-Jó reggelt!-köszöntünk Edward-al egyszerre, mikor beléptünk a nappaliba. -Fontos bejelentésünk van!

-Mi az? Ezentúl elvonultok egy eldugott helyre édes kettesben és soha többé nem jöttök elő?-kérdezte gúnyos mosollyal Emmett.

-Hát nem egészen-mondtam,-de tudod, szívesen kihívlak egy újabb szkandermeccsre, hogy hallgass, mielőtt elmegyünk.

-Elmentek?-hüledezett Esme.-De hát hová, és egyáltalán miért? Nem akartok már velünk lenni, és a családhoz tartozni?

-Dehogyis! Imádunk veletek lenni, de Bella nem szeretne Denali-ba menni, mert túl féltékeny-szólt Edward.-Ezért felajánlottam neki, hogy mi addig majd elmegyünk máshová.

-Oh,igen, én már tudom, hova mentek, és nagyon jól  fogtok szórakozni!-kuncogott Alice!-Ezt már tegnapelőtt láttam, és vettem neked új cuccokat Bella, sőt, még be is pakoltam a bőröndödbe!

-Köszönöm Alice-küldtem egy hálás mosolyt felé.

-Bella, remélem nem haragszol, de én is bepakoltam a saját cuccaimat, és már a jegyeket is lefoglaltam...-kezdett bele félénken Edward, de nem mondhatta végig, mert átöleltem és szenvedélyesen megcsókoltam. A többiek halkan nevetni kezdtek, Emmett már vihogott, ezért inkább elengedtem Edward-ot.

-Köszönöm-súgtam a fülébe.

-Hát, Nessie hamarosan hazajön, úgyhogy akár rögtön mehetünk is-ajánlotta fel Edward.

-Oké.-mondtam, és ebben a pillanatban betoppant Nessie és Jacob.

-Szóval elmentek?-kérdezte Reneesme.

-Egy: nem illik hallgatózni, kettő: igen, elmegyünk, három: nem örökre-szólt Edward.

-Na és hová mentek?-kérdezte Jacob.

-Azt nem mondom el, csak akkor, ha már odaértünk Bellával-Mondta Edward

-Ez nem igazság-kezdtem durcásan, de azért reménykedtem, hogy talán csak azért nem akarja elmondani, mert megint Esme szigetére megyünk, úgyhogy elhallgattam.

-Akkor jöjjön a búcsúzkodás, mert mi megyünk-mondta Edward.

-Vigyázzatok magatokra-kiáltotta mindenki, mikor már kiléptünk az ajtón, és beültünk a kocsiba.

Nem sokat beszéltünk az úton, csak fogtuk egymás  kezét, végül kiértünk a reptérre, és felszálltunk a Rio de Janeiro-ba tartó gépre, majd elfoglaltuk helyünket.

-Hová megyünk?-kérdeztem elég mérgesen.

-Hát jó, elmondom, d ecsak azért mert már nem tudsz leszállni a gépről-mosolygott Edward-Igazából először Esme szigetére gondoltam, de aztán rájöttem, hogy nem az a megfelelő hely, így aztán találtam egy másik szigetet. Emlékszel, mikor azt mondtad, hogy szeretnél egy lakatlan szigeten élni velem?-érdeklődött.

-Igen, emlékszem, de azt nem gondoltam komolyan!-mondtam dühösen.

-Most már késő, mert találtam egy ilyen szigetet, közel Esme szigetéhez, és eszembe jutott amit mondtál, és hát megvettem.

-Edward Cullen-ordítottam és még folytattam volna, ha Edward nem tapasztja tenyerét a számra.

-Kicsim, ezt megbeszélhetnénk mondjuk a mosdóban, és kicsit hallkabban, ha lehet, mert mindenki minket bámul-esedezett. Szótlanul felálltam, és a mosdó felé vettem az irányt. Ő követett..Bementünk és megszólaltam folytott hangon, mert eléggé idegesített, hogy mindenki minket nézett:

-Hogy merészelted ezt?-kérdeztem fenyegetően.-Miért csinálod ezt velem? Elegem  van abból, hogy mindig rám költesz minden pénzt, én  ezt nem akarom!-suttogtam. Ő nem szólt semmit csak némán tűrte a szidást, amit rázúdítottam. -Gyűlöllek Edward Cullen! Gyűlöllek!-nem bírtam tovább. Elkezdtem püfölni melkasát, de nem érezte. Még mindig erősebb voltam nála, de nem akartam még ennél is több fájdalmat okozni. Még sosem kiabáltam vele így. Pontosabban, még sosem kiabáltam vele. Igaz, veszekedtünk már elég sokat, de csak apróságokon, és utána mindig kibékültünk. Abbahagytam mellkasa ütögetését és hozzábújtam. Félénken ölelt át. Ha tudtam volna sírni, biztosan megtettem volna.

-Annyira sajnálom! Nagyon-nagyon sajnálom, nem akartam veled így kiabálni, ezt nem érdemelted meg. Ne haragudj, semmit sem gondoltam komolyan, amit az előbb mondtam, vagyis azt igen, hogy nem akarom, hogy vegyél egy szigetet, mert nem érdemlem meg. Hogyis érdemelném meg, amikor még téged sem érdemellek meg-suttogtam melkasába.

-Ne beszélj butaságokat! Tudom, hogy nem gondoltad komolyan, te sosem gondolkodsz, mikor ezeket a szavakat kimondod! Nem haragszom rád, és igen is megérdemelsz egy saját szigetet, és megérdemelsz engem is! Tudom, hogy önző vagyok, de sosem engednélek el, még akkor sem, ha el akarnál válni tőlem! Az összes férfi, aki ezen a repülőn van, mind azt csodálja, hogy milyen gyönyörű vagy, és milyen kár, hogy már van férjed! És tudom, hogy ha meglátod a szigetet, akkor más lesz a véleményed! Nincs semmi baj! Nagyon szeretlek!

-Én is szeretlek!-mondtam, és szenvedélyesen megcsókoltam. De nagy meglepetésemre leállított.

-Szerelmem, kérlek bírd ki még ezt a kis időt, nemsokára ott vagyunk! Hidd el, nekem is nehéz uralni magamat, de egy repülőn ezt nem illik csinálni. Ki tudja, mikor kapnak rajta! De megígérem neked, hogy ha odaérünk a szigetre akkor egész nap azt fogjuk gyakorolni, hogyan kell ezt normálisan csinálni!-nevetett.

-Megígéred? Meg is esküszöl rá?-kérdeztem bizonytalanul.

-Megesküszüm rá! Na gyere, menjünk vissza, mert már kezdik azt hinni, hogy belefojtottalak a wc-be!-még egyszer gyorsan megcsókolt, aztán elindultunk vissza a helyünkre.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés