-Bella, kicsim fel kellene kelnünk. – mondta Jazz miközben meztelen hátamat
simogatta.
-De én még maradni szeretnék. Olyan keveset vagyunk így mostanában. –
próbáltam előcsalogatni egyfajta kérlelő hangszínt és kölyökkutya szemeket.
-Figyelj… – mondta mire a tekintetemet az övébe fúrtam. – Arra gondoltam, hogy fel kellene vállalnunk a kapcsolatunkat.
-Hisz már egy ideje felvállaltuk, nem? – kérdeztem értetlenkedve.
-Cullenéknél. – mondta. Még mindig nem szoktam meg, hogy most már nem Jasper
Cullen, hanem Jasper Volturi.
-Értem. Szerinted hol lehetnek? – kérdeztem. Bár kínos lenne megjelenni előttük
fekete Vorturi köpenyben, és bejelenteni, hogy tulajdonképpen Jasper miatt hagytam el Edwardot.
-Forksra gondoltam. Viszont megvan még pár telefonszám Arotól. Fura ez a mai technika. – édesen összeráncolta a szemöldökét.
-Akkor?
-Hm?
-Ki hívja fel őket? – kérdeztem.
-Én rád gondoltam. Ne haragudj, de te alkalmasabb vagy erre a feladatra.
-Oké, semmi gond. Akkor… majd én.
Fél órával később már felöltözve álltam előtte. Mivel még nem vette fel a pólóját felsőteste fedetlen maradt megmutatva a kis kockákat a hasánál. Eszméletlen látvány volt Jaspert meztelenül látni, s a vele eltöltött esti kis programjaink még jobbak voltak. Mennyit álmodoztam még oly régen, mikor még nem voltam vámpír, hogy milyen lenne Jasperrel szeretkezni. Az érzés még jobbnak bizonyult, mint aminek hittem. Az emlék örök időkre a fejemben marad. Sose fog eltűnni. Elmosolyodtam mikor Jasper lángoló tekintettel nézett rám.Felemeltem a szemöldököm.
-Gond van? – kérdeztem kacéran. Tudtam mi a gond.
-Hmm… - dorombolta a nyakamba. – Nem is tudod milyen gyönyörű vagy ma reggel. – bizsergést éreztem az arcomnál.
-Most zavarba akarsz hozni? – kérdeztem. Nem válaszolt. Jobb elfoglaltságot talált
a nyakam csókolgatásában. Ez a „kis dolog” egyre nagyobb sóhajokat váltott ki belőlem.A kezeimet a nyaka köré kulcsoltam. Meguntam a játékot. A fejét magam felé fordítottam, s lágy, de mégis vad csókba kezdtünk. Éreztem, a nyelve utat tör magának. De nem hagytam magam ilyen könnyen levenni a lábamról. Most rajta van a szenvedés sora! Épp, amikor résnyire nyitottam a számat, elhúztam a fejem és apró puszikkal haladtam egyre lejjebb és lejjebb. De valahogy mindig visszahúzta a fejem az övéhez. És így játszadoztam vele egy ideig, de már én sem bírtam tartani magam és könyörtelenül csókolni kezdtem. A vágy akkor csapott le rám igazán, mikor a nyelvünk összeért. A lábaim összekulcsoltam a dereka körül. Előre lépett pár lépést. Ennek az lett a következménye, hogy a falhoz nyomódtam. A sziklák pattogtak. Minden egyes mozdulata villámcsapásként ért engem. A keze a pólóm alatt a gerincemet simogatta. A vérem forrt. Kezeim Jazz ingjét gombolták. Készségesen felemeltem a kezem így le tudta rólam hámozni a pólómat. Elegem lett a gombolgatásból így egy határozott mozdulattal letéptem róla az inget és végigkarmoltam egész felsőtestét. Felkuncogott. Arra eszméltem fel, hogy eldönt az ágyon és szorosan magához húz. Már csak egy falatnyi bugyi volt rajtam, rajta pedig semmi. Egy apró, de határozott mozdulattal letépte rólam a kedvenc csipkés bugyimat. Ugyan nem örültem ennek, szóvá nem tettem. Majd később. Ha lehetett még jobban hozzá préselődtem. Halkan sóhajtottunk fel mikor óvatosan belém hatolt. Éreztem, hogy teljes mértékben kitölt. Most vagyunk csak egyek. A csípőm elkezdett mozogni. Minden egyes lökésnél felnyögött. Ez a hang engem is feltüzelt. Hangosan ziháltunk. Kezdett idegesíteni, hogy az ágy vészjóslóan nyikorog. Demetri tuti viccesnek fogja tartani a dolgot, hisz mindig hallgatózik. Ebben a pillanatban ez sem érdekelt… Pár perccel később elöntött minket a kéj. Ha ember lettem volna már tuti meghaltam volna az örömtől, a szerelemtől, és a gyönyörtől. A szívem kiugrott volna a mellkasomból. Hasonló érzések kavarogtak bennem (nem a kéjtől) mikor először megláttam őt. Mézszőke haja és gyönyörű szemei elvarázsoltak már az első pillanatoktól fogva. Mellém feküdt és tovább simogatott fel és alá. A szemeimet az övébe fúrtam. Most nem aranybarnák voltak, hanem feketék a vágytól.
-Szeretlek első és egyetlen szerelmem. – mondta nem sokkal később. – Te jelented számomra az életet. Te vagy az életem.
-Én is nagyon szeretlek. – öleltem magamhoz és hálát adtam a sorsomnak, hogy
vele lehetek. – Kimondtál minden olyan szót, amit ki lehet mondani. Nem tudok semmit sem mondani. De majd fogok, ha lesz olyan szó, ami ehhez az érzéshez lesz majd fogható. A szívem a tied. Nem tudom meddig néztük egymást némán.
Olyan jó együtt lenni vele,
Az összes sejtem szerelemmel tele.
Teste bármely pontját vágyom én,
Keze, lába, s mindene az enyém!
…
***
-Fel kellene őket hívnunk. – törtem meg a csendet én – Látni akarom Forksot. Edward és Alice ide vagy oda. Az életem ott változott meg. Akarom, hogy láthassam újra.
-Rendben. De lenne egy kérésem. – mosolygott huncut mosollyal. Kérdően felvontam a szemöldököm. – Próbálj meg nem kielégített hangon beszélni. Carlisle és Esme még a végén azt hiszik valamilyen őrült nőszeméllyel beszélnek.
-Perverz! – pirítottam rá, de én is mosolyogtam. Szeretettem a kis perverz szerelmemet. – Ideadod a telefonod?
-Persze. – adta a kezembe hosszas kutakodás után és egy kis papírt is odaadott.
Tárcsáztam a számot, ami a papíron volt. Benyomtam a hívás gombot. Nagyot sóhajtottam. Első hívásra felvették.
-Halló – szólt bele Esme lágy hangon.
-Esme? – kérdeztem. Annyira örültem. Tapsikoltam volna örömömben.
-Bella? – kérdezte bizonytalanul. –Istenem, Bella… te vagy az?!
-Én vagyok. – mondtam mosolyogva. Magam elé képzeltem Esme mosolygós
alakját.
-Még mindig nem hiszem el.
Mondta miközben az én szívemet is elöntötte a jól ismert melegség. Boldog voltam. Teljesen boldog. Ezt az érzést semmi sem vehette el tőlem. A boldog mosolyt nem lehetett leradírozni az arcomról és ennek tudatában mélyültem bele a beszélgetésbe, amit természetesen Jasper is vidáman hallgatott.
De aztán eszembe jutott, miért is hívtam fel az én szeretett Esmémet, és a letörölhetetlen mosoly letörlődött az arcomról.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés