A mai nap folyamán már vagy 6x hívtam Jacobot, de vagy nem vette fel, vagy Billy azt mondta, nagyon beteg. Nos, biztos vagyok benne, hogy szándékos nem veszi fel a telefont. De meg is értem, azok után, amit a mozi utáni beszélgetés során mondtam neki, teljesen igaza van, ha nem akar velem beszélni. Pedig azt mondta, bármi van, hívjam fel, és máris itt lesz. Na ennyit az ígéretéről.

Talán el kellene mennem hozzá. Ha már ott vagyok, csak nem fog kidobni. Vagy igen? Egy próbát megér.

xXx

Délután 2 óra van és épp a Black ház felé hajtok a régi Chevymmel. Esik az eső, de ez nem különlegesség itt, Forksban. Örülünk, ha évente 2x kisüt a nap. Na jó talán ez túlzás, de tényleg kevés a napsütés. Bár La Push-ban még akkor is jól szórakozik az ember, ha esik az eső.

La Push.... Milyen rég jártam már ott. Miközben ezen gondolkodtam, már elértem szeretett rezervátumom határát. Épp Jacobék háza felé mentem, mikor megláttam az erdő felé sétálni. Gyorsan letettem a kocsimat, kiszálltam és elkezdtem felé futni.

-Jacob!!! - kiáltottam utána.

Megállt, de nem fordult meg.

-Mit akarsz, Bella?

-Miért nem hívtál vissza? Megértem, ha haragszol rám, de azért mégis felhívhattál volna. Ha másért nem, legalább azért, hogy megmondd, ha már nem akarsz velem találkozni többet.

-Hogy ne akarnék? - kérdezte, és végre felém fordult. Ám mikor meglátott, lefagyott a mosoly az arcáról. A szeméből valami különös, megmagyarázhatatlan csillogást véltem kiolvasni. Nem tudtam mi történt, mi váltotta ki belőle ezt a hatást.

-Jake, mi a baj??

-Se..semmi - mondta szaggatottan.

-Biztos??

-Igen - a mondat végére már mosolygott. De nem úgy, ahogy szokott. Nem úgy, mint az ember legjobb barátja. Olyan...szerelmesen.

-Tuti, hogy nincs semmi gond?? - kérdeztem meg mégegyszer.

-Mondom, kutya bajom. Nem megyünk le a partra??

-Felőlem - mosolyogtam én is, ám mikor kimondtam, hirtelen farkas vonyítást hallottunk.

-Figyi, egy kicsit el kell mennem, addig menj el hozzánk. Pár perc, és jövök vissza. - szólalt meg Jake

-Most meg hova mész? - kérdeztem, de nem hallotta meg, mert addigra eltűnt a fák között.

-Szuper... - mérgelődtem. Épp hogy kibékülünk, ő eltűnik.

Elindultam a ház felé. Mikor odaértem, bekopogtam. Nem sokkal utána Billy már ajtót is nyitott. Arra számítottam, hogy elküld, de egészen meglepődtem, az arca ragyogott a....boldogságtól?! Hát rajta is nehéz kiigazodni. Pont mint a fián.

-Szia Bella! Gyere csak be!

-Oké - mosolyogtam rá, de őszintén szólva, nem értettem, miért ilyen kedves velem. Persze régebben is kedves volt, de a moziban történtek után, hogy is mondjam....mm...eléggé rosszindulatú lett.

-Ülj csak le. Ja és a konyhában találsz muffint, nyugodtan vegyél belőle. - mondta szívélyesen

-Rendben, köszönöm

-Nincs mit - felelte, azzal bement a nappaliba meccset nézni.

Vettem egy muffint, és közben vártam Jacobot.

xXx

(Jacob szemszöge)

Hallottam még, ahogy Bella utánam kiabál, de Sam parancsát nem tagadhatom meg. És nem is akarom, mert minnél előbb kiszeretném deríteni, mi ez az egész. Miért éreztem azt a földöntúli boldogságot, mikor megláttam Bellát. És ekkor megvilágosodtam. Bevésődtem Bellába. Most már biztos vagyok benne, hogy ez történt. Emlékszem még, mikor Sam mesélt arról, hogy egyes farkasokkal megtötrénik ez. Mikor elmondta, hogyan szeretett bele Emilybe első látásra. Rohanni kezdtem az erdő felé, útközben átváltoztam, hogy még hamarabb odaérjek. Egy percbe se telt, és már láttam magam előtt kirajzolódni a 4 farkasalakot.

"Jacob, az történt, amire gondolok...?" - kérdezte Sam gondolatban.

Bólintottam.

"Hűűűha....öregem, hát ez nem semmi." - üzente Jared

"Hát tényleg nem" - szólaltam meg én is.

"Mire vársz?? Menj vissza hozzá!" - mondta Paul.

Ránéztem Samre, mire bólintott. Elköszöntem, és már futottam is hazafelé. Megkerültem a házat, visszaváltoztam, és besurrantam a hátsó bejáraton. Gyorsan felmentem a szobámba, felöltöztem, és visszamentem. Visszarohantam a ház elejéhez, és ott mentem be.

-Sziasztok! - köszöntem lekesen.

-Helló Jake! - mondta egyszerre Bella és apám. Ezen jót nevettünk.

-Bocsi Jake, elkéstél, már nem sok muffin maradt.

-Nem baj, én már rengeteget ettem.

-Akkor jó.

-Na lemegyünk a partra?? - kérdeztem. Minnél előbb elkéne mondanom Bellának a helyzetet.

-Persze - mondta, azzal felállt.

xXx

(Bella szemszöge)

Elindultunk a partra. Út közben beszélgettünk erről-arról, de mikor odaértünk, Jake leült egy farönkre, és nagyot sóhajtott.

-Mi a baj? - kérdeztem.

-Van valami, amit elkéne mondanom, de nem tudom, hogyan. - úgy láttam, tényleg küszködik.

-Nekem bármit elmondhatsz.

-Tudom, de azt nem, hogy hogy fogadnád ezt a hírt.

-Annyira szörnyű?

-Nem, nem az. Legalábbis nekem nem. De neked....hát, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy örülni fogsz neki.

-Essünk túl rajta - szívtam be mélyen a levegőt.

-Rendben. Szóval az a helyzet, hogy én.......nem vagyok teljesen ember.

-Tessék? Ez valami vicc??

-Nem. Ez az igazság.

-És mi vagy, ha nem ember??

-Én...vérfarkas vagyok - bökte ki végül.

Azt hittem leesek a farönről. Hogy Jake vérfarkas? A legjobb barátom? Nem arról van szó, hogy nem hiszek neki, mert találkoztam más misztikus lényekkel is, de ez akkor is képtelenség.

-Ennyire megrémisztettelek? - próbálta elviccelni a dolgot. Csúnyán néztem rá. - Jólvan na, csak nem szeretném, ha ilyen gyászos lenne a hangulat. És egyébként is, elég nehéz volt ezt elmondani. Legalább ne tegyél rá még te is egy lapáttal. Mondj valamit. Akármit.

-Mit mondhatnék? Talán azt, hogy de jó, a legjobb barátom egy vérfarkas? - kérdeztem szarkasztikusan.

-Megvetsz, igaz? - kérdezte lehajtott a fejjel.

-Jaj, Jake, nem úgy értettem. De azért próbáld az én szemszögemből nézni. Mit szólnál, ha ugyan ez kiderülne rólam?

-Igazad van, én se tudnám, mit mondjak. - nézett rám halvány mosollyal, de rögtön borús lett az arca.

-Van még valami? - kérdeztem rá.

-Ami azt illeti, igen.

-Hallgatlak.

-Szóval van ez a dolog, ami néhány vérfarkassal megtörténik. Bevésődésnek hívjuk. Ez olyan, mint a szerelem első látásra, csak erősebb. Tudod, ez olyan farkasos dolog. Nem tudom, hogy magyarázzam el úgy, hogy megértsd.

-Nem kell jobban elmagyaráznod, értem....Azt hiszem. - mondtam, mire elmosolyodott.

-De ez még nem minden - folytatta mondandóját - Most nem ez a lényeg.

-Hanem mi?

-Velem is megtörtént ez.

-Bevésődtél?? De hisz ez nagyszerű, Jake! Ki a szerencsés?

Egy ideig hallgatott, majd végre válszt adott a kérdésemre.

-Te.