(Bella szemszöge)
Éreztem h arcom, elkomorul.. hogy is mondhatnám le neki.. minden az én hibám, hogy mondhatnám el hogy miattam haltak meg a szüleim? Ha megtudná akkor biztos, hogy másképp látna engem biztos kiábrándulna.. Nem nem mondhatom el neki.
Nem akarok róla beszélni, -mondtam és elfordítottam a fejem.. Egyszerűen csak nem tudtam a szemébe nézni. De ő félre érthette, mert mikor kezével visszafordította fejem egy bűnbánó arccal találtam szembe magam.
- Ne haragudj - mondta, mire én csak megráztam a fejem nem, tudtam megszólalni. Hogy is tudnék haragudni RÁ.. Nem tett semmi rosszat kettőnk közül csak én vagyok a rossz megpróbáltam elhessegetni a gondolatot. Ami sikerült is hisz Edward ajkai az enyémre tapadtak. Elvesztem ebbe a csókba. Kezemmel beletúrtam a hajába mire ő belemosolygott a csókunkba. A lágy csókból egyre szenvedélyesebb kezdett kialakulni és tovább is mentünk volna, ha valaki nem kopog be.
-Ne most Alice- szakította meg a csókunkat Edward. De a kedvenc testvérünk ekkor már bent is volt.
-Ohh ne haragudjatok.. - mondta mosolyogva - csak reméltem hogy Bella rá érsz egy kicsit és elmehetnék vásárolni, hogy legyenek ruháid - folytatta nem is törődve a szituációval.
-Ha igent mondok, hagysz végre 10perc nyugtot?- kérdeztem kissé ingerülten, de a mondat végén már elmosolyogtam magam.
-5percet kaptok - mondta és kitáncolt a szobából. Nagyot sóhajtottam és Edward mellére hajtottam fejem.Mire ő szorosan magához húzott és a fülembe súgta:
-Szeretlek.
-Én is téged. -feleltem mosolyogva
-Akkor ne menj -búgta
-Muszáj  Alice úgyse hagy addig békén -mondtam,, majd mielőtt válaszolhatott volna megcsókoltam.
ez a csók már nem olyan szenvedélyes volt mint az előző. Ez olyan szerelmes volt és akkor mikor már kezdtünk volna elmélyülni: KOP-KOP
-BEELLLAA! GYERE MÁÁR!!!-kiáltotta Alice. Igazán nem értem minek ez a ricsaj, ha normál hangerővel mondja azt is meghallanánk. De mi nem szakadtunk el egymástól. Ebben a pillanatban nagyon nem érdekelt kedvenc húgom óhaja csak egy ember illetve vámpír számított: Edward. DE Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki leránt róla.
-Alice ne már.
-Megmondtam, hogy 5percetek van és már vagy 20 perc telt el. Nincs menekvés, gyerünk!!!- és szavait tett követte. Az ajtó felé kezdett huzigálni de Edward gyorsabb volt utánam kapott és még egy búcsú puszit nyomott az ajkaimra.
       A vásárlás Alice-szel azt hittem sosem ér véget. Komolyan felvásároltuk az egész várost. Azonban volt egy testhez álló Kék mélyen dekoltált ruha ami abszolút nem az én stílusom volt de Alice nem csak hogy megvette Azt mondta ebbe kell hazamennem, jesszus. Miután 5teljes órát vásárlással töltöttünk (én már vagy fél perc után meguntam) Drága húgom úgy döntött h ennyi egyelőre elég lesz 6 Huhh végre Hazaértünk.
Beléptünk az ajtón és mindenki ránk emelte a tekintetét. A fiúk elismerően mértek végig amitől ha tudtam volna elpirultam volna. Körbenéztem és a sok csodáló tekintet mellett megláttam Tanya arcán az undort így inkább tovább néztem a mellette álló személyre aki mint ha megbűvöltem volna úgy nézett rám, majd odajött és egy gyors csókot nyomott a számra.
-Gyönyörű vagy- mondta kábán. mire én csak átöleltem és így mentünk vissz a többiekhez beszélgetni. Rose még továbbra sem méltatott figyelmével inkább a denali klán tagokkal beszélgetett.
-El kéne mennem már vadászni.-hallottam Esme hangját.
-Jót ötlet Esme szerintem mindenkinek itt lenne az ideje vadászni. -mire mindenki furcsán nézett rám.
-Mi az? Most mondta Esme hogy menjünk vadászni.
-Nem én nem mondtam ilyet ..- mondat összezavarodva az érintett
-De gondoltad .- felelte döbbenten Edward. „Mi?! Most már hallom a gondolatokat? DE akkor a többiekét miért nem?”-Bella te hallod a gondolatainkat?- kérdezte döbbenten Carlisle.
-Nem csak az előbb Esméjét.
-amikor véletlenül hozzád ért. -fejezte be a mondatot Edward.
-       Hmm még egy agytúrkász a családban? -kérdezte nevetve Em.
-       -Nagyon úgy tűnik-mosolygott Jasper is.
-       Mind1 is.. de igaza van Esmének, szerintem menjünk közösen vadászni.- mondta Carlisle. Mire mindenki bólintott és az erdő felé vettük az irányt. Edward megfogta a kezem és így futottunk tovább.
Miután mindenki végzett a vadászattal, visszamentünk a házba. Minden remekül ment már vagy 1 hete hogy Edwarddal „Egymásra találtunk”.. minden rendben ment addig a bizonyos keddig.
Edward épp vadászni volt a többiekkel. És tanya meg én maradtunk itthon. Hallom hogy kopogtat az ajtón.
-Gyere be-mondtam
-Nézd Bella…-kezdte és leült mellém az ágyra. -Tudom hogy nem jöttünk ki jól mostanában.. sőt nagyon nem…én nem igen bírtalak azért amiért elvetted tőlem Edwardot. .Az arcodat látva gondolom nem tudtál arról hogy én és ő együtt voltunk.. amíg te nem jöttél .- és itt rám bökött. Ahogy az ujja hozzámért egy képet láttam meg. Edward és Tanya…csókolóztak…. Szóval igaz lenne amit mond? Edward hazudott nekem? Hisz láttam a képet tanya gondolatain át…. ezek szerint hazudott nekem ő.. aki mindennél többet jelent nekem…

-TE győztél.. Remélem most boldog vagy... Elmegyek. nem bírom ezt végignézni…-és ekkor könnyek nélküli zokogásba kezdett. a nem létező szívem összeszorult Tanyat látva.. hogy lehettem ilyen gonosz vele…?és Edward.. ő hazudott nekem..nem.. nem engedhetem, hogy ez a szegény lány miattam szenvedjen.
-       Nem kell elmenned Tanya.. én.. nem tudtam erről.. de most.. Félre állok… ígérem…és újra együtt lehettek... Edwarddal...-próbáltam határozottnak tűnni de a végére elcsuklott a hangom…a szívembe egy tört döftek…
-       Ugyan Bella nem kell a szánalmad... Döntöttem elmegyek… csak elköszönni jöttem.
-       Ne kérlek Tanya.. könyörgöm.. én rontottam le mindent. ígérem többet még csak nem is beszélek Edwarddal.. könyörgöm ne menj.
-       Te megtennéd.. Megtennéd értem? -kérdezte döbbenten
-       Persze... -mondtam ki ezt a fájó szót .- csak kérlek.. maradj.
-       Rendben… maradok.. köszönöm Bella. -mondta majd megölelt. Érdekes de most nem tudtam olvasni a gondolatába. Mint ha elzárta volna... a szívemben egy újabb döfés.Tanya kiment a szobámból.. én ott maradtam.
Fogalmam sincsen mennyi idő, telhetett el így fekve. Hallottam hogy megérkeznek.Alice nyitott be a szobába  nyomában Jasperrel.
-Bella mi a baj? jasper még sosem érzett ekkora fájdalmat. Totális üresség...- kérdezte kedvenc húgom.
- nem akarok róla beszélni….-felelem suttogva.
- Akármi is legyen Bella nem maradhatsz fent…- kezdte Jasper- le kell jönnöd ha azt akarod hogy ne vegyenek észre semmit...- és egy nyugtató hullámot küldött felém..
- Rendben de jasper segítesz? Bármilyen érzelem tör is rám.. nyugtass az se baj, ha összeesek, csak csináld, megígéred?
-Rendben..-mondta és az eddig gyakorolt  pókerarcomat felvéve lementünk a többiekhez. Tanya Edward mellett foglalt helyet….egy újabb döfés... De mielőtt egy arcizmom is rándult volna Jasper nyugalomhullámot küldött felém…Edward rám emelte tekintetét. De én még időben kaptam el a fejem.. és leültem velük szembe…Nem igen figyeltem oda  a beszélgetésre az álcámat próbáltam fent tartani miközben magamon éreztem Edward tekintetét.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés