2. fejezet
2010.03.23. 15:28
Várj egy kicsit!-állítottam le, és eltoltam magamtól.-Van valami, amit szeretnék tőled megkérdezni!
-Ki ne mondd, kérlek!-súgta a fülembe. -Tudom, mit szeretnél kérdezni! Azt, hogy mi van köztem és Tanya közt! Eltaláltam?
-Igen-szegtem le fejem.
-Héé! Kicsim, engem nem érdekel Tanya! Hogy hihetsz olyan butaságokat, hogy elhagynálak Tanya miatt?! Csak azért, mert ő többet érez irántam barátságnál én nem érzek úgy, ahogy ő! Vagyis szerelmes vagyok, de nem belé!-mondta gyengéden. -Nem kell emiatt aggódnod! Nem érdekel Tanya, és ha kell az örökkévalóságig ezt fogom neked bizonygatni!
Csendben voltam, és ragaszkodtam hozzá, hogy ezt a zavaros csöndet ne én törjem meg. Végül Edward megszólalt:
-Tudom, hogy nem szeretnél Denali-ba menni! És van egy ötletem! Menjünk el csak mi ketten valahová! A többiek elmennek Denali-ba, mi pedig máshová megyünk!-ajánlotta fel.
-Jó lenne, de mi lesz a többiekkel? És hová mennénk?-kérdeztem, bár lelkesedtem az ötletért.
-Bella! Már vagy 5 éve vagy a család tagja, és szinte minden nap látjuk a többieket, de úgy érzem, nekünk is jogunk van egy kicsit lazítani! Ők jól meglesznek Denali-ban, elbeszélgetnek Tanyával és a többiekkel és beilleszkednek, meg minden! Tudom, hogy hiányozni fognak, de ha akarod, havonta elmehetnénk meglátogatni őket!
-Na és hové mennénk?-kérdeztem egy kicsit nyugodtabban.
-Az hadd legyen az én gondom! Szóval benne vagy?-érdeklődött.
-Hát... Nem is tudom-feleltem kissé bizonytalanul.
-Kérlek.... Kérlek...-suttogta, és minden erejét bevetette, hogy elkábuljak tőle. Szemei ragyogtak az izgatottságtól.
-Na jó! Rendben, menjünk!-mondtam.
-Köszönöm szerelmem! Nem tudod, hogy ez mennyire sokat jelent nekem!-súgta és megcsókolt!
-Várj! Mikor mondjuk el a többieknek?
-Az ráér. Majd holnap elmondjuk nekik! Kérlek, engedd, hogy szórakoztassalak, úgy látom nagyon unatkozol!-suttogta mosolyogva.
-Oké!-adtam meg magam, és most én csókoltam meg. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, közben letéptem Edward vadiúj ingjét. Nem úgy tűnt, mintha bánta volna, de majd kap tőlem egy újat kárpótlásul.
Szinte egész éjjel szeretkeztünk, egészen addig, míg észre nem vettük, hogy kezd felkelni a nap.
-Ideje elmondani a többieknek, hogy elmegyünk-sóhajtottam, és felkeltem, hogy felöltözzek. Edward követte példámat, majd kézenfogva elindultunk a Cullen-ház felé.
|