Körübelül hajnali öt óra lehetett,amikor kinyitottam a szemem,és azonnal felugrottam az ágyról.Már este felvettem a mai ruhámat,és úgy bújtam be a takaró alá,ezért most nem kellett még ezzel is foglalkoznom.Kihúztam a bőröndöt,és odaosontam a nappaliba,aztán ráraktam a levelet a kávézóasztalra.Próbáltam úgy elmenni Carol ajtaja előtt,hogy ne vegyen észre,de...talán ezzel nem jártam sikerrel.

-    Isabella?! – Hallottam ki a hangját. – Isabella menj,menj már oda hozzá! – Ez inkább hallatszott nyafogásnak,mint sem felszólításnak.És még nyamnyogott is hozzá. – Jó éjt,Isabella! – suttogta aztán,és én megkönnyebbülve vettem tudomást arról,hogy csak álmában beszélt.

Tovább indultam,és halkan bezártam az ajtót.

                                                                              -_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

-    A Cullennek ma van a kivégzése,tudtad? – szólott az egyik őr a másikhoz,akik fel- alá sétáltak.
-    Már hamarabb meg kellett volna tenni.Ez egy semmire kellő! – Harsant fel.
-    A gondolataidban tud olvasni! – Cáfolta meg kritikáját.
-    Nem sokra megy vele a rács mögött.
-    Ez is igaz... – Hagyta jóvá állítását,aztán kisétáltak a börtönből.

És igazuk volt,én csak egy semmire kellő vagyok.Talán még annál is rosszabb.Beleütöttem egy nagyot a talajba,de ez most nem olyan volt,mint régen,hanem fájt.És én ezt élveztem.Végre valami,amit megérdemlek.Az pedig a fájdalom.A mélységes,fájdalom...

Körübelül reggel hat óra lehetett.Jane a múltkori beszélgetésünkor azt mondta,hogy késő délután fog értem jönni,ami persze kivárhatatlan volt számomra.Minnél hamarabb el akartam távozni erről a helyről,ebből az életből.Olyan gyorsan,amilyen gyorsan csak lehet...

Egy óra...

Két óra...

Négy óra...

Hat óra múlva...


Már kezdett esteledni,viszont az időérzékemet már elvesztettem – mint mindent -,ezért pontosan nem bírtam megmondani az időt.

’Mikor jön már?’ – Vetődött fel bennem a kérdés.

Felálltam,és odasétáltam a rácshoz,aztán rángatni kezdtem.

-    Hé! – ordítottam ki. – Valaki jöjjön már! – Egyáltalán nem voltam önmagam.Egyenesen felszabadultnak éreztem minden porcikám.Azt tehettem,amit akarok.Hiszen életem utolsó perceit éltem.
-    Nem mondod,hogy ennyire meg akarsz halni? – Termett előttem a halálom.
-    Végre.Ideje volt... – feleltem unottan,és vártam,hogy nyissa a cellát,de Ő csak harsányan felnevetett.
-    Ohh nem,még nem ezért jöttem – Tekintetem a szemeibe tévedt,és felhúztam a szemöldököm.
-    Hát akkor miért? – kérdeztem meg azt,amitől furdalt a kíváncsiság.
-    Egyszerűen csak szeretnék tisztességesen elbúcsúzni,Edward Cullen – Mosolyodott el ravaszul.
-    Az öcséd,és Aroék tudják,hogy szerelmes vagy belém?  - mondtam ki az igazat,amit eddig még egyikünk sem említett meg ennyire nyíltan.Száját eltátotta,és nem bírt azonnal megszólalni.
-    M-mi? – Dadogott. – Ugyanmár!Hogy én beléd?Nekem annyira azért még nem rodhadt az ízlésem – Mentegetőzött,amit persze én nem hittem el,és féloldalas mosolyora húztam a szám.
-    Vajon Alec mit szólna,ha elmondanám neki?
-    Nem most jött le a falvédőről.Egyáltalán nem hinne neked,és jól is tenné – Nem mert belenézni a szemembe,ez az első jel arra,hogy hazudik.A második pedig az,hogy idegesen túrt bele minden egyes mondatánál a hajába.
-    Próbáljuk ki – Fogalma sem volt arról,hogy mire célzom,és nekem volt egy hátsó szándékom. – Alec – Emeltem fel egy fokkal a hangom,ahogy megszólítottam,mivel tudtam,hogy úgy is meghallja.
-    Mit művelsz? – suttogta oda nekem,a másik pillanatban pedig ott volt már az édestestvére is.
-     Jane?Te mit keresel itt ennél a... – Nézett rám,és végig mért. - ...nincs rá megfelelő szó – Fintorodott el,de én már ezen is csak elnevettem magam.
-    Szeretne valamit mondani – válaszoltam helyette én,mielőtt még szólásra nyitotta volna ajkát.Alec kérdően nézett hugára,aki meg sem mukkant. – Hát jó... – Sóhajtottam színészien. – Akkor elmondom én.

Az igazi tervem messze elkerülte ezt,hogy én most egy hülye tini filmbe csöppenjek bele.Nem azért hívtam ide,hogy elmondjam,a tesóját visszavonhatatlanul megigéztem,hanem minnél hamarabb el akartam érni azt,hogy elvigyenek kivégezni.Belenyúltam olyan gyorsan ahogy csak tudtam a zsebembe,és kivettem belőle az üveg szilánkot,amit még szükség esetén helyeztem bele az eltört ’vér italomból’.Kezemmel kinyúltam,és megragadtam Jane nyakát,aztán nekirántottam a rácsnak,és nyakához érintettem az éles tárgyat.

-    Mit csinálsz? – Morgott Alec. – Ereszd el! – Jött közelebb egy lépéssel.
-    Tudom,hogyha most csak elvágom a nyakát,attól még nem fog meghalni,de ha eltávolítom az egész fejét...
-    Miért csinálod ezt? – Vágta rá,hogy még véletlenül se bírjam befejezni a mondatot.
-    Csak öljetek meg,most azonnal,és a többi nem érdekel.
-    Ha ezt akarod,ám legyen!Azonnal Aro eléviszünk.De... – Mutatott rá Janere,aki kezével erősen markolta kézfejemet.Szép lassan leengedtem a karjaim róla,kezemből pedig eldobtam a szilánkot.
-    Te beteg vagy – Kapott a nyakához Jane,mikor már nem szorítottam.
-    Volt ideje megőrülni a négy fal között,de hogy ennyire... – Morogta az orra alatt Alec,ahogy nyitotta ki a cella ajtaját,aztán megbilincselte hátul a kezem,és megmarkolta pulóverem,úgy vitt Aro elé.

Odafele meg sem szólaltunk,és én már gondolkodni sem gondolkodtam.Minden gondolatot kiűztem a fejemből,és erősen koncentráltam arra,hogy nyugalomban hunyjam le a szemem örökre.Alec és Jane közt olykor volt egy kis szemkontaktus,gondolom őrültnek néztek.De én ezzel már nem is foglalkoztam.Úgy tettem,mintha észre se venném.Mikor megpillantottam az ajtót – már csak az választott el attól,hogy odaérjünk - ,egy kis félelem érzet uralkodott el rajtam.Az a tudat,hogy tudom,pár perc múlva már halott leszek,megrémített.Lesz valami azután?Isten boldogan fog fogadni,vagy majd mutatóujját arra a táblára szegezi,amin  a ’Pokol’ szó található?!

Alec kinyitotta előttem az ajtót,és tekintetem a három Fő fejre tévedt.Egymás mellett ültek,pontosan Caius,Aro,és Marcus.A korong egyik oldalán ott állt Demetri is.Odavezetett elé,és lökött rajtam egy nagyot,én pedig térdrerogytam.Demetri sietősen jött a másik oldalamra,hogy lefogjon.

-    Szervusz,Edward!Jó téged is látni.Nagyon vártam már,hogy újra találkozzunk –Mosolygott rám Aro,nem éppen barátságos módon.
-    Én fele annyira se vártam – Vágtam rá.
-    Ne légy ünneprontó!Hiszen éppen most szeretnélek megölni! - Nevetett fel,és az egész terem megremegett tőle.
Megengedtem magamnak,hogy belenézzek még utoljára a fejébe,de amit láttam,rettentően feldühített.Elöntött a méreg.Szinte nem is tudtam ép elmével gondolkozni,a másik pillanatban pedig már csak azt vettem észre,hogy úgy rángatnak le a nyomorultról.
-     Nyugodj le,te szerencsétlen! - ordított rám,Demetri.
Felállt,és visszarántotta a kezét,miközben engem nézett,hogy mikor fogok újból rátámadni.Morogva próbáltam kiszabadulni az erős karok közül,de nem ment.
-     Öljétek meg! - Parancsolt rá a többiekre,halál nyugodt hangon.
Most már nem volt mi miatt dühöngnöm.Ez a szó megnyugtatott.Csak pár percig kell bírnom a szenvedést,és az megszűn létezni.Fejemet lehajtottam,és beleszippantottam még egy utolsót a friss levegőbe.
-     Ne! – Hallottam meg végül valaki ordibálását a hátam mögül,és én hátrapillantottam.
-     Bella?! – mondtam magam elé,szerelmem nevét.Mit keres itt?Hiszen megtiltottam neki,hogy visszajöjjön!Ez veszélyes!
-     Edward...sajnálom – suttogta,aztán belenézett szemembe úgy,ahogy már nagyon rég nem tette meg senki.Hát...mégis szeret?
-     Hogy jött be? – kérdezte meg valakitől Aro,de aztán csak kiadott egy parancsot. – Fogjátok el!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés