- Na, ki van itt? – sétáltam Suzi-ék felé.
- Végre Ness.- ölelt meg Ad.
Az viszont amit Suzi-n láttam cseppet se tetszett. A szeme piros volt, és alatta fekete karikák voltak.
„Mi a jó…?”
Adra néztem, aki a vállát megvonta. Na, majd ha kettesben leszünk kikérdezem én, mi történt itt. Nem jövök 3 napig, és Suzból zombi lesz?
Becsöngettek, és elindultunk az óráinkra. Adamnek pont velem volt közös. Remek alkalom.
- Te, Suzzal mi történt?
- Nem tudom. Már három napja nem lehet hozzá szólni, mert leharapja a fejedet. Hiába kérdezek tőle bármit is nem mondja el. Olyan mintha nem is itt lenne. Tegnap matekon gondolt egyet és az óra közepén felállt, és minden szó nélkül lelépett.
Az a legrosszabb benne hogy ez nem vall rá. Mintha kicserélték volna.
Emésztgettem a hallottakat. Eljött ennek a kérdésnek az ideje: Mit kéne tennem, hogy megnyíljon ellőttem Suz? Elvégre, ha Adnak nem, nekem miért tenné? Ha kicsengettnek beszélni fogok vele. Addig csak meg kell várni a szabadulás pillanatát – sandítottam az órámra – ami még igen messze van.
***
Ezt nem hiszem el! Én csak segíteni akartam erre mit kapok? Jaj Suz mi lett veled? – léptettem dühösen a kocsim felé. Olyannyira dühösen hogy a kocsim mellet álló Jake-t is sikerült vele meglepnem.
Kérdőn nézett rám.
- Hagyjuk, majd ha lehiggadok, elmesélem.- legyintettem neki.
Épp hogy bepattant a kocsiba, elkezdtem nyomni a gázt. Mindjárt lenyugszom… és tényleg, éreztem, ahogyan a km-ekkel együtt az indulatom is elszállt.
- Nem zavar, ha nyomok egy kis zenét?
- Nem.
- És hova megyünk?
- A La Pushba. Legyen egyelőre ennyi elég.
***
Beugrottunk Emilyékhez. Ott volt az egész farkasfalka.
- Nessie az elmúlt napokban csak rád gondoltunk – mondta Quil.
- Még ha nem is akartunk volna – dörmögte Paul.
- Hékás, ha nem tetszik, fogj más csatornát! – torkolta le Jake.
- Oké fiúk, nehogy elkezdjetek itt veszekedni!
- Ne is figyelj rá, csak féltékeny –ölelt meg Seth- mind azok vagyunk. Emily krákogott egyet. – Akarom mondani Samet kivéve.-javította ki magát.
- Elég lesz! Most már mennünk kéne! – húzott ki Jake Seth kezei közül. Gyorsan elköszöntem.
- Ez nem volt szép tőled Jacob Black! Miért nem az én kocsimmal jöttünk?
- Mondjuk úgy, hogy ez a tervhez tartozik.
- Összevesztem a barátnőmmel. Ez volt a bajom.
- Min?
Elmeséltem, hogy milyen furcsán viselkedik. Kifordult önmagából, de mitől? Mégis mitől?
Egy óráig vezetett, míg oda nem értünk. Hogy hol van az oda?
- Öhm … vidámpark?- kérdeztem.
- Igen.
- Nem nőttünk ki belőle?- kérdeztem kicsit zavartan.
- Mi? A vidámparkból nem lehet kinőni. Hány éves is vagy?
- Héé! Ez nem ér. Ne gyere a korommal!
Ez gyenge pont.
- Hát… lehet hülyén hangzik de még úgyse voltam vidámparkban – mondtam, bár elnézve azokat a szerkezeteket amik ide oda dobálják, és pörgetik az embereket… hát nem is tudom.
- Akkor itt az ideje, hogy kipróbáld.- fogta meg a kezem, és elindultunk.
Ahogy beléptünk, csak tátottam a szám. Mindenhol óriás vasrrudakon, temérdeknyi sikító ember. Kívülről nézni, nem túlzottan rózsás.
- Csak nem félsz? – nevetett Jake.
- Ugyan, menj már! Gyorsan kinéztem magamnak egy hányás mentesnek kinéző hullámvasutat. Annyira nem kacskaringós.
- Menjünk arra! – böktem rá.
Én végig összeszorítottam a számat és a szememet. Az ötödiknél (Jake kérésére) kinyitottam a szemem, és elkezdtem élvezni a látványt. A végén már én akartam felülni, de elvetettük az ötletet, mert akkor nem lesz idő mindent kipróbálni. Volt egy hajó, ami látszólag semmi extrát nem csinált. Látszólag. Éreztem ahogyan átfordult a levegőben, hogy a gyomrom megfordult. Vagy csak a szerveim távoztak a számból? á az biztos fájt volna. Nem fájt, de félelmetes volt. Ez nem mondható el Jake-ről aki mellettem halhatóan jól szórakozott.
- Na, csak még egyet! – kért kiskutya szemeivel.
- NAAA neeeemmm! nincs az a pénz… Inkább dodzsem-ezünk!
Az viszont király volt. Jól neki mentünk mindenkinek. Észre se vettük, hogy ennyire elrepült az idő.
- Na milyen volt életed első vidámparki élménye? – kérdezte Jake, mikor hazafele készültünk
- Naaagyon jó!- kiáltottam fel – ez a vidámpark tök jó dolog. De azért kár hogy vége.
- Hátha most elindulunk kb. 1 óra, és otthon leszünk. De mit szolnál ha maradnánk egy kicsit, és élveznénk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés