(Alex szemszöge)


Vidáman fütyörészve indultam meg a boltba, miután anya megkért, hogy hozzak már egy kis BBQ szószt az esti hússütéshez. Mosolyognom kellett anya feledékenységén, sokszor rosszabb, mint egy szenilis vénasszony. Gondolataimba merülve kanyarogtam az utcákon, és közben szabadon szárnyaltak a gondolataim. És azok egyre csak egy emberre tértek vissza. Arra, aki immáron 10 éve lefoglalja a gondolataim hetven százalékát. Ugyan már Findens térjél észhez – morogtam magamban, és vigyorogva beléptem a boltba. A kasszánál egy bögyös szöszi ácsorgott, hm…. nem rossz, formás kis bige, de ő nem a megfelelő – gondoltam, és ezen rágódva megvettem ami kell, egy pillantásra sem méltattam tovább a csajt, kiléptem az utcára. Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem a felém közeledő kocsit.

- Hé, figyelj már merre hajtasz! – mondtam mérgesen, és hátra ugrottam, de így is fenékre huppantam.
- Bocsi, ne haragudj – szökkent ki a csaj, gondoltam, hogy női vezetővel van dolgom. Felpattantam, és akkor megláttam, hogy micsoda egy bomba áll előttem.
- Hoppá! – mondtam vigyorogva, még mindig az idomait nézve. – Ha egy ilyen szépség üt el, akkor boldogan vállalom a halált. Várj csak, én ismerlek téged – vigyorom szélesebb lett, amikor megláttam az arcát. Ilyen mákom nincs. – Te Elizabeth, vagyis Lizzy vagy.
- Igen, én vagyok én – mondta szarkazmussal a hangjában –, de te ki vagy? – kérdezte végül. Nem ismer fel? Annyit nem változtam, vagy mégis?
- Alex, Alex Findens – vigyorogtam szélesen, mire ő összevont szemöldökkel nézte az arcomat, majd ami a legjobban tetszett a testemet is szemügyre vette. Mi tagadás, az elmúlt években szedtem magamra egy kis izmot.
- A kis Alex Findens – kapott észbe, és elmosolyodott. Gondolom neki még az a kép van, hogy még ha idősebb is vagyok nála, mindig egy fél fejjel alacsonyabb voltam.
- Már nem is vagyok kicsi, ugye? – kérdeztem szemtelenül vigyorogva. – És mint látom, te is kikupálódtál – néztem még egyszer végig rajta. Atyám micsoda domborulatok!
- A szemeim, még mindig a fejemen vannak – mondta élesen, és lentebb hajolt, hogy a szemeimbe nézzen. A nagy barna szemei még mindig ugyanolyan gyönyörűek voltak Csak pirosak, és duzzadtak. Csak nem sírt? – Igaz megnőttel, de semmit sem változtál – rázta meg a fejét. – Angie itthon van?
- Persze, gyere édesem – karoltam át a vállát. Bepattantunk a kocsiba, és megmutattam az utat. A házba belépve elkiáltottam magam. – Emberek, hoztam egy autós gázolót. Elütött, ezért hazahoztam. Megtarthatom? – vigyorogtam szélesen.
- Alex, megint mi ütött….– jött be Angie morcosan, majd amikor meglátta felsikított. – Lizzy! Jaj, végre hogy megjöttél – nők, csak sikítani tudnak, ha jó nekik.
- Angie – ölelte magához barátnőjét Lizzy. Szomorú, de mitől? Nem akarom így látni.

Miután köszöntek mindenkinek, felvonultak Angie szobájába, trécselni. Levágódtam a kanapéra, és a kezembe vettem a sportújságomat. Nem tudtam belemerülni a foci világába, mert minden oldalon Lizzyt láttam. Atya ég micsoda nő lett belőle, amikor megismertem, egy magas pálcika vékony, hétéves kislány volt. Ezután, minden nyarat itt töltött Angie-vel. Egészen négy évvel ezelőttig. Négy éve nem láttam, mégis tisztán emlékszem, hogy amikor a nagy csoki barna szemeivel rám nézett, a gyomrom egy hatalmasat bukfencezett. Tizenhárom évesen, még cukkoltam is, ha kitömi a melltartóját, elviszem randizni, de tudtam, hogy anélkül is elvittem volna. Csak gyáva kukac voltam. Itt a lehetőség, be fogom dobni magam, próba cseresznye.
- Alex, segítenél? – kiabált be anya.
- Persze anya, futok – morogtam az orrom alatt.

Elterelte a gondolataimat a pakolás, én már csak arra eszméltem fel, hogy Lizzy leül a padhoz, és mosolyogva néz Rita nénire, de egyszer csak szorosan lehunyja a szemeit. Valami nem stimmel ezzel a lánnyal, hiszen, mindig vidám volt.

- Mi az Lizzy? Imádkozol? – álltam mellé vigyorogva.
- Igen, méghozzá azért, hogy hagyjál békén – morogta vissza gúnyosan.
- Harapós a kisasszony – motyogtam, és leültem mellé.
- Igen, és ha nem vigyázol beléd mar – mordult fel Angie, mire Lizzy ajka megrándult. Hmm… harapós? Talán ebből ki lehet hozni valamit.
- Egy két karmolást még elviselek – vigyorogtam. – Főleg ha a hátamon vannak a harci sebek – motyogtam az orrom alatt.
- Szállj le a barátnőmről, ha nem akarod, hogy a fejed is harci sebes legyen – unokatesóm harcias énje előbújt. De Lizzy ezen felkacagott.
- Erős a bors, mi? – kérdezte nevetve, mire Angie oldalba bökte.
- Egyél – motyogta kuncogva, majd a tányérja fölé hajolt.

Vacsi után mindenki jóllakottan bújt össze a párjával, kivéve engem és Lizzyt. Én egy üveg sörrel a kezembe dőltem hátra, és magam elé bambulva hallgattam a halk Country zenét, amit anyáék imádnak. Mikor megint magam mellé néztem, ő már nem volt mellettem. A kerti hintán ült, és szomorúan nézett maga elé. Felálltam, és odasétáltam hozzá. Lizzy észrevett ugyan, de nem szólalt meg. Mi történt azzal a mindig vigyorgó, vidám lánnyal, akit és annyira… annyira jól ismertem?

- Valami nem stimmel veled, te lány – mondtam komoly arccal.
- Tényleg? – nézett rám tettetve a butát. – Miből jöttél rá? – kérdezte szarkasztikusan. Na ez már kezd hasonlítani Lizzyre.
- Bánt valami? – kérdeztem válasz helyett, és belekortyoltam a sörömbe.
- Sok minden bánt – felelte ő, és rám nézett, de én csak a szemem sarkából láttam, mert megint elkalandoztam a testén. – Most speciel a folytonos stírölésed.
- Ohh, bocsika, csak… – kaptam észbe, és megint a szemeibe néztem –, csak tudod annyira megváltoztál.
- Nem változtam meg, csak megnőtt a mellem – kuncogta grimaszolva.
- Na ez igaz – helyeseltem, és még mindig a szemeit néztem, kényszerítettem magam, hogy csak oda nézzek, és ne az említett testrészre.
- Borzasztó vagy – rázta meg a fejét mosolyogva. – Semmit sem változtál.
- Dehogynem – ellenkeztem. – Izmosabb lettem, okosabb és szebb – húztam ki magam vigyorogva.
- És szörnyen szerény – kacagott fel. Milyen szép is, ha nevet. Elvette a kezemből a sörösüveget, és beleivott. Ez a lány meg mit csinál? – Sulizol még? – kérdezte végül, és visszaadta az üveget.
- Nem, érettségi után beálltam apához – mondtam komolyan, majd elvigyorogtam. – Nem látszik? – kérdeztem, és megfeszítettem a karom, amin kiduzzadtak az izmaim.
- Ja – hagyta rám elgondolkozva, és megint elvette a sörömet.

Furcsa volt nézni őt így, ilyen mélabúsan. Egy ilyen jó test és egy ilyen csinos pofi, nem lehet szomorú. Nagyon kell neki egy kis vidámság – gondoltam magamban, és kerítettem magamnak egy másik üveg sört, mert a régi nála maradt. Lizzy nem az ivászatról híres, már amennyire Angie elmesélte. Valamit felejteni akar, a kérdés már csak az, hogy mit.
- Vásár van a városba – lépett elénk Angie vidáman.
- Semmi kedv… – kezdte Lizzy halkan.
- Kérlek, jót tenne neked kiruccanni – vágott a szavába Angie. – És tudod, hogy mennyire szeretem a vásásokat – nézett rá kérlelő szemekkel.
- Rendben – mondta végül, hisz ő is jól ismerte az unokahúgomat.
- Akkor átöltözünk – karon ragadta, és magával ráncigálta.

Én is felpattantam, majd a szobámba siettem, ahol gyorsan letusoltam, és felvettem egy fekete farmert, megy egy feszülős pólót. Éppen akkorra végeztem, amikorra ők is.

- Hát, igen – vigyorodott el Mike. – Én leszek a legirigyeltebb pasi a vásárban, két ilyen bombázóval – mondta, és magához ölelte kedvesét.
- Tévedés öcsém – szólaltam meg a lépcső tetejéről. – Mi leszünk a legirigyeltebbek – Lizzy rám nézett, és mosolyogva végigmért. – Már ha nincs ellenetekre, ha én is veletek megyek – mormoltam mosolyogva, mire ő megrázta a fejét.
- Akkor induljunk végre – türelmetlenkedett Angie.

Mike rávette Lizzyt, hogy hadd vezessen ő, így Lizzy mellém ült. Egész úton csendben ültünk, csak Angie csacsogott, mint mindig . A vásárba érve Angie előreszaladt Mike-al, míg én és Lizzy lemaradva sétáltunk. A szemem sarkából látta, hogy valami nagyon bántja.

- Lizzy, miért vagy ennyire… ennyire komoly? – kérdeztem ránézve,
- Nem vagyok komoly – felelte ő, és egy erőtlen mosolyt küldött felém.
- Ugyan már, ez nem te vagy – ráztam meg a fejem. Nagyon nem tud hazudni. – Hét éves korod óta ismerlek, ne akarj átverni – megfogtam a karját, és magam felé fordítottam. – Annyira megbántott az a pasi? - biztos voltam benne, hogy ezt csak egy fiú művelhette, az én mindig vidám Lizzymmel.
- Honnan tudod, hogy...? - kérdezte meglepve.
- Látom a szemedben – feleltem mosolyogva. - Valami nagyon rossz történt. Megcsalt?
- Nem akarok róla beszélni – felelte ő remegő hangon, Jaj ne, megsiratni végképp nem akarom.
- Jaj szívi, én nem akarlak megbántani – öleltem magamhoz a remegő testét. - Ne haragudj rám, kérlek – néztem a szemében, amiben csillogtak a könnyei.
- Nem haragszom - mondta elcsukló hangon. Valamivel fel kell, hogy vidítsam.
- Na gyere, lövök neked, egy méretes plüssmacit – próbáltam menteni a menthetőt, mire ő felzokogott. - Te jó ég, mit tettem? - kérdeztem ijedten, és a karjaimba kaptam, majd egy padhoz vittem. - Csss. Lizzy nyugodj meg – csitítottam a hátát simogatva.
- Ne… ne… haragudj… csak… én… sajnálom – zokogta, és a vállára hajtottam a fejét. Annyira jó volt ölelni őt.
- Nem történt semmi, sírj csak nyugodtan. - szorítottam magamhoz.

Percekig csak csendesen sírdogált, és amikor megkérdeztem, hogy miért fáj neki ennyire, akkor elkezdett beszélni. Először csak tőmondatokat tudtam kicsalni belőle, majd egyre bátrabban mesélt. Az a srác megkérte a kezét, utána pedig visszafogadta a volt nőjét. Micsoda szemétláda, az ilyen nem érdemli meg, hogy éljen. Nyugtató szavakat suttogtam neki, és biztosítottam róla, hogy ennél a mocsoknál ezerszer jobbat talál. Mondjuk engem.
- Nem Alex, nekem ő volt az igazi – szipogta.
- Ezt nem tudhatod – hajtottam az igazamat. – És ha mondjuk három, vagy négy év múlva találkozol egy olyan fiúval, aki olyan szerelemmel szeret majd, mint amilyet te megérdemelsz? – kérdeztem komoly arccal. Én mindent meg tudnék adni neked, és nem is bántanálak soha, tettem hozzá magamban.
- Nagyon szerettem őt – rázta meg a fejét. – Még mindig nagyon szeretem – suttogta. – Ő… ő a mindenem – mondta végül keserűen, mire én megráztam a fejem.
- Ezt csak most gondolod így!
- Ha te mondod – hagyta rám, majd feláll, és megigazította a ruháját. - Üljünk fel az óriáskerékre.
- Kívánsága számomra parancs – pattantam fel, majd elvigyorodtam, ez a ruha egyszerűen vadító. – De csak előttem mehet, hölgyem.
- Ugyan miért? – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Hogy évezzem a csodás látványt –feleltem vigyorogva, mire ő játékosan hátba vert, majd karon ragadott, és megindult az óriáskerék felé.

Mikor oda értünk, én megláttam, hogy az egyik haverom a gépkezelő. Ő is észrevett, és Lizzyit is, mikor beültünk, és rá kacsintottam, hogy tudja, mi a dolga. Angie és Mike az előttünk lévő kosárba szálltak be, és éppen, hogy elindultunk, már egymásnak is estek. Hamarosan meg is állt a gépezet pont, ahogy szerettem volna.

- Ezt te csináltad? – kérdezte Lizzy vigyorogva.
- Miből gondolod?
- Minden kérdésemre, kérdéssel kell válaszolnod? - kérdezte ő nevetve.
- Szerinted? – kacagtam fel, és magamhoz öleltem. Viszont most hamar kibontakozott az ölelésemből.
- Na szuper, még bele sem gondoltam, hogy ma hol alszok – mondta keserűen, amikor meglátta az előttünk smároló párocskát – Velük egy szobában biztos nem maradok
- Alhatsz nálam – néztem rá szépen, és oldalra biccentettem a fejem. – Nagy ágyam van – célozgattam szemöldök húzogatva.
- Meghiszem azt – nevette el magát. – Kell is ekkora egónak.
- Makacs vagy. Ugye tudod? – komolyodtam el. Nem igaz, hogy nem tudja elfelejteni azt a pasit..
- Igen, tudom – felelte. – Már említették.
- Hát rendben, akkor én átadom az ágyam, és alszok a kanapén – ajánlottam fel.
- Micsoda gavallér. Van egy tollad, felírom valahova, eme nemes tettedet - gúnyolódott
- Haha, jó akkor aludj csak a kanapén – sértődtem meg, és elfordítottam a fejem. Megindult a kerék, és mi hamarosan már ki is szálltunk.

A sörsátornál, Angie és Mike megint elfeledkeztek magukról, ezért Lizzy és én mentünk piáért.

- Mit iszol? – kérdeztem komoran.
- Mindegy, csak üssön – felelte ő biztosan, mire én elvigyorodtam. A kis csaj tényleg felejteni akar, ez még jól jön nekem. Megrendeltem magamnak a sört, és a két kólát, neki pedig a legmegfelelőbb búfelejtőt.
- Na, ezután még a nevedet is elfelejted – vigyorogtam, és a kezébe nyomtam az abszintot. Bizalmatlanul méricskélte a kék italt, majd beleszagolt.
- Mi ez?
- Abszint – feleltem, visszatartva a nevetést. Szerintem egy kortytól már rosszul lesz.
- Ezzel sokat elárultál – morogta az orra alatt. Visszamentünk, és Lizzy felemelte a poharát. - Egészségetekre – mondta, majd lehúzta az italt. A hatás nem maradt el, és már indultam is elkapni. Szükség is volt rám, mert ha nem fogom meg a derekát, összecsuklik.
- Igyál – adtam a kezébe a söröm, mire ő azonnal szót fogadott. – Na, milyen volt? – kérdeztem, miután megint kapott levegőt.
- Ez, borzasztó – morogta, majd hirtelen elvigyorodott. - Kérek még egyet. - mondta végül. Vigyorogva mentem vissza a pulthoz, és vettem egy üveg sört is neki. Visszatérve a kezébe nyomtam az italokat, majd feltartottam a poharamat.
- Na kislány, kíváncsi vagyok mikor dőlsz ki – mondtam mosolyogva.

A legnagyobb meglepetésemre, Lizzy négy abszint után is jól nézett ki. Olyan vidám volt, mint régen. Nevetett, és poénkodott. Egyszer csak megindult a színpad felé, magával húzta Angie-t is.
A zene ritmusára mozgatta a csípőjét, ellenállhatatlan kísértés volt.

Mike és én is csatlakoztunk a lányokhoz. Lizzy mögé álltam, és átkaroltam a derekát. Ő először összerázkódott az érintésemtől, de utána hozzám simulva táncolt tovább. Mikor egy lassú szám következett, szembe fordult velem, és átkarolta a nyakam, majd a vállamra hajtotta a fejét. Éreztem a kókusz illatát, és még jobban magamhoz vontam, s a fejem elfordítottam, hogy a szemébe tudjak nézni. Hatalmas barna szemei csillogtak az elfogyasztott alkohol miatt. Közelebb hajoltam hozzá, mire ő az ajkaimra tapadt. Csókja vágyakozó volt és heves, mégis úgy éreztem, mintha nem engem csókolna.

Eltávolodtam tőle, és átkaroltam a vállát, majd a kocsihoz kísértem. Előtte odaszóltam Angie-nek, hogy hazaviszem Lizzyt. Mire ők is haza akartak jönni.
- Nyugi, hívok egy taxit, és hazaviszem – mondtam komolyan. – Ti bulizzatok csak, biztonságban van velem.
- Ja, marha nagy biztonságban – jegyezte meg Angie epésen, mire én nyelvet öltöttem rá.
- Nem csinálok vele semmit – morogtam. - Úgy ismersz? - kérdeztem végül mosolyogva, de a választ nem vártam meg.

Szerencsére hamar találtam egy taxit, és percek alatt hazaértünk. A szobámba vittem az alvó Lizzyt, és miután levetetem róla a cipőjét, lefektettem az ágyba.

- Emmett – motyogta álmában. - Emmett, szeretlek.
Szomorkásan levettem a pólómat, és mellé feküdtem. Semmi esélyem sincs nála. Hiszen ő ezt az Emmettet szereti. Hirtelen felült, és körülnézett.
- Itt vagyok – mondtam halkan, amikor megláttam a riadalmat a szemeiben.
- Akkor jó – felelte ő mosolyogva, és hozzám bujt. A mellkasomra tette a fejét, a jobb kezét pedig a hasamra. Szinte perzselt a keze alatt a bőröm. Halkan zihálni kezdtem, ahogy édes ajka a mellkasomhoz ért.
- Lizzy, ne kínozz – mondtam fojtott hangon, mire ő rám nézett, és mosolyogva hajolt az ajkaimhoz…





(Lizzy szemszöge)


Reggel, amikor felébredtem, azt hittem, hogy a pokol hetedik bugyrában ébredtem, mivel a fejfájás, ami a fejemet hasogatta, erősen erre utalt. Felültem és körbenéztem, mert fogalmam sem volt arról, hogy hol is ébredtem. Egy átlagos szoba volt, egy kicsit fiús, de rendezett. Várjunk csak, fiús szoba? Oldalra sandítottam, és egy halk sikoly hagyta el a számat.


- Mi a fenét keresek itt? – visítottam rekedten, és akkor vettem észre, hogy csak fehérnemű van rajtam. Magam elé kaptam a takarót, erre már Alex is kinyitotta a szemét.
- Jó volt az éjszaka mi? – vigyorogta az arcomba, és ráérősen felült
- Mit műveltél velem? – kérdeztem kétségbeesett hangon, és szorosabban tekertem magam köré a takarót.
- Semmi olyant, amit te nem viszonoztál volna – felelte Alex még mindig ezer wattos vigyorral. – Ugyan Lizzy lazulj már el, jó volt, és ezt te is tudod. – folytatta szemtelenül. – Ilyen heves csajom még nem volt – mondta halkabban, mintha magának beszélne.
- Mit… mit műveltél velem? – kérdeztem kikelve magamból, és kipattantam az ágyból, magammal húzva a takarót.
- Ne vidd már el a pokrócot – morogta Alex, rajta is csak bokszer volt.
- Szemétláda – sziszegtem, és bevonultam a fürdőjébe, becsaptam magam után az ajtót, és leültem a kád szélére.

Atya ég, Lizzy. Mi a fészkes fene történt tegnap este? – kérdeztem magamtól kétségbeesetten. Belenéztem a tükörbe, s meglepődve vettem észre, hogy a hajam kócosan, a sminkem elfolyva, és csak egy szál fehérnemű van rajtam. Csak nem? – kaptam a kezeim a szám elé. Az nem lehet. Felálltam és körbe néztem valami ruha után, de csak Alex fehér pólóját találtam. Magamra kaptam, és végignéztem magamon, olyan agy volt ez a póló, mint Emmetté. Fájdalmasan felnyögtem, és kimentem. Nem szóltam Alex-hez, csak hozzá vágtam a takarót, és kimentem a szobából. Angie szobája előtt megtorpantam. Ki tudja, hogy Mike elment-e dolgozni. Halkan bekopogtam, mire egy álmos „tessék” hallatszott ki. Bedugtam a fejem a résznyire nyitott ajtón.

- Szia! – mondtam csukott szemmel. – Illedelmes pózban vagytok?
- Mike már elment – nevetett fel álmosan Angie. – Gyere már be.
- Tudd meg, hogy most haragszom rád – mondtam durcásan, és beléptem.
- Jó az alvópólód – kacagta el magát barátnőm. – Miért is vagy rám mérges?
- Mert hagytad, hogy Alex…. – kezdtem komoran, de nem tudtam befejezni a mondatot, mert nem is tudom pontosan, hogy mi történt.
- Ugyan Lizzy – rázta meg a fejét ő. - Csak nem gondolod, hogy elengedtelek volna vele, ha tudom, hogy egy ujjal is hozzád ér?
- Nem tudom – feleltem kótyagosan, mert a fejem hasogatott. – Le kell tusoljak – mondtam végül, és felkaptam a neszesszeres táskámat, majd bementem a fürdőbe.

Beállva a meleg vízsugár alá, jóleső sóhaj hagyta el a számat. A fejfájás nem is volt már annyira elviselhetetlen. Viszont a tegnapi este kezdett visszatérni az emlékezetemben.

Alex, gyengéden az ágyra fektetett, és levette a cipőmet, majd halkan felsóhajtott, és bebújt mellém. Nem éreztem azt a jól ismert hideg érzést, ezért felültem és rájöttem, hogy nem az fekszik mellettem, akit vártam.

- Itt vagyok – súgta rekedten Alex.
- Akkor jó – motyogtam, és hozzá bújtam. Szükségem volt érezni magam mellett valakit, aki átkarol, és cirógat. Fejem a mellkasára hajtottam, és a kezem a meleg hasára tettem. Annyira más folt, olyan puha, és meleg.
- Lizzy, ne kínozz – lehelte rekedten, mire én felnéztem rá.

Ajkaink megint összeértek, s Alex felült, és az ölébe húzott, Karjaimat a nyaka köré tekertem, és közelebb bújtam hozzá, érezni akartam valamit. Bármi jobb lett volna ennél az átkozott fájdalomnál, akármi. Ajkai a nyakamra siklottak, és én halkan felnyögtem, amikor keze lefejtette a ruhám pántját. Remegő kézzel simítottam végig az izmos felsőtestén, újra és újra meglepődve, hogy mennyire meleg. A mellkasán megálltam, mert megéreztem a szíve heves dobogását. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, annyira meglepett. Ajkaim a mellkasára szorítottam, miközben ő lassan lefejtette rólam a ruhát. Hangosan kapkodva vettem a levegőt, amikor hátra döntött, és fölém kerülve, megint birtokba vette a számat. Ajkai követelőzve ostromolták a számat, míg a kezei vérpezsdítő felfedezőútra indultak. A mellemet simogatták a leheletnyi anyag fölött, és szinte árulónak éreztem a megkeményedett bimbóimat, amik a hatalmas tenyeréhez feszültek. A kezeim maguktól indultak meg a mellkasán, majd a hasán, és megállapodtak az övén, mindeközben annyira hangosan halottam a szíve dobogását, mintha ezerszeresen fel lett volna hangosítva. A csat megadta magát, mire én egy heves mozdulattal letoltam róla a nadrágot. Alex halkan felnyögött, és hozzám préselte a csípőjét, mire megéreztem kőkemény ágyékát. Ekkor, mintha egy pillanat alatt kijózanodtam volna, lelöktem magamról, és összegömbölyödtem. Nem megy, nem tudom megtenni, túlságosan szeretem Emmettet.

- Mi a baj? - kérdezte ő halkan, és megfogta a kezem.
- Nem megy, egyszerűen nem megy – mondtam szipogva.
- Semmi gond szívi – ölelt magához. – Bújjunk össze, nekem most ez is elég – mondta kedvesen.
- Köszönöm – motyogtam halkan.
- Neked bármit – jött a válasz.

Egymás karjaiban fekve aludtunk el. Annyira jó volt, hogy valaki átkarolt, és magához szorít, ha álmomban felzokogok.

Alex nem csinált semmit, úriember volt. Bocsánatot kell kérjek tőle, és Angie-től is. Gyorsan bekentem magam a kedvenc tusfürdőmmel, majd leöblítettem azt, és kiszálltam a kabinból. Magam köré tekertem a törölközőt, és kiléptem a fürdőből. Alex és Angie az ágyon ülve beszélgettek, de amikor beléptem elhallgattak, és rám néztek. Remek, legalább megspórolok egy utat Alex szobájába. Mosolyogva eléjük álltam, és beszélni kezdtem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés