David szemszöge

Ahogy beléptem a Cullen házba rögtön megakadt a szemem Claire-en. Nem tudnám megmondani miért. Ő nem csak gyönyörű volt, hanem olyan életöröm sugárzott belőle, amit nagyon ritkán látok.

Közelebbről is meg kellett ismernem. Amikor üdvözlésképp megcsókoltam a kezét teljesen zavarba jött. Ha még ember lenne, akkor biztosan elpirult volna.

Hallottam ahogy Emmett és Bella suttognak. Bellának úgy tűnt nem igazán tetszett a bemutatkozásom. De úgy tűnt, hogy Bella és Edward veszekedtek, így nem vettem a lelkemre a dolgot.

Közben megtudtam a veszekedés okát is. Ashley. Még ha nincs is jelen, akkor is ki tudja játszani az embereket egymás ellen. Hihetetlen.

De meg tudom érteni Bellát. Edwardnak Bella pártjára kellett volna állnia. Komolyan őrületbe tudja kergetni az embert a bűntudatával Edward.

Mindannyian tudjuk, hogy Edward szereti Bellát. De ahogy jelenleg viselkedik egyáltalán nem csodálkozom, hogy Bella dühös rá. Remélem azért, hogy hamar kibékülnek majd. Ashley nem ér meg annyit, hogy miatta veszekedjenek.

Bár ebben a pillanatban ez mind csak mellékes volt. Claire-rel ültem a kanapén, és már órák óta beszélgettünk. Ő olyan más mint én. Ő életvidám, temperamentumos, és optimista. Én inkább a csendes típusba tartozom. Nem mondanám, hogy unalmas vagyok, de valamivel visszahúzódóbb mint az átlag. De hogy is mondják: Az ellentétek vonzzák egymást.

És Claire valami mágikus erővel vonz engem magához. Még korai lenne kijelenteni, hogy beleszerettem. De benne megvan az a valami.

Már órák óta itt ülünk, és beszélgetünk mindenről, ami csak szóba jön. Egyszerűen mindent tudni akarok róla. Amikor elmesélte, hogy hogyan lett vámpír, és hogy Ashley meg akarta őt ölni hihetetlen mértékűre növekedett bennem az Ashley iránti gyűlöletem.

Hálás vagyok Carlisle-nak, hogy megmentette Claire-t. Nem is tudom elképzelni, hogy ez a csodálatos teremtés ne létezzen ezen a világon. És egyben biztos vagyok: Nem fogom Ashleyt a közelébe engedni.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy először észre se vettük, hogy kinyílt a teraszajtó, és Edward és Bella lépett be rajta. Egyikük se tűnt boldognak. Edwardnak megkínzott volt az arca, Bella pedig úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban könnyekben törhetne ki… már ha tudna, persze.

- Bella? Minden rendben? – kérdezte Claire aggódva. És még jószívű is.

Bella elkínzottan elmosolyodott.

- Igen, ne aggódj miattam.

Egy utolsó felénk vetett pillantás után Bella eltűnt a lépcsőkön. Gondolom a szobájába ment. Edwardhoz fordultam.

- A beszélgetés nem ment olyan jól.

- Nem, teljesen meg van győződve arról, hogy én Ashley oldalán állok. De ez nem igaz. Én csak Bellát szeretem, de ő egyszerűen nem hisz nekem – mondta Edward frusztráltan.

- Bella szemszögéből is át kéne gondolnod a dolgokat. Ashley olyan sok mindent tette vele. Te pedig megvéded őt. Mit gondolsz hogy érzi magát ettől Bella? Mindannyian tudjuk, hogy ez a kis bestia éppen útban van idefelé, hogy megölje Bellát, és te az ő pártjára állsz. Nem csoda, hogy azt gondolja, hogy nem szereted. – válaszoltam.

- De mit kéne akkor tennem? Nem ölhetem meg Ashleyt. Miattam lett vámpír. Én is tudom, hogy mit tett Ashley Bellával. De azért is én vagyok a hibás. Én provokáltam őt. Ha nem próbáltam volna meg Bellát féltékennyé tenni Ashleyvel, akkor soha nem jutottunk volna el idáig.

- Mond csak Edward, neked van más hobbid is, mint hogy a bűntudatodat tápláld? Ashley soha nem volt ártatlan, és az alapján, amiket hallottam róla, még emberként se az. Szereti, ha manipulálhat más embereket. Örömet okoz neki, ha különböző embereket egymás ellen kijátszhat. Ő csak bajt hoz mindenkire. De ettől eltekintve éppen azért igyekszik ide, hogy megölje életed szerelmét. Ennek már elég oknak kéne lennie ahhoz, hogy utáld őt. Egyszer döntened kell. Vagy Bella, vagy Ashley. De ne várj túl sokáig. Különben Bellát nagyon hamar elveszítheted, és már nem lesz többé visszaút – Láttam ahogy átgondolja a szavaimat mielőtt bólintott.

Edward felállt.

- Hová mész? – kérdezte Claire.

- Bellához. Beszélnem kell vele.

Mindketten bólintottunk, majd Edward is eltűnt.

Bella szemszöge

Az ágyamon feküdtem, és az egyik kezemmel eltakartam a szemeimet. Üresnek éreztem magam. Tudnom kellett volna. A sok üres ígérete. Milye van Ashleynek, ami nekem nincs? Ő alattomos, gonosz, és kegyetlen. Ezek azok a tulajdonságok, amiket Edward előnyben részesít? Miért jött tulajdonképpen vissza? Talán mert tudta, hogy Ashley utána fog jönni? Tényleg komolyan gondolta, hogy újra befogadjuk majd őt? Jelen pillanatban fogalmam sincs, hogy mit kéne gondolnom. Talán igazságtalan vagyok Edwardal, és egyáltalán nem volt eltervezve, hogy Ashley idejön. De olyan erősen Ashley mellé állt, hogy már semmit sem tudok.

Amint feltűnik itt Ashley, valószínűleg ők ketten rögtön eltűnnek majd. Bár nem fogom megkönnyíteni Edward dolgát. Már olyan sokat gondolkodtam egy kifogáson, hogy miért akarnék én Denaliba menni. Végtére is valahogy meg kell magyaráznom a családomnak, ha elmegyek. De most Ashley idefelé tart. Hogy megöljön. Nem is tehetne nekem ennél nagyobb szívességet. Claire is alig várja már, hogy végre itt legyen.

Éreztem, ahogy kinyílik a szobám ajtaja, és Edward jön be.

- Bella?

- Hm?

- Beszélhetnék veled? – kérdezte bátortalanul.

- Már azt teszed – válaszoltam sóhajtva.

Nem volt kedvem már veszekedni. Nem jutottunk vele semmire. Ha megint Ashley mellé áll, akkor el fogom azt is fogadni. De arra ne számítson, hogy szép szavakkal visszaszerezhet engem.

- Komolyan gondolom, Bella.

- Akkor beszélj Edward. Itt vagyok, és meghallgatlak.

- Szerencsétlenül fejeztem ki magam. Tudom, hogy neked ez biztos úgy hangozhatott, mintha Ashley pártján állnék. De ez nem így van. Csak nem akarom, hogy megöljék őt. Szeretlek Bella, és aggódom érted. Természetesen félek, hogy bántani fog téged Ashley. De nagyrészt ez is az én hibám, hogy Ashley meg akar ölni téged. Ha nem próbáltalak volna akkoriban féltékennyé tenni téged vele, akkor soha nem fajultak volna el ennyire a dolgok. Soha nem engedném, hogy egy ujjal is hozzád érjen. De nem várhatod el tőlem, hogy megöljem. Már sok mindenen keresztül kellett mennie miattam.

Miután Edward befejezte a beszédét várakozásteljesen nézett rám. Belül majd felrobbantam a dühtől, de próbáltam megnyugtatni magamat. Miután ez már félig sikerült elvettem a kezemet a szemeim elől megjátszott közönnyel néztem rá.

- Edward, már többször bebizonyítottad nekem az álláspontodat. Te magadnak kéne elgondolkoznod azon, hogy tényleg szeretsz-e engem, vagy ez az érzés is csak egy újabb bűntudat a részedről. Már sok mindenen keresztül kellett mennie? És akkor mi van velem? Azt hiszed, hogy nekem olyan egyszerű volt új életet kezdeni? Úgy gondolod, hogy nekem örömet okozott a tudat, hogy az én lelkemen szárad Jason halála, és arról is én tehetek, hogy Claire vámpír lett? Ashley ide tart, hogy megöljön engem. Mindenki tudja, hogy milyen komoly a helyzet, rajtad kívül természetesen. Komolyan azt várod tőlem, hogy hagyjam magam megölni, csak hogy te jól érezd magad? Harcolni fogok Ashley ellen, és ha ellenem fordulsz, akkor ellened is harcolni fogok. Ashleyvel szemben bűntudatod van. És mi van velem? Ha akkoriban egyszerűen békénhagytál volna, akkor most nem lennék itt. Claire még együtt lenne Cedricel, és Jason is élne még. De neked újra ki kellett élned az egoizmusodat. Fura, hogy vele szemben bűntudatod van, én viszont úgy tűnik nem számítok neked. Edward, úgy érzem, hogy elárultál. Amíg nem állsz teljesen mellettem mi mint pár nem létezünk. Tényleg át kéne gondolnod, hogy mit akarsz. Nem kaphatsz meg mindig mindent.

- Természetesen veled szemben is bűntudatom van. De nem csak az. El kell hinned nekem, hogy szeretlek! – válaszolt Edward kétségbeesetten.

Hogyan hihetnék neked, amikor folyamatosan hátba támadsz? Először a nagy szerelemről beszélsz nekem, és hogy minket semmi sem szakíthat el többé, majd alig indul el Ashley ide, máris inkább felé tartasz. Akkor folytatjuk majd ezt a beszélgetést, ha már tudod, hogy mit akarsz. Csak azt várom tőled, hogy egyszer mellém állj. Nem hiszem, hogy túl sokat kívánok – Ezzel eltűntem a szobámból és lementem a nappaliba.

Clairehez és Davidhez időközben Alice, Jasper, Esme és Carlisle is csatlakozott. Leültem Alice-hez, aki kérdőn nézett rám. Én csak megráztam kissé a fejemet. Megfogta a kezemet, és bátorítóan megszorította.

- Hol vannak a többiek? – kérdeztem őket.

- Vadászni mentek – válaszolt Carlisle.

Valószínűleg Ashleyt keresik, de ezt a gondolatot inkább megtartottam magamnak.

- Holnap szívesen elmennék a faluba. Mindjárt szilveszter, talán vehetnénk pár dolgot. Jön még valaki? – kérdeztem.

Edward, aki közben odajött hozzánk válaszolt:

- Nem tetszik az ötlet, hogy el akarsz menni. Inkább a házban kéne maradnod.

Észrevettem, hogy már megint elkezdtem nagyon feldühödni. Sajnos Jasper is észrevette, és küldött nekem egy figyelmeztető pillantást.

- Miért kéne a házban maradnom? Talán mert összefuthatok Ashleyvel? Nem bánthat. A képességem miatt ő nagyobb veszélyben van, mint én – válaszoltam megjátszott nyugalommal. Bár legszívesebben letéptem volna Edward fejét.

- Erre támaszkodsz, ugye? – kérdezte Edward arrogánsan.

- Nem fogok itt bujkálni, csak mert egy őrült a nyomomban van. Ezt el is felejtheted – néztem rá dühösen.

- Majd én elmegyek veled – válaszolt Claire mosolyogva.

Claire-re és Davidre néztem, akik szórakozottan figyeltek minket.

- Én is jövök – mondta David.

Világos. Olyan érzésem volt, hogy Davidet és Clairet mostantól kezdve semmi nem szakíthatja el egymástól.Örültem Claire-nek. Megérdemelte már, hogy legyen egy társa.

- Mi is megyünk, nem igaz, drágám – szólt közbe Alice is, és Jasper bólintott.

Ő se mondana ellent a feleségének.

- Jó, én is megyek – Edward szolid elhatározással nézett rám. Úgy, mintha arra számítana, hogy ellent mondok majd neki.

De én nem szóltam egy szót se. Válaszul kaptam is egy csodálkozó pillantást Edwardtól, de ezzel nem foglalkoztam. Belül viszont ujjongtam. Attól függetlenül, hogy még mindig dühös voltam Edwardra.

Ezután újra némaságba burkolózott mindenki. Alice még mindig fogta az egyik kezemet, én pedig ráhajtottam a fejemet a vállára. Nagyon szomorú voltam. Edwarddal már olyan közel kerültünk egymáshoz újra, és most olyan érzésem volt, hogy megint eltávolodunk egymástól. Talán tényleg túlreagálom ezt az egészet? De miért nem tud Edward legalább egyszer az én oldalamra állni? Mindig Ashley így, Ashley úgy… Ez már önmagában is idegesítő, de az a legrosszabb benne, hogy egy senkire vagyok féltékeny.

Alice hirtelen felugrott, ezzel kiszakítva gondolataimból. De nem csak ezt a hatást érte el, hanem azt is, hogy a földön végezzem a hirtelen mozdulattól. Edward rögtön mellettem termett, és felsegített. De hallottam, hogy közben halkan kuncog. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd Alice-re fordítottam a tekintetemet.

- Mond csak Alice, szellemet láttál, vagy más oka van a kitörésednek? – Hallottam, hogy a többiek felnevetnek.

- Bella, Bella! Én soha semmit nem teszek ok nélkül – mondta legjobb barátnőm megjátszott szigorral.

De egy rövid pillanat után már ő is ugyanúgy nevetett.

- Mit szólnátok hozzá, ha ma csinálnánk egy csajos estét?

- Ah,m már értem. Ez egy jó alkalom ahhoz, hogy Bella Barbiet játssz velem – válaszoltam ironikusan. De a mosolyomat én se tudtam teljesen elrejteni. Edward is halkan nevetett mögöttem.

- Komolyan gondoltam. Mikor csináltunk utoljára csajos estét? Már egy örökkévalóság telt el azóta. Kibeszélhetjük a pasikat, megbeszélhetjük a legújabb divatot, és még sok más női témát is érinthetünk.

Alice olyan izgatottnak tűnt, hogy nem volt szívem nemet mondani neki. És olyan érzésem volt, hogy Edwardról akar beszélni. És ez talán nem is olyan rossz dolog. Kíváncsi lennék a többiek véleményére is.

- Szerintem csodás ötlet! – értett egyet Esme boldogan.

- Én is benne vagyok – mondta Claire.

- A pasikat kibeszélni? Persze, hogy én is benne vagyok! – mondtam én is.

- Na David! Gondolod, hogy egy éjszakára le tudsz mondai Claire-ről? – kérdezte Jasper rákacsintva az érintettre.

David is beszállt a játékba, és színpadiasan felsóhajtott.

- Van más választásom?

Nevetne kellett.

- Claire, úgy érzem lesz mit mesélned nekünk ma este – De Claire csak mosolygott, és azt mondta:

Egy hölgy élvez, és mérlegel.

- Most, hogy mindent megbeszéltünk már csak Rose-t kell megvárnunk, és elmondanunk neki a ma esti terveinket – mondta Alice.

- Carlisle mit szólsz ehhez? A feleségeink nem akarják velünk tölteni a ma estét – panaszkodott Jasper.

- Hát, én erre csak annyit tudok mondani, hogy soha ne vessz össze egy nővel, főleg ne a sajátoddal – nevetett Carlisle.

Edward felé fordultam, és egy mindentudóan néztem rá. Láttam hogy legszívesebben a szemeit forgatta volna idegesen, de nem akarta még nagyobb bajba keverni magát.

Nem sokkal később William, Garrett, Emmett és Rosalie is megérkeztek a vadászatból. Alice lemesélte Rosalienak, hogy mit terveztünk, és nagyon tetszett neki az ötlet. Emmett morgott kissé, mondván neki más tervei lettek volna, de Rosalie egy dühös pillantással elhallgattatta őt. Mindenképpen beszélnem kell erről Rosalieval. Talán én is elnyerhetném a vezető szerepét az Edwarddal való kapcsolatomban.

- Szóval akkor egy óra múlva találkozunk az én szobámban – mondta Alice, majd el is tűnt.

- be tudna valaki fogadni egy magányos, kirakott vámpírt? – kérdezte Jasper ismét megjátszva magát.

Újra nevetnem kellett. Jasper ha akart nagyon vicces tudott lenni. De legtöbbször inkább magába fordult. De én jobban szerettem a vicces Jaspert. Alice mondta egyszer, hogy a családtagok ellen intézett odabújós akcióimmal javítottam Jasper szociális viselkedésén. Mondjuk nem is kegyelmeztem neki ezen alkalmakkor. Sajnos senkiben nem tudtam teljesen bízni. Szükségem volt arra, hogy érezzem, a családom szeret. De mindenekelőtt egy bizonyos férfi szeretetére lenne a legnagyobb szükségem. De ez a személy éppen úgy viselkedik, mint egy idióta.

Felmentem a szobámba, hogy átöltözzek. Nem sokkal később Edward is bejött.

- Mennyi annak az esélye, hogy a ma este során kapok tőled egy csókot? – kérdezte Edward kicsit reményteljesen.

- Edward, tudod mit kell tenned, és utána annyi csókot kapsz tőlem, amennyit csak akarsz. Csak állj mellém Ashley helyett, és többet is kapsz, mint csókokat – leheltem Edward fülébe.

Ezzel kimentem a szobából, és Alice felé vettem az irányt. Edward csak bámult utánam, a szemei feketék a vágytól.

- Szerelmem, szerintem túlreagálod ezt az egészet – kiáltott utánam Edward.

- Rossz válasz – válaszoltam, és mentem tovább Alice-hez. Közben Jasperrel is találkoztam.

- Na, mit csináltok ma este? – kérdeztem vigyorogva. Ő visszamosolygott és azt mondta:

- Pasi este. Kibeszéljük a nőket, megvitatjuk a legújabb technikai találmányokat. Csupa férfi téma – Nevetnem kellett.

- Akkor jó szórakozást!

- Nektek is – válaszolt mosolyogva, majd mindketten folytattuk az utunkat.

Amikor beléptem Alice szobájába már mindenki a padlón ült.

- Az elmúlt napokban elég sok minden történt. Nem is tudom kivel kéne kezdenem. Veled Bella, vagy Claire-rel – Alice felhúzott szemöldökkel nézett hol Claire-re, hol rám.

Claire-rel egymásra mosolyogtunk. Claire boldogan, én inkább megkínzottan.

- Oke Claire, mesélj, mit van közted és David között – kérdeztem kíváncsian.

- Nincs túl sok minden, amit el tudnék mondani.

- Ne már Claire. Mióta megérkezett David el se lehet rángatni titeket egymás mellől. Úgy viselkedtek, mintha már évek óta ismernétek egymást, és akkor azt akarod bemesélni nekünk, hogy nem tudsz mit mesélni? – kérdezte Rosalie türelmetlenül.

- Oké, kedvelem őt – válaszolt Claire.

- Nem fejtenéd ki egy kicsit bővebben? – válaszolt Alice a szemeit forgatva.

- Na jó. Már első látásra teljesen elvarázsolt. A szemébe néztem, és olyan érzésem volt, mintha már régóta ismerném. Az első pillanattól kezdve bízom benne. Mindkét nap nagyon sokat beszélgettünk. Nagyon kedvelem őt, és szerintem ez fordítva is igaz.

- Persze, hogy kedvel téged kedvesem – mondta Esme.

- Oké, és akkor most jöjjön az izgalmasabb rész. Elcsattant már az első csók? – kérdezte Alice izgatottan.

Ha lehetséges lenne, akkor biztos vagyok benne, hogy Claire már rákvörös lett volna.

- Öhm, nem, még nem. De még csak két napja ismerem őt – válaszolt Claire szégyenlősen.

Szegény Claire. Ez rosszabb mint a spanyol inkvizíció.

- Ez nem jelent semmit. Bár miután Emmett vámpír lett köztünk elég gyorsan történtek a dolgok – válaszolt Rosalie szárazon.

- Hagyjátok már szegény Claire-t. Nem veszitek észre mennyire zavarban van – szóltam közbe.

- Csak ne olyan hevesen Bella. Mindjárt te is sorra kerülsz – vigyorgott Alice.

Én csak a szemeimet forgattam idegesen válaszul.

- David eddig még egy nő iránt sem érdeklődött. Te vagy az első. Biztos vagyok benne, hogy ti ketten össze fogtok jönni. Különben is, még előttetek áll az egész örökkévalóság – zárta le a témát Esme.

Esme egy igazi kincs. Ő elég együttérző ahhoz, hogy észrevegye, ha valaki kínosan érzi magát, és elterelje a témát.

- Szóval Bella. Akkor most foglalkozzunk a te kis problémáddal – tért át hozzám Alice.

- Én nem nevezném kicsinek – válaszoltam duzzogva.

- Na ne légy már ilyen kis érzékeny – mondta Rosalie.

Megbántva felhorkantottam.

- Megnéznélek titeket, ha a férjeitek egy másik nő pártjára állnának. Nem várom el Edwardtól, hogy mint egy őrült sorozatgyilkos Ashleyre vesse magát, és megölje őt. Csak azt, hogy álljon mellém. De ha Ashleyről van szó, akkor mindig mellé áll. Azokután, ami Ashley Claire-rel és velem tett, igazán elvárhatom szerintem, hogy az én pártomat fogja, és ne ezét a kis bestiáét.

- Bevallom, ha velem történt volna ez, és Emmett nem állt volna teljesen mellettem, tuti leszedtem volna a fejét – válaszolt Rosalie vigyorogva.

- Én tudom, hogy Jasper mindig mellettem állna – mondta Alice.

- Hát köszi. Máris sokkal jobban érzem magam – válaszoltam szarkasztikusan.

- Bella, tényleg szeret téged Edward. Soha nem engedné, hogy bármi történjen veled. De ismered őt. Még mindig nagyon erős a bűntudata Ashleyt illetően. Még ha csak Ashley hibája is, egyszerűen nem tudja megbocsátani magának, hogy akkoriban elvesztette az önuralmát – próbált meg megnyugtatni Esme.

- De újra és újra megvédi őt. Csak egyszer látná a dolgokat az én szemszögemből is. Nem indulhat abból ki, hogy majd megértést tanúsítok Ashley iránt – mondtam hevesen.

- Ezt senki nem is várja el tőled. De mindketten olyan makacsak vagytok. Egyikőtök se enged abból, amit egyszer a fejetekbe vesztek – válaszolt Esme gyengéden.

- Tudom, hogy néha makacs tudok lenni. De megnézném Edwardot, ha lenne valaki, aki ártott neki, én meg a védelmembe venném. Akkor ő is csalódott lenne, és ő is felhúzná magát! – tartottam ki a saját igazam mellett.

- Nem is arról van szó, hogy ne lenne igazad. De nem hagyhatjátok, hogy Ashley mindig közétek álljon. Pontosan ez az, amit Ashley akar. Ha idejön, akkor mutassátok meg neki, hogy milyen boldogok is vagytok – válaszolt Esme.

- És gondolod, hogy akkor majd magától újra elmegy? – néztem Esmere szkeptikusan.

Erre mindenki elmosolyodott.

- Természetesen nem. De ha látja, hogy ti ketten összetartoztok, és boldogok vagytok, akkor el fog bizonytalanodni. Ő pontosan tudja, hogy Edwardnak bűntudata van miatta, és ezt használja ki. De azt nem tudja, hogy neked nagyobb befolyásod van Edward felett – válaszolt Rosalie gonoszan vigyorogva.

- Pontosabban nagyobb hatalmamnak kéne lennie felette. De tudtok ti valamit, amit én nem tudok? – kérdeztem hitetlenkedve.

Most Claire forgatta idegesen a szemeit.

- Mond csak, vak vagy? Mindenki, de tényleg mindenki látja, hogy Edward istenít téged. Csak te nem. Bármit megtenne érted. Csak akkor nem, ha úgy viselkedsz mint egy fúria. A férfiak nem szeretik az ilyesmit.

- Köszi Claire. Sokat segítettél. Mégiscsak tovább kellett volna forszíroznom a David témát. Na jó, próbáljunk meg egyszerűen nem foglalkozni a dühkitöréseimmel. Hogyan állíthatnám Edwardot az én oldalamra – kérdeztem láthatólag összezavarodva.

Egyszer csak egy ütést éreztem a tarkómon. Félig hitetlenül, félig sokkolva néztem Alice-re, aki ördögi vigyorral nézett rám. Ez a kicsi, ártalmatlannak kinéző manó éppen tarkón ütött.

- Ez meg mi volt, Alice? – néztem rá hitetlenül.

- Gondoltam ez majd segíteni fog. De most még jobban összezavarodva nézel mint előtte. Édes istenem Bella! Nő vagy, és azt kérdezed, hogyan tudnád a te oldaladra állítani Edwardot? Ő egy másik évszázadban született. Ő ahhoz van hozzászokva, hogy meg kell védenie a nőket. És most nem tudja, hogy mit kezdjen egy ilyen erős nővel, mint te – mondta Alice.

- Ashley mindig a kicsi, ártatlan lányt játssza. Ez felébreszti a védelmező ösztöneit, és ezt Ashley is tudja. Hagyd, hadd érezze, hogy neked segítségre van szükséged. Ahelyett, hogy felpofozod, mint tegnap, inkább bújj oda hozzá, és mutasd meg, milyen törékeny is vagy. Higgy nekem, ez csodákra képes. Én is mindig így érek el mindent Emmettnél – egészítette ki Alice-t Rosalie, és rámkacsintott.

- Ez Jaspernél is működik – fűzte még hozzá Alice, és Esme és egyetértően bólintott.

- Edward még mindig egy úriember. Egy olyan nőt szeretne, akit meg tud védeni, és nem egy olyat, aki meg tudja őt védeni. Többek között ez volt az egyik ok, amiért akkoriban beléd szeretett. Szerette, hogy megvédhet téged, és te felnéztél rá, mintha ő lenne a te hősöd.

- Oh, én azt hittem, hogy a vércsoportomba szeretett bele – válaszoltam, ezzel mindenkit megnevettetve.

- Az elején igen, de aztán beleszeretett Bellába – vigyorgott Alice.

- Szóval Bella tudod mit kell tenned. Amint meglátod Edwardot elnézést kérsz a viselkedésed miatt, majd újra az ő Bellája leszel, akinek szüksége van a hősére. Edward szereti az erős Bellát is, de ő láthatólag te túl sokat kérsz tőle. Miután megoldódik majd az „Ashley-probléma” újra lehetsz majd az öntudatos, erős Bella. De adj neki időt, hogy hozzászokjon ehhez – mondta Claire.

Nem lehet ez olyan nehéz. Végülis tényleg szükségem van Edwardra. Csak eddig ezt ritkán mutattam ki. Nem akartam, hogy gyengének gondoljon. De ha ez az, ami boldoggá teszi, akkor éntőlem!

Megjátszott szemrehányással néztem Esmere.

- Hihetetlen, hogy te is benne vagy a tervünkben!

- Ahhoz, hogy magam mellett tartsam a gyerekeimet bármilyen eszközt hajlandó vagyok használni – kacsintott rám Esme.

„Anyukám” ezen oldalát eddig nem ismertem.

Az este hátralevő részében a divatról, a helyről, ahova legközelebb költözünk, és Alice új autójáról beszéltünk. Alig bírta kivárni, hogy visszamenjen Edwarddal Amerikába, hogy elhozza a kocsit. Következő helynek Angliát választottuk. Még soha nem voltam ott, de mindig is el akartam jutni oda. De ezt még a fiúkkal meg kell beszélnünk. Nagyon jó szórakozás volt a költözést tervezni, bár volt még egy kis pont, ami nem volt tiszta. Forks. De amíg Edwarddal nem rendeződnek a dolgok addig ezt a témát hanyagolom inkább. Az idő csak úgy repült. Egyszercsak felálltunk mindannyian, és visszavonultunk a szobánkba. De engem Alice visszatartott az ajtóban.

- Gondolkodj el azon, amit mondtunk. A férfiak szeretik, ha megvédhetik a nőket. Éreztesd vele, hogy szükséged van rá. Higgy nekem, ezután újra a kezén fog hordozni. Soha nem engedné, hogy bármi is történjen veled. Soha! Kérlek ezt ne felejtsd el.

Rámkacsintott. Éppen el akartam indulni, amikor észrevettem, hogy barátnőm üres tekintettel bámul a semmibe. Ismertem ezt az arcot. Alice-nek látomása volt. Halkan szólítottam a többieket. Pár másodperc múlva mindenki Alice szobájában állt. Nem sokkal később Alice tekintete újra tiszta lett, de fura arccal nézett.

- Ashley… itt van!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés