Alice szemszöge

Kifejezetten kicsiket lépdelve haladtam Edward szobája felé,ahol azt hiszem az ’állítólagos’ legjobb barátnőm tartózkodott.Az elöbbi találkozásunknál,mikor nem éppen a legmegfelelőbb szituációban rájuk nyitottam,úgy nézett rám,mintha nem ismerne.És ez már mind másodszor.Kezdtem hülyén érezni magam,hogy ezek a dolgok csak nekem tűnnek fel,és Edwarddal való beszélgetésem után,szinte már a dilis jelző ragadt rám.Amikor megérkeztem az ajtó elé,kopogtam kettőt,hiszen nem mertem azonnal benyitni hozzá.Féltem attól,ami fogadni fog.Végül meghallottam egy ’szabad’ szócskát,és elindultam befelé.

-    Szia,Bella.Zavarok? – Dugtam be először csak a fejem.
-    Szia... – Gondolkozott el.
-    Alice! – Segítettem ki.És mostmár nem érdekelt senkinek sem a hülye magyarázata.Elfelejtette a nevem!
-    Igen.Alice.Bocsáss meg,csak mostanában kicsit problémás időszakon megyek át – Erőltetett meg egy mosolyt felém,de nekem nem volt erőm viszonozni azt.
-    Mégis mire gondolsz? – Ültem le mellé,de ez nem volt hiteles ok arra,amiért nem ismert fel.
-    Hát...tudod az a Mark ügy.Adam...Meg az egész – Sosem hazudott jól.
-    Milyen egész?Tudod jól,hogy nekem elmondhatsz mindent.
-    Igen.Tudom.
-    Akkor?
-    Egyszerűen csak... – Húzta az időt. – Csak...nem is tudom – Rázta meg a fejét.
-    Bella,mi folyik itt? – Dörrentem rá,és Ő felemelte a fejét.
-    Mire célzol?
-    Miért nem látom a jövődet?
-    Én nemtudom.Miért érdekel annyira,hogy mi fog történni velem?
-    Isabella!Te most úgy csinálsz,mintha nem tudnád,hogy ez a képességem!
-    És ennyi az egész?Azért mert nem látod a jövőm,már el vagyok temetve a szemedben? – Dühöngött,és kezdtem én is ideges lenni.
-    Honnan veszed,hogy el vagy temetve?Mikor mondtam én ilyet?
-    DNS változtatás,mi? – Fintorodott el,én pedig eltátottam a szám.
-    Te ezt meg honnan tudod?
-    Hiszen...te mondtad – Nevetett fel zavartan. – Vagy nem?
-    De.De ezt Edwardnak mondtam,és nem neked – Felálltam mellőle,és hátráltam egy lépést.
-    Most meg hova mész? – Nézett rám furcsállva.
-    Kezd minden egyre gyanúsabbá válni.Nem látom a jövőd.Tudsz normálisan öltözködni.És mintha vámpírhallásod lenne.Vagy tévedek? – Nyomtam meg a tévedek szót,mivel reménykedtem benne,hogy tényleg tévedek. – Ki vagy te? – suttogtam.
-    Alice,Alice... – Ismételgette a nevem,miközben egy jó ízűt nevetett. – Túlságosan okos vagy – Tekintete ismét az enyémbe fúródott,amelyek vörösen izzottak.
-    Ez...ez nem lehet – Amint kimondtam az utolsó szót,megtörtént az,amire álmomban sem gondoltam volna.Átváltozott.Átváltozott egy számomra ismeretlen – nem vegetáriánus – vámpírnővé,akin tisztán látszott,hogy nem Bella.
-    Nekem ez a képességem – Nevetett még mindig,és közeledni kezdett felém.
-    Állj meg! – kiabáltam rá,mikor már az ajtónak ütköztem.Nem bírtam ebben az állapotban harcolni.
-    Shh... – Tette a mutatóujját a számra,a másik kezét pedig a fejem mellé helyezte,amivel támaszkodott az ajtónak. – A nevem Amy.Amy McPartlin.Nem hiszem,hogy ismersz.Viszont láthatod,hogy nem az a kis Bellácska vagyok.
-    És hol van az igazi Bella? – Fogtam meg csuklójánál fogva a kezét,és ellöktem arcomtól.
-    Nah...ne legyél ennyire harcias.És nyugodj meg,jól van.Addig,amíg úgy tudják a többiek,hogy leplezetlen az álcám,jól lesz.
-    Mifféle többiek? – Fejével nyakamhoz közelített,és nagyot beleszippantott bőrömbe.
-    Hmm...látom követed a divatot – Szemét enyémbe szegezte. – Aranyszínű szem.Mindegyikőtöknek.Hogy bírjátok? – Húzta el a száját.
-    Könnyen.Csak akarni kell.Viszont nem válaszoltál a kérdésemre.Hol van Bella?És kivel? – Emeltem fel a hangom.Nem igaz,hogy még a többiek nem hallottak meg minket.
-    Ugye nem hitted azt,hogy majd megmondom? – Fejét hátradöntötte,és felnevetett.Hosszú,fekete,dús haja hátrabillent.Felmorogtam.
-    Miért csinálod ezt?
-    Úgymond...küldetés.
-    A fenébe is!Nem érdekel,hogy mivel bíztak meg.Mondd el,hogy hol van a barátnőm!Vagy...
-    Vagy...? – Húzta mosolyra a száját. – Megölsz? – suttogta.
-    Akár – Csaptam össze az állkapcsom a szó végén.
-    Na ne nevettess.Tudod mit? – Lökte el magát tőlem,és hátralépett egy lépést. – Unom már ezt a játékot.
-    Nekem már az eleje óta nem tetszett.
-    Nagy kár – Túrt bele hajába. – Szóval most mi lesz?Ha elmondod a többieknek,hogy ki is vagyok valójában,az emberlány meghal,viszont ha nem,akkor továbbra is mehet minden ugyanúgy,mintha semmi sem történt volna.
-    Azt lesheted! – Tört ki belőlem az undor.
-    Mit is? – Húzta fel a szemöldökét. – Melyik része nem tetszett? – Leült az ágy szélére.
-    Nincs jogod fenyegetni.
-    Nekem mindenhez van jogom!Ezt jegyezd meg.

Csönd.Egyikünk sem szólalt meg.Ide-oda nézelődött.Néha vetett rám egy pillantást,aztán tekintete tovább vándorolt.Várt valamire.

-    Nah hogy döntöttél? – Nyitotta egyszercsak szólásra a száját. – Hiába várod azt,hogy jöjjenek a többiek.Nem hallanak minket.
-    Mi-miért nem? – Remegett meg a hangom.
-    Fárasztó vagy.És túl sokat kérdezel.De ha már nagyon kíváncsi vagy,akkor elmondom – Sóhajtott,és vett egy nagy levegőt. – Tapasztalatom szerint nekem van az egész Földön a legjobb képességem a vámpírok közül.Akit megérintek,át birom venni az erejét.Persze neki is ugyanúgy megmarad,viszont bennem is meg lesz.Egyetlen egy hátránya van,hogyha már túl sokat gyűjtök össze,akkor rossz vége is lehet – Felállt,és ismét elindult felém. – A jövőbelátás is nagyon tetszik – Fogta meg az állam,aztán ellökte. – De nem pazarlom az üres helyeket efféle dolgokra.Annyira nem nyerte el a tetszésem.Viszont Isabelláé...
-    Bellának van képessége? – kérdeztem hitetlenkedve.
-    Ugye milyen meglepő?Először én sem akartam elhinni a többieknek,de mikor a saját szememmel láttam,akkor igazán megtetszett.
-    Mégis...milyen?
-    Nem igazán van megfelelő szó rá.Páncélt bír maga köré tenni,ezért nem hallotta Edwardocska a gondolatait,és ezért nem hatott rá sokféle képesség.És ezért nem hall most minket sem senki – Mosolygott ravaszul.
-    Ez lehetetlen... – Ráztam meg a fejem.
-    Nem,nem az.De mostmár elég a beszédből.Mire jutottál?Meghaljon a legjobb barátnőd,vagy minden mennyen tovább békében?

Erősen gondolkoztam.Nem hagyhatom,hogy Bella meghaljon.És ha tényleg így van...ha tényleg ennyi erő birtokában van,semmi esélyem.Muszáj engednem.Muszáj...de annyira nehéz.Majd kitalálok valami mást,majd...lesz valami.De most nem tehetek semmit,csak beleegyezni az ajánlatába.Ebbe a szörnyű ajánlatba.

-     Jólvan – Sóhajtottam. – Legyen így.De akkor tényleg nem eshet semmilyen bántódása!
-    Nem fog.
-    És még valami – Kérdő tekintettel figyelt,és várta kérdésem. – Kik azok a ’többiek’?
-    Mark és Carol – felelte közömbösen.
-    Carol?
-    Ohh...hogy ti ezt még nem is tudtátok?És igen,Ő.Ő is vámpírvadász.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés