vámpírvadászokról.

Egyetlen egy valaki lenne képes most segíteni rajtam.Akinek jelenlétében elfelejtenék mindent,és csak a jövőre koncenrálnék,ami mellette kifogástalanul tökéletes lenne.De az a személy,most éppen Volterrában ül egy börtönben.És én miattam.És én fogom elintézni azt is,hogy kiszabaduljon.Nem hagyom meghalni.

Nem.

Nem bírok élni nélküle.Szeretem.Szerelmes vagyok belé,és nem akarok kiszeretni belőle,nem akarom elfelejteni.Az Övé akarok lenni.Csakis az Övé...

Bárcsak tudnám hol laknak most a Cullenék.De mivel voltam olyan makacs,még ezt sem kérdeztem meg.Leráztam őket.Talán én vagyok a szörny,és nem más.Én vagyok minden baj okozója.De most nincs annyi időm,hogy felkutassam egész New Yorkot.Egyedül kell elindulnom,bármibe is kerüljön számomra.

Felálltam magabiztosan a padlóról,és odamentem a számítógéphez,hogy lefoglaljak magamnak egy repülőjegyet holnapra.Elővettem egy bőröndöt,amibe annyi ruhát pakoltam,amennyit csak bírtam.Ki tudja,lehet bújkálnunk kell majd...

Vettem egy papírt,és egy ceruzát a kezembe,hogy meg bírjam írni Carolnak szánt üzenetem,amit holnap reggel fogok odarakni az asztalomra.

Carolnak - Írtam rá a borítékra.

Sajnálom,hogy megint köszönés nélkül mentem el.Elhiszem,ha eleged van már belőlem,és azt akarod,hogy költözzek el.De Markkal összevesztünk.Azt hiszem...végleg.Edward pedig bajban van.Tudom...megint Edward.De nem birom kiverni a fejemből.Szerintem te is tudod jól,milyen az,mikor annyira szeretünk valakit,hogy bármint odaadnánk azért,csak hogy az illető boldog legyen.Nah én most pont ugyanígy érzek.Ha...esetleg valami történne velem...és nem jönnék vissza soha többet.Tudd,hogy szeretlek.És az életemben te vagy az az ember,aki sosem hagyott el semmilyen körülmények között.Sajnálom azt is,hogy csak három évet tudtunk együtt tölteni.Mielőtt még azt gondolnád,hogy nem mondok semmit sem neked,közlöm veled,hogy Olaszországba megyek.Tisztában vagyok vele,hogy őrült nagy rajongója vagy az olasz ruha márkáknak,ezért próbálok majd hozni neked egyet,ha újra New Yorkban lennék.Hát...azt hiszem ennyi.Vigyázz magadra!Én is igyekszem...

Puszil:Bella

Letettem a kezemből mindent,és belehelyeztem a levelet a borítékba,amit azonnal be is raktam a fiókomba.A bőröndöt alácsúsztattam az ágy alá,hogy ne sejtsen semmit.

Pont álltam volna fel a székről,mikor ajtó csapódást hallottam.

-    Bells,megérkeztem! – hallottam meg Carol hangját.
-    Carol?Hogy hogy ilyen korán? – Vallattam,mikor már Ő is a szobámban volt.
-    Adam nem ért rá... – Búslakodott.
-    Ennek most kifejezetten örülök.Hiányoztál – Öleltem meg a barátnőmet,akit nagyon megleptem mozdulatottamal.
-    Hé!Csak pár órára mentem el.
-    Tudom.De akkoris...Carol?  - Néztem fel rá.
-    Igen?
-    Nagyon-nagyon szeretlek – Jött rám az érzelemkitörés,és megint megöleltem.
-    Valójában nem értem,hogy mi történt veled.Esetleg szeretet hiányod van?De azért én is szeretlek – Ölelt vissza.
-    Olyan hülye vagy... – Nevettem fel,és Ő is együtt nevetett velem.

Hiányozni fogsz – Gondoltam magamban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés