Daren szemszöge

Szenvedés és még több szenvedés, már legalább 5 órája szenvedek. A lányok már megint bevetették magukat a plázába és sajnos én sem úsztam meg. Tökéletesen fel tudom idézni Serena hangját mikor közölte, hogy „Kell valaki, aki cipeli majd a szatyrainkat.” Jelentette ki hatalmas, elbűvölő mosoly mellett.

Most itthon ülök a nappaliba és tv-t nézek. Miután haza értünk Eli elment vadászni. A többiek, pedig visszavonultak a szobáikba. De az elragadó hugicám, nem bírt megmaradni a valagán sokáig. Eli haza térte után nem sokkal, berontott hozzá, akár mint egy hurrikán, hogy „ruhapróbát tartson”. Ezen én csak jót kuncogtam magamba, de miután meg hallottam beszélgetni őket, nem bírtam tovább és hangosan kezdtem el nevetni. Ha Elina helyében lettem volna tuti, olyan gyorsan iszkolnék Serena elől amilyen gyorsan csak lehet. Eli mézes-mázos hangját hallottam meg fentről.

-         Serena! – kezdte– Tudod azon gondolkoztam, hogy nekem milyen jól összeválogattad a ruháimat. Sok tapasztalatod van. Gondolom nem csak nekem, hanem Helly-nek is te szoktad, ja és persze Darennek is.

Mi!!! Ezt nem hiszem el. Most menekülhetek, mert én sem úszom meg a „ruhapróbát”. Éreztem, ahogy felpattantam, feldöntöttem Helly kedvenc üveg vázáját, amiben már megint a legszebb virágai pompáztak. A soktól hirtelen nem is törődtem vele, így a földön landolt és ripityára tört. Az emeleti ajtó hangjára észbe kaptam. Jobb minél előbb eltűnni, és messziről elkerülni Serenát vagy nem úszom meg. Szerencsémre reggelig csak pár órám van, de ez nem igaz. Pechemre nem voltam elég gyors és Serena utolért.

-         Hova? Hova? Rólad meg majd nem el is feledkeztem. – mondta. - Már csak a te ruháidat kell összeválogatni, úgy hogy gyere.

-         Muszáj? – kérdeztem tőle nyavalyogva, mint egy 5 éves gyerek.

-         Ne csináld már te is előbb Eli most meg te. Én csak jót akarok nektek.

-         Akkor hagyjál békén. – vágtam közbe, de nem kellett volna, mert úgy nézett rám, mint egy megbőszült bika a vörös lepelre. Jobbnak láttam inkább beletörődni a dologba.

-         Jó. Menjünk. Gyorsan essünk túl rajta.

Hatalmas vigyor kíséretében lépett be a szobámba és vetette bele magát a ruháim közé. Én eközben azon elmélkedtem, hogy ezt a kedvességet miként adom vissza az újdonsült húgomnak.

Napokon át gondolkoztam mire kipattant a szikra az agyamból. Magamban csak mosolyogtam a zseniális tervemen.

Bella szemszöge:

Csak úgy dőlt belőlem e nevetés, ahogy elképzeltem Daren arcát, amint Serena ruha próbát tart neki. Szegény, de nem sajnáltam, hiszen ő is nevetett az én szenvedésemen. Valahogy úgy érzem, hogy ezt még vissza fogom kapni.

Hétfőn suli előtt 1 órával bementem a gardróbomba, – mivel nekem is volt egy, ami nagyobb volt magánál a szobánál – hogy magamra kapjak egy farmert és egy kardigánt. Mikor a kedvelt ruhadarabjaim után kezdtem kutakodni nem találtam egyet sem, amelynek nem lett volna mély dekoltázsa vagy éppen nem egy mini szoknya lett volna. El tudtam képzelni, hogy ki tehette ezt, így hát egy mini szoknyát és egy mély dekoltázsú blúzt kellet fel vennem. Ezt még megbosszulom. Felöltöztem, majd megigazítottam magam és lementem a többiekhez.  Mindenki hatalmas szemekkel nézett, és ha ember lettem volna, biztosan elpirulok.

-         Eli gyakrabban kellene, így öltöznöd. – mondta Daren és megejtett egy mosolyt.

-         Hát csak ezt tudtam felvenni, – itt rosszallóan néztem rá – mert eltűntek a ruháim.

-         Nagyon jól áll. Nem is értem, miért nem öltözködsz így mindennap??!!

-         Ez nem az én stílusom és én utálom az ilyen ruhákat. De most inkább induljunk a suliba.

-         Rendben.

Megfűztem Serenát, hogy az én kocsimmal menjünk. Imádtam a kocsimat és a gyorsaságát. Serena az egész út alatt fecsegett én meg időnként meg ejtettem egy - egy hmm-t, aha-t.  Pár perc alatt oda is értünk. Amint kiszálltunk minden fiú felénk kapta a fejét és csak úgy „csorgott a nyál” a szájukból. A lányok is ránk pillantották, de ők megvetető pillantásokat küldtek felénk. Nem mintha lett volna rá okuk. Egyszer sem kezdtünk ki egy fiúval sem, pont ellenkezőleg ők kezdtek ki velünk és mi szépen leráztuk őket. Ez a nap is unalmasan telt. Óra, szünet, óra, szünet, ebédlő, óra... Minden ebédidőben ugyanannál az asztalnál ülünk. A tálcánkat mindig megpakoljuk kajával és más dolgokkal, mert a látszat kell.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés