- Hátha most elindulunk kb. egy óra, és otthon leszünk. De mit szolnál, ha maradnánk egy kicsit, és élveznénk?

***

- Benne vagyok!

Tíz perc múlva már az autóban ültünk. Persze Jake vezetett. Vajon miért nem az én kocsimmal jöttünk? Az sokkal kisebb, és valjuk be szebb is.

Kinéztem az ablakon. Végre egy hely ahol nem esik az eső. Lassan két hónapja költöztünk vissza Forksba, és meg kell, mondjam hamar hozzá szoktam az időjáráshoz. De ez nem azt jelenti, hogy csípem, ha mindig esik az eső. Nagy meglepetésemre megállt a kocsi.

Kinéztem az ablakon, és egy kis parkot láttam. Szemöldök ráncolva néztem Jake-re aki csak megvonta a vállát.

Hátrament a Chevy rakodóteréhez, majd leterített egy pokrócot.

- Hölgyeké az elsőbbség!- mondta, majd felsegített.(Nagy szomorúságomra, amikor elvette a kezét.)
Kényelmesen elhelyezettünk, én Jake mellet. Én a fél mellkasára feküdtem, míg ő átkarolt. Így néztük a csillagokat.

- Gyönyörűek-mondtam.
Tényleg azok voltak. Ahogyan ott egymás ölében néztük a csillagokat, olyan érzésem volt mintha mi is része lennénk ennek a végtelen csodának.

- Igen, de én úgy érzem, hogy a te szépséged ragyogóbb minden csillagnál. Olyan furcsa érzés.

-„Igen az”.

- Lenne kedved velem táncolni?-kérdezte.

Sok mindenre gondoltam, de hogy ezt mondja majd… arra nem.

- Öhm persze.

Jacob felállt, és felkapott engem is. Olyan jó volt az izmos meleg karjai közt.

Csak a tücskök ciripelése hallatszott, de Jake-t az se zavarta, így hát a lábára állított és elkezdtünk táncolni. Én és ő közte legalább két fej különbség volt… ha nem három, de ez egyikünket se zavart. Volt az egészben valami természeténél fogva romantikus. Ahogyan a félhomályba egymást öleljük, egyre szorosabban… jó érzés… nagyon-nagyon jó.

Átkulcsoltam a nyakát. Így ringatóztunk az éjszaka zenéjére.

Majd finoman az álam alá rakta a kezét, és számat az övére tette. Puha, forró ajkai finoman masszíroztak az enyémet, majd nyelve bebocsátást nyert a számba.

Csak ő és én, az éjszakába. Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk abbahagyni. Egymás szemébe néztünk, és elmosolyodtunk.

- Szeretlek Nessie! Mindig is szeretni foglak.

- Én is szeretlek téged!-majd megcsókoltam.
***

Újra egymáson feküdtünk, a csillagos eget nézve. Annyi minden járt az eszemben.

- Mire gondolsz? –kérdeztem.

- Az életünkön.

- Mire jutottál? – bújtam hozzá még jobban.

- Lehet, hogy furán hangzik, de ebben a pillanatban épp a fiam nevén.

Elmosolyodtam, mire ő fejbúbon puszilt.

- Természetesen nem állunk meg egy gyereknél. Ugye nem? – nézett rám kiskutya szemeivel.

Hány pasi kezdene az első randin a gyerekeik közös nevén gondolkozni? Ha egy nő felhozná, az első randin fejvesztve menekülnének. De Jake nem. És kimondhatatlanul szeretem. Csak ez számít.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés