-    Szerelmem...  – Zihálva estem rá az ágyra,ahogy hátralökött,és fölém gördült.
-    Hiányoztál – suttogta a fülembe,és belecsókolt a nyakamba.
-    Biztos,hogy ennyi az egész?Nagyon... – Itt megakadtam,és beleborzongtam csókjába. – Nagyon...más vagy.
-    Baj? – Távolodott el egy kicsit,és értetlenül nézett rám.Nem ismertem még Bellának ezt az arckifejezését.Egyáltalán nem rá vallott.
-    Csak furcsa  - Tereltem el a figyelmet,hogy ne vegye zokon a ’más’ jelzőt.
-    Szeretnék színt vinni a kapcsolatunkba,ennyi az egész – Sóhajtott,és ismét elkezdte csókolni az arcom.
-    Azt hittem eddig sem volt unalmas.
-    Nem.De lassacskán az lett volna,és lehet,hogy az is lesz,ha végre nem fejezed be a beszédet,és inkább cselekedsz – Vetette rá magát ajkamra,és már meg sem próbáltam tiltakozni.

Alice szemszöge

-    Ez még nekem is sok.Még mi sem szoktuk így csinálni,édes! – Pillantott rá Emmett Rosaliera,aki szemforgatással válaszolt rá.
-    Igazán furcsa érzéseket táplál Bella Edward iránt... – Köszörülte meg torkát Jazz,és maga elé suttogta ezt a mondatot,miközben mindenki megkövülten hallgatta a nappaliban Edward hálószobájából jövő hangokat.
-    Figyeljetek,szerintem ez egyáltalán nem Bellára jellemző – Adtam hangot gondolataimnak.
-    Egyetértek! – Állt fel Esme. – De én most elmegyek és körülnézek a városban.Nem tartasz velem,Carlisle? -  Erőltetett meg egy vigyort szerető férjére.
-    Természetesen.Jót tesz egy kis friss levegő – Azzal karonfogta feleségét,és gyorsan elillantak.
-    Mit szólnál hozzá Rose – Kezdett bele Em,amiről tudtam,hogy nagy hülyeség lesz a vége. – ha most mi is felmennénk a szobába?Kezdenek furcsaságokat kihozni belőlem ezek a hangok.
-    Seggfej! – Dobta a fejéhez nem a legszebb jelzőt Rosalie,és kiment a házból.
-    Most mi rosszat mondtam? – Nézett rá Emmett Jasperre,aki csak rámosolygott.Férfiak...
-    Komolyan kérdezed?Inkább menny utána – válaszoltam kicsit durván,mivel voltak ennél nagyobb problémáink is jelenleg.Emmett pedig úgy tett,ahogy mondtam neki.

Idegesen kezdtem el trappolni lábammal a padlón,és gondolkoztam.Mikor lett ennyire más az én legjobb barátnőm?Amikor megérkezett,akkor is elment mellettem,és úgy nézett rám,mintha nem is tudná ki vagyok.Csak Edwardot húzta maga után a lépcsőn.Valami olyasmi történhetett,hogy átprogramozták.Ami teljességgel lehetetlen.Jasper lassan a combomra csúsztatta kezét,és megszólalt.

-    Mi a baj? – suttogta,és közelebb araszolt hozzám.
-    Csak nekem tűnt fel Bella?Tényleg csak nekem furcsa,hogy szex őrült lett,és még csak meg sem ismert? – mondtam a kelleténél hangosabban,féltem,hogy meghallották.
-    Nem!Persze,hogy nem!Nekem is,és a többieknek is.Viszont nyugodj meg,nem tesz jót az idegesség,és engem is felhergel.
-    Sajnálom – Bújtam hozzá,és mellkasára dőltem. – Te tudsz valami jó indokot?
-    Mire? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-    Hát hogy mi történt Bellával...
-    Sajnos nem.Viszont azóta lett ilyen,mióta az a Mark gyerek visszahozta.
-    Úgy gondolod? – Ültem fel hirtelen,mivel teljesen igaza volt.
-    Azt hittem,hogy te is tudod – Húzta el a száját.
-    Nem,nekem ez még nem jutott az eszembe – Elfordítottam a fejem,és tekintetemmel egy pontot kezdtem el figyelni.Gondolkodóra fogtam az agyam.
-    Drágám...sosem tetszik,mikor ezt csinálod.Ugye nem valami tervet eszelsz ki? – Kezét állam alá biggyesztette,és felemelte azt úgy,hogy szemeink vízszintesbe legyenek.
-    De...
-    Semmi de!Ez az Ő életük.Ne avatkozzunk bele.Rendben?Majd megoldják saját maguk a problémájukat,ami lehet,hogy nincs is.
-    Tudod jól,hogy én nem az a fajta vagyok,aki kibírja ezt – Ajkam két oldala lefelé görbült.
-    Tudom – mosolygott. – Viszont szerinted sikerülne elterelnem a figyelmed erről a témáról?
-    Nem is tudom... – Húztam el a mondat végét,mire ajka vészesen közeledett az enyémhez,és végül összetalálkoztak.

Edward szemszöge

Másnap reggel keltünk ki csak az ágyból,amit persze nem bántam,mivel Bellával lehettem.A sok furcsaság ellenére az este kifogástalan volt,olyannak számított,mint amilyennek elképzeltem.Szerelmem kikéredzkedett a mosdóba,és én az ágyban feküdve vártam rá,hogy visszatérjen hozzám,és ide bújhasson.Kezeimet tarkóm alá helyeztem,és fejemet oldalra vetettem.Azt hiszem Bella itt felejtett valamit...Pillantottam meg a mellettem lévő melltartót.Félve nyúltam érte,hiszen ez perverzségnek számít,hogy fogdosom,vagy nem?Nem szeretném megsérteni vele,hogy itt lóbálom.Végülis felhúztam egy nadrágot magamra,aztán a kezembe vettem azt a bizonyos fehérnemű darabot.Lassan indultam el felé,hiszen időm mint a tenger.Hatalmas vigyorral az arcomon sétáltam végig a folyosón,aztán odaértem a fürdőszoba ajtaja elé.Most benyissak,vagy illedelmesen kopogjak?Gondolkodtam el,és a másodikra jutott a választásom.Már éppen emeltem volna fel a kezem,amint meghallottam valamit...Bentről jött.

-    Ühümm...ühümm...igen – válaszolgatott valamire Bella.
-    Azt hiszem bevették – Felnevetett.
-    Nem,te csak ne legyél féltékeny.Nyugodj meg – Miről beszél?És a legfontosabb,hogy kinek?

Még közelebb akartam lépni az ajtóhoz,de aztán a talpam alatt a padló megroppant.

-    Azt hiszem,van itt valaki – suttogta,és egy kis szünet következett. – Most le kell raknom.Puszi.

Puszi?Ez nem Ő.És telefonált...De miért hazudna nekem?Elgondolkozva álltam az ajtó előtt,mikor észbe kaptam,hogy nekem el kellene tűnnöm.Éppen fordultam volna meg,de már késő volt.

-    Edward? – szólott utánam,és hátrapillantottam. – Mit keresel itt? – Nézett ki a fürdőszobából,miközben a keze maga elé volt téve.Válaszképpen csak felemeltem a melltartóját,mire Ő mosolyogva odajött,és elvette a kezemből.
-    Ohh...köszönöm.
-    Kivel beszéltél? – kérdeztem meg azonnal,minden vigyor nélkül.
-    Én?Én csak az egyik barátnőmmel – válaszolta zavartan.Hazudik.Sosem hazudott valami jól.
-    És ezt miért nem mondtad el nekem?Nem kellett volna hazudni – Enyhültem meg a végére.
-    Sajnálom – Hajtotta le a fejét.
-    Nem,nem kell.Viszont nagyon titkos,hogy ki és mit vett be? – Egy pillanatig mintha hezitált volna,aztán a leges legegyszerűbben rávágta.
-    Nem!Előtted persze,hogy nem! – Kérdő tekintettel ránéztem.
-    Akkor...elmondanád? – Nevettem el a végét,hogy oldjam a hangulatot.
-    Igen,csak...megengeded,hogy felöltözzek? – Nézett a háta mögé,a fürdőszobára utalva,és én tisztelettudóan elkezdtem hátrálni.
-    Nyugodtan – És a szobámba vettem az irányt.

Amikor már jó tíz percet vártam arra,hogy megjelenjen,miniszoknyával termett előttem,egy igazán kivágott felsővel párosítva.Valamiért nem értettem,hogy miért lappong bennem az az érzés,hogy nem ismerem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés