(Bella szemszöge)



-Nos,Bella mint már tudod Arót meggyilkolták és elfoglalták Volterrát.Az új klán neve Inari.Igazából nem is olyan új,de fiatalabb mint a miénk.Jó barátom a vezetőjük.Valószínűleg még emlékszel a történetemre?-kérdezte Carlisle.

-Persze!-vágtam rá rögtön.

-Nos miután eljöttem a Volturitól,hogy is mondjam kerestem az olyanokat mint amilyen én is vagyok.És Finnnország északi részén találkoztam egy klánnal akik az Inari nevet viselték.Akkoriban még csak 4-en voltak.2 férfi és 2 nő.A vezetőjük Dasmond meghallgatta az érveimet a vegetáriánus életmóddal kapcsolatban.Mindenkinek sikerült rászokni röpke fél év alatt ami persze engem is meglepett.Kivéve egy valakit:Heidit.Ő nem akarta elfogadni amit a családja ezért elemenekült a Volturihoz és azóta is náluk dolgozik.

-Ez felettébb ..öhm...érdekes!-küszködve kerestem a megfelelő szót.

-És ezután történtek csak a bajok!Dasmond hatalomra vágyott és sajnos annak megszerzésében semmi sem gátolhatta.Toborzott!Nomádokat,vegetáriánusokat,embereket és újszülötteket.Akiben csak egy csekélyke kis tehetséget is látott a harcok iránt rögtön átváltoztatta.Így hamar megnőtt a klán száma.

-Jézusom!De mi történt?-kiváncsiskodtam.

-Amikor is legyőzték a Volturit,pontosabban már csak Arot kellett legyőzniük.Nos amikor ez megtörtént Dasmond elrendelte hogy minden vámpír köteles a vegetáriánus életmódot folytatni és beolvadni az emberek közé.Ezért van az a sok vámpír Forks-ban.Röviden ennyi a történet.

-De Carlisle..öhm..szóval mennyire lesznek a többiek veszélyben vagy esetleg ti?-és a mondat végét eléggé nehezemre esett kimondani.

Rögtön eszembe jutott Edward.Azok a gyönyörű szemek,mézédes ajkak,az a kócos bronzbarna haj.Bárcsak itt lenne most velem.De most hogy így belegondoltam nemsokára itt is lesz.Végre láthatom!És a belsőm egy része ujjongott a másik pedig egy újfajta érzésel gazdagodott.Hirtelen úrrá lett rajtam a nagy zűrzavar és kétségbeesés.Rá fog jönni hogy nem is vagyok olyan különleges és szép mint ahogy ő gondolja.Csak pár napba telik és valaki más is szemet vet rá.Ki tudja milyenek a nyomulós vámpírlányok?

-Féltékeny vagy!-szegezte nekem Jasper.Ezzel legalább sikerült kiszakítania a hosszúra nyúló gondolatmenetből.

-Hogy micsoda?-kérdeztem teljesen leblokkolva.

-Féltékeny vagy Bella!-szólalt meg az a hang ami mindig megdobogtatta a szívemet.

Megfordultam és pont azzal az emberrel találtam szembe magam akivel a legszívesebben eltölteném az örökkévalóságot.Persze ezt az egyetlenegy kérésemet nem képes teljesíteni ami miatt elég sok veszekedésbe keveredtünk.Azt hittem hogy mérges lesz vagy ilyesmi az érzéseim miatt.De ehelyett csak mosolygott és rögtön magához ölelt.Én pedig boldogan simultam a jéghideg karjai közé.Mélyeket lélegzett a hajamból és az én agyamat pedig az a jellegzetes édeskés,bóditó illat kerítette hatalmába.
Kicsit eltolt magától és mélyen a szemembe nézett.

-Carlisle elmondott mindent igaz?-én csak bólintottam válaszképpen.

-És lenne pár kérdésed?-most már csak mosolygott.Nem bólintottam hiszen úgyis tudta a választ.

-Hol voltál?Mi csináltál?És hogyhogy visszajöttél?-törtek ki belőlem a kérdések.

-Öhm..erről majd inkább később.-kerülte a témát,és ez nagyon nem tetszett.


Valószínűleg rondán nézhettem mert elmosolyodott és közelebb hajolt.
A szívem persze már majd kiugrott a helyéről amikor az ajka szép lassan súrolta az enyémet.Aztán még egyszer és még egyszer.Viszont az én türelmem is véges így amikor harmadszorra is megérintette ajkával az enyémet a kezem a nyakához vándorolt és beletúrtam az amúgy is kócos hajába.

Óvatosan de mégis határozottan lefejtette a karomat a nyakáról és a homlokát az enyémnek támasztotta.

-Hiányoztál!-suttogta és közben ragyogott a szeme.

-Te is nekem.-suttogtam ugyanúgy.

-Most pedig hazaviszlek.-mondta és elindult kifele az ajtón engem is magával húzva.

A kocsiban mindketten a gondolatainkba merültünk.Vajon hol volt Edward?Miért nem mondja meg ?Lehet,hogy már nem szeret,és mással találkozgat?Nem!Edward biztos nem csalna meg.Tudom, hogy szeret. Szerencsére haza is értünk, így nem volt időm tovább ezzel foglalkozni.

-Fent várlak!-mondta egy gyors csók kíséretében.

-Ígérem sietek.-és már rohantan is.

-Szia Charlie!

-Szia Bells, milyen napod volt?

-Jó,de nagyon fáradt vagyok. Megyek is aludni.-és már rohantam is az emeletre.

Gyorsan letusoltam,de mire visszaértem már Edward rég az ágyamon feküdt.

-Gyors vagy.-Mondtam miközben odabújtam hozzá

-Igyekeztem.

-Hát azt el is vártam!-nevettem el magam.

-Edward,miért nem mondod el , hogy hol voltál?-váltottam komolyra a szót.

-Jaj,semmi komoly ,csak el kellett intéznem ...valamit-válaszolta küszködve.

-Ugye nincs semmi baj?Kérlek mond el.-biztos van valami baj.

-Túl sokat aggodalmaskodsz.Idővel úgy is megtudod.De most már aludnod kéne.-terelte el a témát,és elkezdte az altatómat dúdolni.

Már majdnem elaludtam,amikor Edwardnak megcsörrent a mobilja.

-Szia Alice!

-Mi? És mi lesz Bellával???-mondta Edward zaklatottan.

-Rendben.Akkor indulok. Siess!-mondta,és lerakta.

-Edward,mi történt?-kérdeztem hisztérikusan.

-Most nincs időm elmagyarázni,de Alice mindjárt itt lesz.Szeretlek-mondta,és elviharzott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés