Volterra utcáin sétálva mindenki megbámult.Mi annyira különleges rajtam?Sose értettem.Beléptem a kapun –  ismét - ,és azonnal előttem termett egy Őr.

-    Mit akarsz itt? – kérdezte durván,közben szemeit összehúzta,úgy mért végig.
-    Felajánlottam magam tápláléknak... – feleltem félénken,hiszen én sem tudtam igazán,mit beszélek.Először nem nagyon akart hinni nekem,hol szemembe nézett,hol máshol jártak a gondolatai.
-    Menjél – Állt el végül az utamból,én pedig újra elindultam.

Éreztem hátamba fúró tekintetét,ezért nem mertem visszanézni.Csak mentem előre,mégha néha meg is botlottam.Már a folyosókat jártam,ahol nem éppen a legbarátságosabb hangulat volt.Edwardnak is ezen kellett végig mennie?Ennyire szenvedett?Vagy talán Ő jobban.És én meg más karjaiban kerestem a boldogságot.

Az ajtó.

Találtam magam szemben ezzel,amit már oly sokszor láttam álmaimban.Közelebb léptem hozzá,és meghallottam,hogy mit beszélnek.

-    Nyugodj meg,te szerencsétlen! – ordított valaki.

Annyira ismerős volt ez a mondat...Mintha...mintha mondta volna már más is.

-    Öljétek meg! – szólott fel az a hang,amit bárhol megismernék.Aro.

Szemeimben az erek összeszűkültek,végtagjaimat nem érzékeltem,és minden az eszembejutott.

Hát persze!Az álom...ami mostanra már valóság.Ez nem lehet.Kéttelenség.Megálmodtam volna a jövőt?És most itt állok,ledermedve,miközben be kellene rontanom.De ha Edward meglát...Pedig nem akarta,hogy idejöjjek.Muszáj,muszáj megtennem!Kezemmel belöktem az ajtót,és mindenki odanézett.

-    Ne! – üvöltöttem tiszta erőmből.
-    Bella?! – Nézett rám Edward kétségbeesett tekintete,amitől szívverésem szaporább lett.
-    Edward...sajnálom – Tudom,hogy féltett.De most nem értem kellene aggódnia.
-    Hogy jött be? – kérdezte meg Aro Alecet,aki csak válvonogatással válaszolt rá. – Fogjátok el! – Mutatott rám,én pedig odafutottam Edwardhoz,és átöleltem.

Nem akartam elengedni.Úgy szorítottam ahogy csak tudtam,Ő pedig ajkát a nyakamhoz helyezte.

-    Ugye tudod,hogy most mindketten meghalunk? – suttogta,és én egy kicsit eltoltam magamtól.
-    Nem érdekel – suttogtam én is,aztán elszakítottak tőle. – Edward! – Nyújtottam a kezem érte,de nem értem el,hiszen két erős kar tartott fogva.
-    Ne merj hozzáérni! – Morgott,Edward,és kezével szétszakította a bilincset.

Rávetette magát fogvatartómra,akire végül rájöttem,hogy Demetri volt.Kezénél fogva neki dobta a falnak,ami leomlott.De Ő hirtelen feltápázkodott,és újból ölni kezdték egymást.

Végül most Edward került alulra,aztán Alec is odament segíteni.Arra készültek,amire még legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna,hogy tanúja leszek.Meg fogják ölni,és én tehetetlen vagyok.Mert én csak egy hülye embernek születtem!Dühömben vörös köd került elém,és nem láttam tisztán.

Neki futottam Alecnek,és felugrottam a hátára.Ütni kezdtem minden erőmből,de ez csak nekem fájt,és hallottam egy nagy reccsenést,ami minden bizonnyal az ujjamból jött.Kezével lehúzott magáról,és szó szerint csak úgy eldobott.

Éles fájdalom nyílalott derekamba,és felnyögtem.Hallottam még Edward morgását,de nem nagyon érzékeltem már többet a külvilágból.Kezemet ráhelyeztem a falra,és annak segítségével próbáltam felállni.Csontjaim szinte már szúrtak.Annyira fájt...Aztán egy óvatlan pillanatban...

Valaki a hátammögé került,és fogait belevájta a bőrömbe.Ismét felordítottam a fájdalomtól,és összeestem.Még a földön fekve is szívta a vérem.Volt még annyira erőm,hogy résnyire kinyissam a szemem,és egy szőke hajkoronát láttam,utána mintha megvakultam volna.De a hallásom még nem vesztettem el.

-    Bella...Bella,mondd,hogy hallasz! – Hallottam meg szerelmem hangját,és éreztem,hogy az ölébe fektet.
-    Erre nem adtam parancsot! – Hasított bele a levegőbe Aro dühös felszólalása.
-    Nem halhatsz meg... – szólított Edward ismét,és ajkait nyakamnak tapasztotta,hogy kiszívja a mérget.
-    Hagyd,Cullen! – Azt hiszem,Marcus lehetett az.
-    Miért?Hiszen még megmenthetem! – Edward kétségbeesett hangja megrémisztett.
-    Nem,már nem.Jane túl sok vért szívott ki belőle.
-    Akkor átváltozik? – Mintha reménykedést hallottam volna hangjában.Akkor mi lehet a rosszabb annál neki,ha átváltozok?
-    Nem,meghal – válaszolta végül,és szerelmem csókot lehelt ajkamra.
-    Szeretlek,Bella.Kérlek ne hagyj el.Kérlek... – suttogta fülembe,és utána egy nagy csörömpölés hallatszódott. – Te? – Edward meglepődött,de min?
-    Te vagy Edward? – Ez a hang...azt hiszem...azt hiszem,hogy... – Engedj oda,megmenteni jöttem.

Ez kizárt.Ő nem lehet...Ő nem lehet itt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés