Hirtelen riadtam föl. Jacob már ott ült az ágyamnál, és nézett rám.

- Mi a baj?

- Semmi, csak rosszat álmodtam.

- Mit?

- Öh, már nem is emlékszem.

Ami meg persze nem volt igaz, és látszott Jake-n hogy nem igazán hitte el, de annyiban hagyta.

- Hány óra van – nyögtem.

- Fél nyolc.

- Hú, akkor jó sokat aludtam. Mostanába mindig ez van. Ki gondolta volna, hogy… - és csak csacsogtam tovább.

- Te nem igazán figyelsz – állapítottam meg, mert Jake csak bámult rám.

- Ja, bocs, csak rajtad hagytam a szemem.- kacsintot.

- Mond csak hol jártál? – tereltem.

- Otthon voltam, ja és apa üdvözletét küldi, és reméli nem lesz semmi bajod.

- Hehe, nem vagyok beteg, és bajom se eshet elvégre itt vagy te… és anyáék. Én is üdvözlöm őt.

Ahogy kimondtam anya be is lépett egy tálcával a kezébe.

- Hallom felébredtél kicsim, be kell venned ezeket.- és elém tolta a tálcát, amin 3 tabletta volt.

- Mi ez? borzalmas szaga van. – húztam el a számat.

- Vitamin, pont az amire most szükséged van.

Ránéztem Jacobra, a kérlek-ne-hagyd- hogy -ezt –megegyem pillantásommal.

- A-a, ha ez kell most neked akor te meg is fogod enni. Ennyi- mondta.

„ Pedig olyan a szaga, mint az állatkerti csemegéknek, amivel az állatokat kell etetni.”

Lehajtottam az a valamit, és ki akartam kellni az ágyból.

- Hé, gyere csak ide – szólt Jake – nyisd ki a szádat!

- Hogy mi van?!

- Csak ellenőrizni akarom, hogy tényleg megetted.

Igen, ez pont olyan helyzet, amikor köpni, nyelni nem tudtam.

Egy igen szúros pillantás közepette eleget tettem kérésének.

- Most boldog vagy?

- Nagyon .

Jake szemszöge

Nessie amikor visszaértem még aludt. Óvatosan leültem az ágya mellé, nehogy felébresszem.

Olyan édes volt ahogyan szunyokál. Ő a legcsodálatosabb, akit valaha láttam. De… nem gondolhatok rá! Próbáltam elterelni a figyelmemet.

Szétnéztem a szobába. Igazán szép. De talán túl kifinomult. Szoba lezárva. Nessie. Ő… Jake már megint rossz helyen járnak a gondolataid – figyelmeztettem magam.

A plafont kezdtem el nézni, és hallgattam az egyenletes lélegzését.

Ment ez még pár percig majd gyorsabbdott a lélegzete, és elkezdett forgolódni.

Most csak őt néztem. Ébresszem fel? Abban a pillanatban riadt fel.

- Mi a baj? – kérdeztem tőle.

- Semmi, csak rosszat álmodtam.

Igen erre magamtól is rájöttem.

- Mit?

- Öh, már nem is emlékszem.

Nem akarta elmondani. Mert nyílvánvaló volt, hogy nagyon is emlékszik. Nem bízik bennem?

Elterelésként megkérdezte hány óra.

Elkezdett beszélni, de én leragattamm a gyönyörű szemeinél, és csak néztem, míg ő beszélt.

A szemeim lejjebb vándoroltak az ajkaira. Azokra a szép telt, cseresznye ajkaira. Úhm…

- Te nem igazán figyelsz. Rázott vissza hangja az időbe.

- Ja, bocs, csak rajtad hagytam a szemem. – kacsintottam rá, várva a reakcióját.

Megkérdezte, hogy hol jártam. Ó, Nessie ha tudnád, mennyire megőrjítesz. Jake!!

Mintha Edward hangját hallotam volna a fejemben. Á csak beképzeltem, az biztos.

Belépett Bella a szobába. Egy tálca volt nála, aminek a tartalma csípte az orromat. Mi a fene az? Nessie esdeklően nézett rám. Á, fogalma nincs miilyen hatással van rám akkár csak egy pillantás is erre ő? Azok a szemek. Jake légy erős!

- A-a, ha ez kell most neked akor te meg is fogod enni. Ennyi.

Most sértődötten nézett. óÓ milyen gyönyörű amikro felhúzza azt a kis fitos orrát.

Látszólag lenyelte, de én bíztosra akartam menni.

- Hé, gyere csak ide – szóltam -nyisd ki a szádat!

Megütközve nézett rám. Biztos kereste az őrültség jeleit rajtam.

Ó ha tudnád, hogy miattad teljesen megőrülök!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés