-    Ahh... – Hagyta el egy sóhaj az ajkamat,hiszen Edward szorítása kezdett erős lenni karomon,amint futott velem felfelé.Próbáltam kicsit lefejteni ujjait,de nem sok sikerrel.
-    Sajnálom – Nézett rám kétségbeesetten mikor már észrevette,hogy nem éppen a legkellemesebb érzés számomra.Megálltunk a tető szélén,és letett maga mellé.
-    Miért akar téged? – Karoltam belé,és Ő rám nézett.
-    Meg akar ölni – mondta ki minden érzelem nélkül.
-    Igen,arra már valahogy rájöttem.De nem azt mondtad,hogy sebezhetetlenek vagytok emberekkel szemben?És mégis mi rosszat tettél ellene? – Hadartam el gyorsan a kérdéseket,amire megszerettem volna kapni a választ,hiszen bármelyik percben itt lehetett már.
-    Őket arra képezték ki,hogy kiiktassanak minket.Meg van a saját módszerük.De...azt hiszem,hogy elöbb meg akar kínozni.És a gyengepontomat vette célba – Morgott fel,és én nem értettem miről beszél.Edward és a  gyengepont?Valahogy nem illik össze.
-    Ugyan mi az neked,ami miatt esetleg...legyengülnél?
-    Nem mi,hanem ki – Gyengéd pillantásától elaléltam. – Te vagy az,Bella.Téged akar megöl... – Fejét előrefordította,és nem mondta ki a szót. – Szóval veled akar fájdalmat okozni nekem.Tudja,hogy te jelentesz nekem mindent.

Nem volt több kérdésem,hiszen az elöbbi majdnem kimondott mondatától sokkot kaptam.Fejemet hátrafordítottam,és lenéztem az épület tetejéről.Valamivel másabb volt az érzés,mint ejtőernyőzés közben.Azonnal megszédültem,és még jobban hozzábújtam Edwardhoz.

Hatalmaz zörrenéssel csapta ki az ajtót,ami abban a pillanatban leszakadt,és gúnyosan ránk mosolygott.

-    Lám,lám... – Húzta ki magát az elöbbi görnyedt harci pózból.Nem az az Adam volt,akit megismertem. – Azt hittem,hogy Edward Cullentől több tellik ki,minthogy megálljon a tetőn,és várja a halálát.És még áldozatot is ad bónuszként... – Vetette rám végül pillantását.Egy ismeretlen tekintet kereszttüzében álltam...
-    Lassú vagy,Adam – Próbált magabiztosnak látszani,szerelmem.Ami lássuk be,jól ment neki.
-    Sajnálom,hogy megvárakoztattalak titeket.És mondjátok csak,melyikőtökkel kezdjük? – Gondolkozott el megjátszottan,de mielőtt Edward feszólalt volna,közbevágott. – Ne! – Emelte fel mutatóujját. – Majd én megmondom.

Húzta féloldalas mosolyra a száját,miközben rám nézett,és Edward védekezőül elém állt.

-    Hagyd ki belőle Bellát! – Morgott rá.
-    Ugyan miért tenném?
-    Ő ember,és nem vámpír.Nem vagy köteles Őt is belekeverni.
-    Ki beszél itt kötelességekről? – Nevetett fel. – Itt már rég másról beszélünk – Lépett közelebb hozzánk,mire ösztönösen én is hátraléptem egyet,magam után húzva Edwardot.Sarkam lelógott a tetőről,és nem sok hiányzott,hogy talpam alól eltűnjön a talaj.

Edward Szemszögéből

-    Ki beszél itt kötelességekről? – Hahotázott kedvére,amitől a méreg szétterjedt testemben. – Itt már rég másról beszélünk – Jött felénk,és szerelmem hátrált egy lépést,hogy még véletlenül se kerüljünk két méteres körzetbe vele.Gyors pillantást vetettem magam mögé,és félve tapasztaltam,hogy milliméterekre vagyunk attól,hogy lezuhanjunk.
-    Elég! – Fordítottam rá vissza a fejem. – Ha feladom magam,Bella ép bőrrel megússza,és elmehet? – Tettem fel azt a kérdést,ami talán az egyetlen megoldás.Éreztem magamon kedvesem dühös tekintetét,de ez most cseppet sem érdekelt.
-    Talán... – Húzta el gondolkodón a száját. – De talán nem... – mondta ki nagy nyugodtsággal,és elvesztettem a fejem.Mi Ő?Csak egy ember.Én pedig a legrosszabb,ami a világon létezik.Nem árthat nekem.

Lefejtettem magamról Bella erősen szorító karjait,és hirtelen ráugrottam Adamra.Egyáltalán nem az történt,amire számítottam.Lábait felhúzta,és nagy erővel lerúgott magáról,aztán egy falnak ütköztem.Mióta akadt a vámpíroknak egyenlő ellenségük a kutyákon kivül?

Nehézkesen feltápázkodtam szerencsétlen testhelyzetemből - mivel attól függetlenül,hogy bőröm szinte sérthetetlen,a fájdalmat megérzem - ,és tekintetem a Bella felé igyekező Adamre tapadt.Szerelmem nem tudott már hova menni,ijedten figyelte a hozzá közeledő Halált.Nem értettem,hogy mit mondd neki,a fejem zúgott,és forgott velem a világ.Újra felnéztem,és Bella egy ’szeretleket’ tátogott el nekem,aztán levetette magát a tetőről.

-    Ne! – ordítottam,és felé nyújtottam a kezem,miközben négykézláb voltam a talajon. – Ne... – suttogtam végül,és meglepedten fordult vissza hozzám Adam.
-    Hát,ez megoldva.Legalább megkönnyebbítette a helyzetem – Mosolygott,mint aki jól tette dolgát,és én vicsorogva ismét rátámadtam.

Most nem én kerültem alulra,hanem Ő.A falnak löktem,és a nyakára szerettem volna tapasztani ajkam,de mielőtt ez megtörtént volna,egy tőrt vett elő zsebéből,amit belém szúrt.

-    Úgylátszik még én is tudok meglepetést okozni egy magadfajtának – Mosolygott,aztán kétszer megpörgette a kezében.
-    Megdöglesz – Vicsorogtam.
-    Ugyanmár!Mit szerettél te abban a lányban?Igaz,hogy csinos volt – A ’volt’ szót kihangsúlyozta,amitől még jobban magára uszított engem. – De akkor is csak egy közönséges embernek született,mint a többi nő a világon.
-    És mi van Carollal?
-    Jó az ágyban... – mondta nagyképűen,amiért az övé lehet,és most Ő vetette rám magát.

Megfogtam a fejem felé vetődő tört,és kicsavartam a kezéből.Hátrált pár lépést,és azonnal vesztett magabiztosságából.Vámpír gyorsaságomnak köszönhetően seperc alatt ott termettem mellette,mire elugrott onnan.

-    Bármennyire is ki vagy képezve,nem vagy olyan gyors,mint én – Mosolyogtam most én Ő rá,mire mérges pillantást lövelt felém.

Feléfutottam,és magammal sodortam a fal felé,mire megint neki ütköztünk.Ami persze csak neki fájt.

-    Hülye vérszopó – Dadogta.
-    Ezt a sok ártatlan áldozatért kapod – Vertem bele a falba fejét,és kicsavartam a kezét,mire csak fájdalmasan felordított.Közelebb hajoltam a füléhez,és belesuttogtam. – Ezt pedig Belláért.

Elhúzottam tőle,hogy nagy erővel tudjam csinálni azt,amit akartam,és rémült képpel figyelt végig.Kezemet felemeltem,és gyors sebességgel belevájtam mellkasába,hogy szívét kitépjem helyéről.

Mikor már megtettem,elléptem tőle.Összerogyott,és szájából ömledezett a vér.Hangos csattanással ért a földhöz,és a vörös folyadék körbehatárolta holttestét.

Utolsó pillantást vetettem a kézfejemben lévő szervre,ami az utó dobbanásokat végezte,aztán eldobtam a messzeségbe.

Beleszívtam egy nagyot a levegőbe,és Bella után ugrottam a véget nem érő mélységbe. . .

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés