(Edward szemszög)



Még csak most hagytuk magunk mögött a Cullen házat, már most a szigeten töltött emlékek zsongják be agyamat. El se hiszem, hogy ilyen régen voltunk már ott. Már több mint egy éve lassan, hogy nem jártunk a csodás aranyszínű homokkal beterített aprócska mennyország közelében. Minden éven a házassági évfordulónkat, s minden kettőnk közt zajló apró csodát itt szoktuk piedesztára emelni, s a gyönyör oltárán áldozni értük.
Már megint elszaladt velem a ló, s ahogy ránéztem szerelmemre, nem bírtam levenni csodás gesztenyebarna hajának apró lebbenéséről, mikor a szél bele-bele kapott a nyitott ablak okozta légáramlat miatt. Olyan csodálatos.
Egyből észrevette, hogy megint őt csodálom, s egy elnéző mosoly kíséretében rám emelte mézszínű tekinteté, melynek hatása ismét jelentkezett belsőmben, s külsőmben egyaránt.
Éreztem bőröm bizsergését, melyet tekintet okozott, s testem apró eldeformáltságát, melyet képzeletem látképei miatt hamar bekövetkeztek nadrágomban.
- Min gondolkozol ennyire?– kérdezte angyalian lágy hangján, mely csak még jobban elborította elmémet.
- Semmi, semmi, csak a szigeten töltött eseményeken járt az eszem, s azon, hogy megint csodás nyarat fogunk eltölteni együtt – simítok végig kezén, s kényszerítem magam ,hogy az útra koncentráljak ,hiszen hallom a pár mérfölddel előttünk lévő kamionsofőr gondolatait, s hiába tudom, hogy ő nagyobb sérüléseket szenvedne a monstrumban, mégis bennem van a félsz, ha a mellettem lévő sérthetetlen, mégis számomra törékeny angyalra gondolok.
- Akkor ezért homályosodott el ennyire a tekinteted... Már azt hittem, megint valami meglepetésen töröd a fejed – kacagott fel önfeledten, én meg már alig bírom az úton tartani szememet, hiszen mennyi mindent csinálhatnák már, ha ez az átkozott kocsi helyett a szigeten lehetnék már vele.
- Mert neked annyira rossz emlékeid vannak róla? – kérdem felhúzott szemöldökkel, mire látom a szégyenlős tekintetét. Hihetetlen, hogy még most is, bár nem képes pirulni, mégis oly kislányosan ártatlanul tud viselkedni.
- Inkább az utat nézze Mr Cullen, minthogy engem szekírozzon – morogta, mire önkéntelenül is felnevettem.

Ahogy leszálltunk Rio de Janeiróban, már tűrőképességem, legvégét járta, ahogy a környezetünkben levő férfiak gondolatait hallgattam. Nem hiszem el, hogy ennyire gyarló és mocskos az emberi társadalom fantáziája. Bár akármennyire is gyűlöltem őket a gondolataik miatt, valahol a lelkem mélyén megértettem őket. Bella tényleg gyönyörű, s el kellett fogadnom a tényt, hogy nem csak számomra mindennél gyönyörűbb az én szerelmem.
Mérgesen masíroztam végig a terminálon, Bella kezét fogva végig, mikor szerelmem besokallt, s szembe fordított magával.
- Elég legyen ebből Edward! Tavaly is ugyanez volt, minden alkalommal ezt csinálod! Már megbeszéltük ezt egy párszor, nem gondolod? – kérdezte, s angyalokat megszégyenítő kecsességgel húzta fel szemöldökét, kérdőn nézve rám.
- De, igazad van – hajtottam le fejemet szégyenlős kisfiú módjára, aki tudja, hogy rosszat tett, tudtam ,hogy ez majd meglágyítja szívét.
- Akkor hát?
- Inkább büszkén fogom a kezed, s megmutatom a világnak, hogy te velem vagy – suttogtam szerelmem fülébe, s éreztem, ahogy térdei megremegnek. Hihetetlen, hogy még mindig ekkora hatással vagyok rá.
- Siessünk, s megmutathatod, mennyi mindent nem tehetnek meg velem ezek az emberek – lehelte fülembe, s nem bírtam magammal, muszáj volt megcsókolnom.
- Kérésed számomra parancs – mormoltam elszakadva ajkaitól, s rekordidővel jutottunk el bőröndjeinkért, s ki az ajtón az egyik taxi hátsó ülésére huppanva.

(Bella szemszög)

Igazi mesebeli hercegnőnek éreztem magam, ahogy a motorcsónakban szerelmem ölében ültem, s néztem a mellettünk elsuhanó tájat. Ő az én hercegem, az én napsugaram, s nem tudom, mihez kezdhetnék nélküle az életemmel. Tündöklő mosollyal ajándékozott meg, s nem tudtam nem felnevetni az elmúlt néhány óra eseményeinek hatására.
Olyan félelmetesen méregette a körülöttünk lévő férfiakat, mintha a világot akarnák elvenni tőle. Mintha a napfényt akarnák volna elállni előle, ami őt élteti. Ő kétségkívül ezt jelentette nekem, s így több évtizednyi együttöltött idő után már én is kezdtem kapizsgálni szerelme hatalmasságát. Valami ilyesmit érezhetett irántam, bár még most sem bírtam felfogni, hogy miért, mi módon érdemeltem én ki egy ilyen lény szeretetét.
Aztán eszembe jutott az eddigi minden emlékem, amit a szigeten töltöttünk. Itt, mintha kicserélnének minket. Az egész világról tökéletesen megfeledkezve, mindent magunk mögött hagyva szerethetjük egymást. Bár a hétköznapjainkban is szenvedélyesen, szerelemmel szeretkezünk, itt mégis minden más, mintha egy több héten át tartó ünneplésen vennénk részt, ami arra hivatott, hogy a kettőnk szerelmét dicsőítsük. S mi tökéletesen eleget is tettünk minden egyes alkalommal ennek a ki nem mondott, nem létező feltételnek.
- Mikor érünk már oda? – kérdeztem nyafogós hangon, mert már nem bírtam sokáig az önmegtartóztató állapotunkat.
- Mindjárt, ígérem. Hidd el szerelmem, már én is nagyon... hm.. szeretnék már ott lenni – mondta akadozó nyelvvel s tudtam, hogy a vágytól nem találja a szavakat.
- Szeretlek – suttogtam fülébe, s egy apró csókocskát leheltem nyakára.
Arra viszont nem számítottam, hogy nem bírom majd ki folytatás nélkül. Még közelebb húzódtam hozzá s éreztem, ahogy karaji még erősebben szorítanak magához. Gyengéden csókolgattam a nyaka tövét, s még forróbb csókokkal hintettem be testének felfedett apró porcikáit.
Lovagló ülésben helyezkedtem lábain, s kezeimmel kínzó lassúsággal gomboltam ki fehér ingjének apró gombocskáit. Tompán hallottam, ahogy arra kér, ne folytassam, mert már nem bírja, de mit sem törődve utasításával szétnyitottam ingjét, s gyengéden simogattam felfedett mellkasát, ahogy szikrázott a holdfényben.
Vigyázva, nehogy kárt tegyek benne, aprókat haraptam vállába, s kezemmel ágyékát simogattam nadrágján keresztül. Edward összeszorított állkapoccsal még erősebben nyomta a gázpedált, s topmán érzékeltem, ahogy karjaival simogatja, s gyűri blúzomat hátamon.
Nekem sem kellett sok bátorítás, körülnézve elégedetten konstatáltam, hogy már nem sok van hátra a szigethez vezető útból, s már bőven kikerültünk az emberek látótávolságából. Végig szemeibe nézve csábtó mosoly kíséretében húztam át blúzomat fejem fölött, s jólesőn fogadtam Edward vad morgását. Még finomabban simogattam hátát, miközben ajkaim rátaláltak végre csókjait szomjazva szájára.
Kezei végre életre keltek, s miközben egyikkel vadul szorította a csónak kormányát, másik kezével szoknyámat feltűrve simogatta combjaimat. Belenyögtem csókunkba, s már istentelenül szitkozódtam magamban az út még hátralévő hosszú perceit. Vadul téptem le róla ingjét, s a vízbe hajtottam.
Boldogan simultam ismét hozzá immáron meztelen felsőtestéhez, s lábaim szorosan fogták közbe csípőjét. Combjaim alatt éreztem nadrágjának szűkösségét, s jólesően vezettem kezemet egyre közelebb nadrágjának széléhez.
Kigombolva a vékonyka szövetnadrágot, élvezettel merültem el egyre mélyebben alsójának rejtelmeibe. Mikor elértem célomat végre megállapodtam férfiasságának ékkövén. Ekkor hirtelen eltolt magától, s maga mellé ültetett.
- Bella… - zihálta, s láttam, ahogy megfeszülnek ajkai az erőlködéstől.
- Parancsolsz? – kérdeztem pimasz mosollyal, s édesen ártatlan fejet vágtam hozzá.
- Megőrjítesz – mondta miközben végre elértük a mólót, s egy szempillantás alatt magamon éreztem végre ismét szerelmem erős kezeit.
Oly hévvel, s szenvedéllyel csókolt, hogy ha ember lettem volna, biztosan elaléltam volna karjaiban. Immáron sokadszorra adtam hálát vámpír valómnak. Edward vágytól elhomályosult tekintettel emelt fel a csónak üléséről, s épphogy csak felemelt, máris lábaim satujába zártam derekát, s el sem engedtem.
Ő csókjaival ajkaimat ostromolva vitt egyre közelebb a házhoz, s nem vacakolva az ajtó kinyitásával egyetlen rántással kitépte azt a helyéről. Belekuncogtam csókunkban, mikor eszembe jutott a tavalyi pontosan ugyanilyen magatartása.
- De ja vu? – kérdezte elszakadva számtól, ami határozottan nem tetszett nekem.
- Aham – nyögtem, miközben ő kínzóan eltávolodott arcomtól. – Most ezt miért? –méltatlankodtam kislányos durcával.
- Pontosan azért, amit te tettél velem a csónakban – kuncogott csillogó szemekkel.
- De ezzel nem csak nekem ártasz – közöltem felsőbbrendű megkérdőjelezhetetlenséggel.
- Igaz, akkor talán nem is kellene folyta… - de már nem engedtem neki befejezni, s ajkaimmal betapasztottam száját, nehogy még több badarságot összehordjon itt nekem


(Edward szemszöge)

Milyen édes, mégis ártatlan volt a csókja. Minden érintéséből sütött a szerelem, s én nem tudtam betelni az elém táruló látvánnyal, melyet csak még izgatóbbá tett az a leheletnyi szoknyácska, s a még izgatóbb csipkemelltartó. Milyen felesleges dolgok ezek…
Bella elszakadt ajkaimtól, s elindult a hálószoba irányába. Elnehezedő szemhéjjakkal mentem utána, s mikor végre megállt, szemfordult velem. Felvettem ölembe a törékeny teremtést, s az ágyhoz masírozva gyengéden tettem le a termetes nyoszolyára.
Több se kellett szerelmemnek, egyből tudtam, hogy végképp elvágta minden kapcsolatát a külvilággal, hiszen ismét megnyílt előttem pajzsa, melyet már sokadszorra élvezhettem ki. Minden szeretkezésünkkor ez történik. Annyira elhomályosul Bella elméje, hogy képtelen uralkodni elméjén, mely önkéntelenül is megnyílik előttem. Ő utálta ezt a dolgot, én viszont elmondhatatlanul élveztem. Ilyenkor legalább minden úgy történhet, ahogy ő szeretné, mindennemű korlát nélkül.
Szinte szikráztak szerelmem gondolatai, s mind egyre forróbb vágyat szítottak bennem. Ha tudná, mennyire ugyanazokra vágyom én is…
Az ágy közepére letéve szerelmemet mellé feküdtem félig lekönyökölve mellette, s ajkaimmal kényeztettem csókjaimtól felduzzadt ajkait, melyek olyannyira csábítóak voltak, hogy szinte majd’ beleepekedtem, hogy ne harapjak beléjük. Végük mégis győzött a kísértés, s fogaim közé véve csábító érzékszervét aprót szívtam a puha bőrből.
…Kérlek, Edward, Ne várass rám! Annyira, de annyira kívánlak…
Ő kéjesen felnyögött, s gondolatai szinte üvöltöttek, hogy mennyire kíván engem, s mennyire szeretne végre magában érezni. Tudtam, hogy erre vágyik, mégse volt szívem egyből megadni neki azt. Elvvégre, ha egyből megkap – ahogy szinte már kiabáltak óhajai – mi marad neki későbbre. Nem igaz?
Így hát kezemmel mellei közt végigsimítva cirógattam meg hasát, majd még lejjebb haladva combjait, felgyűrve ezzel szoknyáját. Ziháló vággyal türemkedett be végtagom végig combjai belseje mentén a mennyországomig. Bella önkéntelenül is picit szétnyitotta lábait, s mély sóhajjal fogadta aprócska fehérneműjét cirógató ujjaimat.
Aztán azok ismét visszatértek csábító domborulataihoz, egy másodpercre sem szakítva ezzel meg csókunkat. Egy kézzel nyúltam be háta alá, s pattintottam ki melltartója picinyke kapcsolóját, hogy utána végre fedetlenné vált nőiességének szentelhessem figyelmemet.
Bella aprót sóhajtott, mikor elszakadtam ajkaitól, s hosszú csókokat hintettem bőrére, az ajkától a melleihez vezető rövidke úton. Mikor végre elértem a még vékonyabb bőrrel borított csodákat, aprót haraptam mellbimbója alá, s gyengéden szopogatva, kezemmel simogatva kényeztettem azt.
Keze érintése hátamra siklott, s jóleső lágysággal simogatta azt, míg én teljesen kényeztetésébe feledkezve tértem át a másik gyönyörűségre, hogy körkörös simogatásaimmal, gyengéd évődésemmel nehogy kihagyjam a csodaszép játékból. Mikor már Bella teste összerezdült ajkaim nyomán, lejjebb vezettem kezemet, s mellette megtámaszkodva, ismét szoknyája felé vettem az irányt, miközben ajkaink újfent összetalálkoztak.
Szoknyáját lesimogatva róla, vékony kis bugyijával mit sem törődve figyelemre sem méltatva egyetlen szakadással véget vetettem földi életének, szemernyit sem sajnálva azt. Ha képes eltakarni előlem a világ leggyönyörűségesebb dolgát, megérdemli sorsát. Kezemmel aprót taszítottam két combján, melyek készségesen nyíltak szét előttem.
Betüremkedtem lábai közé, s gyengéd simogatással jutalmaztam engedelmességükért őket. Lepkeszárny finoman cirógattam szeméremdombját, s ajkacskái közé helyeztem ujjaimat, épphogy csak középsőujjam hegyével simogatva azokat. Nem akartam neki egyből megadni a gyönyört, de ő nem volt ilyen kíméletes, csípőjét felemelve magába fogadta dolgos eszközömet, s kínzóan forró melegét kezdtem cirógatni. A vágy szinte felemésztett, de gondolatai ismét kiabáltak felém.
…Még, még, egy kicsit körkörösen, úgy…
Készségesen tettem eleget minden felmerülő vágyának, s nem bírtam közben megszakítani csókunkat, mely egyre hevesebben lángolt köztünk. Nedves csiklója kolibriszárnyakat megszégyenítően gyorsan lüktetett, s éltető nedűje erdei csermelyként patakzott belőle.
Ismét valami, ami csak az én érdemem. Mikor már végképp nem bírtam testemmel, ajkaimmal nyakán keresztül, csípője felé vettem az irányt. Bella tudta mi következik, s gondolatban még feljebb szárnyalt a mennyek felé.
…Ne, kérlek, ne vedd ki, vele együtt akarom..
Tört fel belőle vágya, mikor ujjamat kihúzva akartam megadni neki a még teljesebb gyönyöröket. De kíméletlenül ellentmondtam neki, így még tovább fokozva vágyát. Ajkaimmal apró csókokat hintettem először vénuszdombjára, majd nyelvemmel körbehúzva ajkacskáin, betüremkedtem a mennyország kapuján. Lábai közé feküdtem, s szemeibe nézve első sorból szemrevételeztem Bella örömének feltörekvő képeit.
Nyelvem vad táncba kezdett, s jóleső ismerősként üdvözöltem azt a mennyei ízt, mely belőle áradt. Bella íze. Istenem… ha az emberi ételek lennének ilyenek, biztosan kiegészítő táplálékként fogyasztanám őket a vér mellett. Gyengéden kényeztetve, nyelvemmel helyet találtam még forró nedvességében, s úgy próbáltam még több gyönyört okozni ezzel szeretett kedvesemnek.
...Istenem… ne várasson már, nem bírom, kérlek Uram sugalld meg neki, nem bííírom…
Nah igen, soha nem vallottam be neki, hogy ilyenkor hallom a gondolatait, hiszen akkor képes lett volna nem szeretkezni velem, szégyenlősségében. Így meg legalább a legteljesebb gyönyört tudom neki okozni.
Most már muszáj volt eleget tennem kérésének, mert teste egyre jobban vergődött alattam, s tompán bár, de érékeltem az alattunk elterülő lepedő reccsenését, mely kedvesem keze nyomán adta meg magát. Kezei egyre erősebben markoltak bele hátamba s szorítása mellyel vállaimat tüntette ki, szinte már majdhogynem fájdalmat okoztak. Bármennyire is édes fájdalmak voltak ezek, mégis egyetlen nagyon önző gondolat fogalmazódott meg bennem, melyek egyre megegyeztek kedveseimével. …Benne érezni magam, teljes valómban.

(Bella szemszöge)

Egyszerűen már nem bírtam Edward kényeztetését, már fájt az egyre mélyebbre hatoló kényeztetése, annyira hiányzott nekem, vagyis belőlem Ő. Így hát már mikor fontolgaatni kezdtem, hogy muszáj az én kezembe venni az irányítást, hál’ Istennek Ő is vette a lapot, s felkúszott mellém. Nedvességemtől csillogó ajkaival csapott le enyéimre, s hálát adtam vámpírvalónknak, hogy nem éreztem testemnek ízét, hiszen mérge teljesen elvettem ízemet.
Muszáj volt őt kárpótolnom, megköszönni neki az iménti kis magánakcióját. Mit sem törődve vágyaimmal, hátára löktem őt, úgy csókoltam tovább. Ráültem csípőjére, simogatva mellkasát. Ágyékom alatt éreztem lüktető férfiasságát, mely szinte már átszúrta nadrágjának szövetét. Lábait szétfeszítve, lehúztam róla nadrágját, melyet őrjítő lassúsággal követett alsónadrágja is.
Ajkaimmal végigcsókolva tökéletes mellkasát, egy aprót haraptam jobb mellbimbójába s lejjebb haladva ajkaimmal egyre keményedő férfiasságát nyaltam végig nyelvemmel, egy pillanatra sem eresztve el szemkontaktusát. Aprót haraptam vastag erekkel barázdált büszkeségének tövébe, majd ajkaim közé véve méretes makkját tovább játszadoztam vele.
Nyelvemmel apró köröket róttam rá, s egyre köröző fejforgatással merítettem még mélyebbre számban, vágyaim tárgyát. Torkomban éreztem a bizsergést, ahogy masszírozza férfiassága, de végül tövig elmerülve bennem kezdtem fejemet mozgatni, testünk egymásba kapcsolódó ritmusára.
Már nem bírta tovább, s hónom alá nyúlva helyezett el mellkasán, s én jólesően hajtottam fejemet mellkasára, melyben bár már nem dobogott a szíve, tüdeje mégis őrületes sípolással adta tudtomra nehézkes lélegzését. Ziháló sóhajtások közepette gyűrt maga alá, s már meg sem lepődtem, hogy minden mozdulata, érintése pontosan úgy történt, mintha csak az én gyönyöreimnek szolgálatáért élne.
Keze finoman simított végig combjaimon, s jólesően tártam őket széjjel, hogy vége megtörténjen, az, amire mindketten utolsó elvállásunk óta vágytunk. Ám ő most is tudott meglepetéseket okozni, mint mindig.
Épphogy csak beljebb helyezte meredező férfiasságát. Az előbbi ténykedésem óta még nedvesen meredező kardja alig érintette lenti ajkacskáim szélét. Már szinte az őrülettel voltak határosak gondolataim, s megfogadtam, ha most rögtön nem hajlandó enyhíteni a testemben dúló epekedést szeretkezésünk után, esküszöm elválok. Mintha csak varázslatot műveltem volna, körkörös mozdulatokkal türemkedett egyre beljebb bennem, de én nem voltam ilyen türelmes.
Bár elvetettem a válás gondolatát – hiszen teljesítette akaratomat – mégsem volt akaraterőm megvárni, mg kínzó lassúsággal belém hatol. Egyetlen apró lökéssel a csípőmmel magamba fogadtam őt. Kezemmel erősen markoltam meg fenekét, mely oly tökéletes, volt, hogy szinte szégyelltem mellette mutatkozni. Még a férfiak is utána bámulnának, ha nem lennék vámpír, s nem lenne földöntúli kinézetem. Ebben biztos vagyok. Mintha csak megérezte volna gondolataimat, úgy hajolt oda fülemhez, megszakítva gyengéd csókunkat.
- Te vagy a világ leggyönyörűbb teremtése, s nekem a világot jelentő napsugaram, köszönöm, hogy vagy nekem – mormolta fülkagylómba, s apró csókot lehelt fülcimpámra.
Gyengéden kezdtünk el mozogni, pontosan ellentétes mozdulatokkal, melyek tökéletes ritmust alkottak kettőnk között. Szinte már nem láttam az eufórikus élvezettől, mely rám tört, minden egyes találkozásunktól. Férfiassága szinte már transzcendens világot nyújtott számomra, melyet minden lökése csak egyre jobban megvilágított bennem.
Nem bírtam ki, hogy ne harapjak csodásan sima bőrébe, s mikor gyermetegen élvezkedő hangjával egyre csak nevemet ismételgette, vállába haraptam, mely csak még jobb hatást ért el a már számomra amúgy is fokozhatatlan gyönyörben.
Gyorsabb tempóra ösztökélve hátára fordítottam, s őrült tempóban kezdtünk száguldani a kielégülés megadó gyönyörűsége felé. Kezét fenekemre téve kezdte még gyorsabban mozgatni testemet. Egy hatalmas sikoly szakadt fel számból, melyhez csatlakozott szerelmem szinte már-már oroszlánüvöltése, s egyetlen hangos duettben távozott belőlünk a lélek, s mi megadva magunkat a gravitációnak, visszazuhantunk a párnák közé.
Edward gyengéden cirógatta hajamat, miközben próbálta lelassítani lélegzetét.
- Egyszerűen nem… tudom elmondani, mit… érzek – pihegte, mire az én válaszom is elég akadozóra sikeredett.
- Tudom… én is… vagyis... sem… szóval.. érted… - mosolyogtam, mire szerelmem csak kuncogva felemelt mellkasáról, s egy gyengéd, pont az iménti szeretkezésünkkel ellentétes csókkal jutalmazott meg a nehézkesen kinyögdécselt mondatomért.
- Szeretlek – mondta boldogságtól csillogó szemekkel, mire csak végigsimítottam arcán kézfejemmel, s hajába túrva újabb lavinát indítottam el.
- Örökké szeretlek téged! Remélem tudod, hogy létezésem ékköve, lelkemnek egyetlen gyönyörűsége vagy – mormolta fülembe, s nyomatékot adva szavainak, aprócska csókot lehet fülem mögé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés