-    Ümm...Bella – Fogtam meg zavartan a fejem.
-    Mi az? – Ült le mellém könnyedén.Semmilyen szemrebbenés nélkül.A régi Bella már rég zavarba jött volna...
-    Nem,nem túl könnyed ez a szerelés?Mármint félre ne érts!Nagyon csinos vagy benne,csak tőled nem ez a megszokott – Hadartam el gyorsan egy mondat,amit a végére már megbántam,hogy kimondtam.
-    Edward – Ejtette ki a nevem durván.Megint durva volt!Olyan,mintha minden érzést kiöltek volna belőle. – Azt hittem,hogy ezt már megbeszéltük.Baj,hogy változásokat hozok? – Úgy tűnt,hogy felidegesítettem.
-    Szerelmem én nem így értettem.Tudod mit?Vedd úgy,hogy nem mondtam semmit!Úgysem ezt szeretnénk megbeszélni.Nem de?
-    Még mindig magyarázatot követelsz? – Nézett bele mélyen a szemembe,egy számomra ismeretlen tekintet.
-    Nem.Nem követelek.Csak kíváncsi vagyok,és amúgy sem muszáj,ha nem akarod.
-    Női dolgok...Ennyi elég? – Fordult el,és a körmeit kezdte el nézegetni.Mióta van Bellának műkörme?
-    Az ott műköröm? – suttogtam,amit meghallott.
-    Igen – mosolygott rám. – Tetszik?Direkt azért rakattam bele aranyat,mert a te szemed színe is olyan – Tette elém.
-    Mikor voltál kozmetikusnál? – Kezdett gyanússá válni ez a helyzet.
-    Már megint vallatás? – Szontyolódott el a hangulata.
-    Nem emlékszem,hogy lettél e volna valahol nélkülem mostanában – Húztam össze a szemöldököm,és erősen gondolkoztam.
-    Ebből kezd elegem lenni!Te nem bízol bennem? – Pattant fel,és műkörmös kezeit csípőjére helyezte,úgy nézett le rám.
-    Dehogyisnem!
-    Nem!Nem bízol!Nem értem,hogy mi olyat tettem,ami bizonytalanná tett téged velem kapcsolatban – Hátat fordított nekem,és szeretett volna elrohanni,de én ezt megakadályoztam,és kézfejem csuklója köré fontam.
-    Várj – Rántottam vissza,és én is felálltam. – Sajnálom – suttogtam,és csókot leheltem a homlokára. – Én igazán sajnálom,hogy így faggatlak.De már az is baj,ha érdekel,hogy mi van veled?Eddig sosem volt titkunk egymás előtt.Úgy tudom... – Néhány másodperces szünet következett.
-    Nem – szólalt meg végül. – Nem volt – A mondat végét,mintha már tőlem kérdezte volna,és nem kijelentésnek szánta.
-    De azt legalább megtudhatnám,hogy kivel beszéltél? – A kíváncsiság legyőzött.Ezt még muszáj volt...Viszont azt nem mondhatnám,hogy ettől hamar megöregszem.
-    Az egyik barátnőmmel – Úgy tudtam Bellának csak egy igaz barátnője van.
-    Carol? – Segítettem rá neki egy kicsit.
-    I-igen.Carol... – Megint nem volt biztos magában.De nem bírtam elképzelni róla,hogy most találta ki.
-    Rendben – Fújtam ki a levegőt. – Csak ennyit akartam.
-    Mostmár megnyugodtál? – Lépett közelebb hozzám,és testünk összesimult.
-    Eddig sem voltam zaklatott – Húztam féloldalas mosolyra a szám.
-    Ahhaa... – Mosolygott,és lecsukta szemét,ezzel jelezvén,hogy megcsókolhatom.

Nem mondtam neki ellent,és közeledni kezdtem felé.Ajkaink szinte már súrolták egymást,mikor megzavart az édes drága hugicám.

-    Edward – Rontott be. – Bocsánat – Nézett ránk zavartan.
-    Mi az? – Sóhajtottam Alicere.
-    Beszélnünk kell – Nem éppen boldog pillanatában találtam,a pedig rendszeresen hiperaktív testvérem.Mi történhetett?
-    Azonnal megyek – Fordultam vissza Bellához,és Alice elviharzott.
-    Szóval... – Néztem bele szemeibe. – Mennem kell.
-    Igen,hallottam – Mosolygott,ami most kivételesen a régi Bellára emlékeztetett.
-    Szia – Adtam egy apró csókot ajkára. – Nemsokára visszajövök.Addig...foglald el magad valamivel.Vagy esetleg nézz körül a házban.Ezt még úgy sem láttad,mivel új – Bólintott,és én szép lassan elengedve a kezét,elindultam kifelé.

Határozott léptekkel,nem kifejezetten sietősen,de mogorván haladtam lefelé a lépcsőn,a nappaliban tétovázó Alicehez.Kezemet ráhelyeztem a korlátra,és csúsztatva lépdeltem a földszintre.Leugrottam az utolsó három lépcsőfokról.

-    Mi volt olyan sürgős? – Huppantam le hugom előtti fotelba.
-    Bella – Jelentette ki könnyedén.
-    Mi van vele? – Dőltem előre,és karomat összefontam térdemen.
-    Nem látom a jövőjét.
-    És? – Könnyebbültem meg.
-    És? – Emelte fel a hangját. – És?Te nem furcsálod? – Kapta fel a vizet.
-    Alice...nem kell mindig mindent tudnod,rendben? – Elmosolyodtam Alice dühkitörésén.
-    De Edward,itt most nem arról van szó,hogy zavar.Ami persze részben igaz,mivel gondolj csak bele,milyen lenne neked gondolatolvasás nélkül! – A mondat végére a szája tátva maradt,és felháborodottan nézett rám. – Viszont van más is.Még pedig az,hogy nem igaz,hogy nem vetted észre,mennyire megváltozott!Ez nem Ő!Itt valami történt.
-    Paranóiás vagy – Nevettem fel.
-    Paranóiás? – Egyre mérgesebb volt,amit kifejezetten élveztem. – Tudod mit?Nem érdekel!
-    Mi is?
-    Az,hogy lassan te is rájössz,Bellával valami nem stimmel!A fenébe is! – Sosem szokott káromkodni,szóval tényleg nem viccel.Arcomról fokozatosan lehervadt a mosoly.
-    Alice,ha nem hiszed el,hogy semmi gond nincs,akkor menny és beszélj vele!Győzödj meg róla,hogy magánál van – Fogtam komolyra a szót. – Viszont a műkörmöket,és a miniszoknyát ne furcsáld!Lehet hogy...csak megtetszettek neki a nőiesebb ruhák – Egy pillanatig elgondolkodott,aztán egy kis foszlányt elcsíptem gondolataiból.

„Hormonkezelés,DNS változtatása,vagy klónozták.Esetleg...”

-    Állj! – Húztam mosolyra a szám ismét. – Nem!Egyik sem talált!Nem programozták át,vagy ilyesmi,nyugodj meg.És még csak kicserélni sem cserélték ki.De mostmár parancsolom,hogy menny fel hozzá!
-    Te belehallgattál a gondolataimba?
-    Sajnálom,de végre hosszú idő után,nem az járt az eszedben,hogy Dolce and Gabbana – Vihorásztam,mire kinyújtotta rám a nyelvét,és elindult Bellához.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés