(Edward szm.)

Hazaérve nekünk kellet becipelni a csomagokat a házba. Alice, Rose és Esme azonnal nekiláttak az átalakításnak, hogy tükrözze a Cullen ízlést, azaz az ő ízlésüket. Mert minket aligha kérdeztek volna meg. Bár, mi ehhez nem is értünk és inkább ráhagyjuk, hogy a csajok majd megcsinálják.

- Amíg ti csináljátok a házat, addig mi elmegyünk, rendbe rakjuk a ház környékét. – mondtam anyáéknak az ajtóból.

- Azért hagyatok az erdőből az állatoknak is. – nevetett Alice.

- Vigyázzatok fiúk. – mondta Esem anyáskodóan. Ő a legszeretetteljesebb ebben a családban. Hatalmas szíve van és bárkit meg tud szeretni és így mindenki csak szereti.

Elkezdtünk futni, hogy kicsit kitisztítsuk az idefele vezető utat. Úgy látszik az a rendőrfőnök nem nagyon törődött avval, hogy alig tud eljutni a házához, de ahogy a gondolatait olvastam, nem is nagyon ez volt a legfontosabb problémája. Szegényt egy kicsit sajnáltam, a szenvedését nagyon jól át tudtam venni, habár a fő gondjaiból csak halvány képeket láttam, annyira megviselte az a dolog. Vajon mi volt az a tragikus probléma, baleset? És engem ez miért is érdekel annyira? Egyáltalán mostanában voltam kíváncsi? Mert ez az érzés most különösen új.

- Hé, az asszonyod nagyon kötélen húz. Látszik, hogy ki viseli a nadrágot. – tört a fülembe a mélyebbnél is mélyebb brummogás, majd a nagy, hagyományos nevetés. Gondolataim messze húztak, csak testvéreim maradtak az előttem elterülő látvánnyal.

- Bagoly mondja. – szólt szemrehányóan Jasper. Emmett lehajolt, hogy egy kis gazt húzzon ki a földből, és ezen a „kerti háziasszony” mozdulatán még röhögtem is volna, ha nem tudom, hogy éppen mit akar csinálni. Így csak a szemforgatás jutott, mint mindig.

Emmett a kis gaz helyett, egy óriásit markolt a földből, majd szép egyenesen testvére hátának dobta, aki éppen az utat tisztította. Jasper hangosan felszisszent, gondolatai is egyértelműek voltak: bosszút kíván.

Kifejezetten remek érzés volt őket nézni, jobb, mint egy IMAX mozi.

- Vámpír vagyok, nem bagoly. Alice annyiszor öltöztetett, hogy a rózsaszín köd elvette az agyad? – kacérkodott tovább Emmett, mikor látta Jasper egyre inkább dühtől izzó arcát. Bármennyire is tudta, hogy testvére csak viccel, ez a tény még jobban felidegesítette.

Egy nagyobb lendülettel felrugaszkodtam az egyik ágra, hogy onnan nézzem tovább az eseményeket, mivel tudtam, hogy ha ők elkezdik a „játékukat”, akkor a több méteres körzet veszélyben van. Így a fentről figyelést gondoltam a legjobb megoldásnak.

Szerettem őket nézni, már csak a gondolataik miatt is. Néha annyira viccesek voltak, pár halovány gondolatfoszlány is elég volt ahhoz, hogy megnevettessenek.

Jasper ahogy megérezte a hátán lévő koszt, azon nyomban Emmettre vetette magát.

- Alice nem csinál belőlem Barbie babát, nem úgy, mint a te Rose-od. – hangja szinte már hisztérikusan hangzott. Ezen a másik nagy mackó jót szórakozott, míg meg nem hallotta kedvese nevét.

Emmett megpróbálta karjánál fogva megfogni Jaspert, de az a múltjából kiindulva sokkal képzettebb volt, így a feladat is érthetően nehezebbé vált. Egy apró fogással Emmettet pár méterre repítette. Persze mindketten élvezték az egészet, ráadásul nekem annyiból volt jobb, hogy nem kell takarítanom, hiszen ezt megteszik ők is. Jó pár fa és páfrány jött ki a helyükből, ezzel felmondva a szolgálatot.

- Ez nem is igaz. – Emmett hangja pedig a hisztérikus helyett szinte már sértődött volt. Gyorsan felpattant, de Jasper már elugrott előle, mielőtt oda ért volna.

- Valóban? Akkor miért rózsaszín a szobátok? – kacarászott az egyik faágról jó kedvében.

Mindezt csöndesen hallgattam végig. Valahol a tudatom alatt tudtam, hogy közbe kellene avatkoznom, mégis csendesen hallgattam végig az éles szóváltásokat. Emse ilyenkor már rég kiabálna, hogy hagyják abba, mielőtt valami nagyobb baj lesz, de úgy látszik, most kiélveznek minden pillanatot.

A következő pillanatban mindketten egymásnak ugrottak, mely hatalmas csattanásként visszhangzott a természetben. Aztán pedig már látni sem lehetett őket, a fehér csíkok még számomra is gyorsak voltak. Így már tudtam: jóval tovább elmentek a megszokott játékuknál.

Néha kivillantották a lábukat, vagy karjukat, de annyira-egymásra voltak csavarodva, mint egy összegubózott játék.

Aztán már csak a gurulásukat lehetett látni, mely észveszejtő gyorsan száguldozott, az én fámhoz, melyen ültem.

De mire reagálhattam volna, hangos dübörgés adta a tudtomra, hogy a fába rohantak, melynek öreg ága nem bírta tovább alattam és az is reccsenéssel adta meg, hogy én most leesek.

Szerencsére testvéreimre estem, akik még nagyobb nevetésbe torkolltak. Én sem bírtam sokáig, velük együtt szórakoztam.

Néha annyira, de annyira gyerekesek…

Gondolataimba beférkőztek az aggódó mondatok, ezért nagy nehezen, de felálltam, majd követtek a többiek is. A hazafele úton csak az önelégült mondataikat hallottam, ráadásul még gondolatban is tökéletesen meg voltak elégedve magukkal…

- Jasper szívem jól vagy? Nem esett bajod? Veled még számolok Emmett Cullen. – ugrott kis energiabomba hugicám férje nyakába. – Hogy lehetsz ennyire idióta??? – fordult Emmett felé.

- Ő kezdte, Alice, nekem semmi közöm se volt hozzá. Csak folytattam, amit a férjed kiprovokált. Inkább őt szidjad. – morcoskodott Emmett. Persze Alice nagyon jól átlátott már rajta, így csak fújtatott egyet.

- Persze, én itt sem vagyok. Nem én estem le miattuk a fáról. – panaszkodtam, éles játékkal a hangomban. - Ha gondoljátok, nyugodtan veszekedjetek csak tovább, én viszont most elvonulok a szobámba.

Nem is figyeltek rám folytatták a vitát mintha ott sem lennék. Ahogy a lépcsőn mentem a szobám felé volt egy olyan érzésem mintha valaki követne. Lehet, kezdek becsavarodni. Ez után a nap után lehet nem is kéne csodálkoznom. Most már tuti, hogy nem fogok senkire se rámosolyogni legalábbis halandó emberre. Nem hiányzik, hogy Emmett megint szekáljon vagy még 100 évig. A múltkori miatt is egy jó darabig rágta a fülemet és soha nem hagyta, hogy megfeledkezhessek róla.

A szobámba érve bekapcsoltam a zenelejátszómat és elővettem egy könyvet. Vagy több tucat könyvem volt már mind mind más korból. Már mindent kívülről fújom a vámpírmemóriámnak köszönhetően, de egyszerűen nem tudom megunni ezeket.

Mindig is szerettem olvasni már emberkoromban is. Képes voltam órákig csak egy könyv felett ülni addig, míg ki nem olvastam. Épp a legizgalmasabb résznél tartottam, mikor kivágódott az ajtó és Alice száguldott be rajta.

- Bocsi bátyó, de muszáj átrendeznem a gardróbodat már vagy két napja nem jártam itt és hát téged ismerve a cuccok össze vissza vannak hajigálva. – csilingelte majd bevette magát a gardróbomba.

- Alice ezt muszáj most? Nem igaz, hogy máskor nem tudod elrendezni a ruháimat és kikérem magamnak, hogy nem is szoktam szétdobálni a cuccaimat. – néztem rá megjátszott szúrós szemekkel.

- Már késő, mert kész is vagyok. Az Armani öltönyöket a kettes szekrényből a négyes szekrénybe tettem, a Tom Tailor cipőket az egyes polcról a tizenhatos polcra. Áh és holnap érkeznek a Devergo ruhák és az öt pár Josef Seibel cipőd. – táncolt körbe és lerakta a másnapi ruhákat a kanapémra. – Ezt vedd fel holnap. – mutatott a ruhákra majd dobott egy puszit és amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.

- Alice. – morogtam magamban majd elindultam a fürdőbe, hogy felfrissítsem magamat.

Igaz nekünk nincs szükségünk semmi féle tisztálkodásra mivel úgymond öntisztítók vagyunk, de mégis alkalom adtán jól esik a meleg víz. Ilyenkor mindig megnyugszom, és más szemszögből látom az egész világot.

Már egy jó ideje biztos bent lehettem, mert Alice ordított gondolatban, hogy ha nem sietek, akkor elkések az iskolából. Ugyanis nekem kell, mindenkit beíratnom. Csak azért, mert nekik nincs kedvük egésznap papírokkal a kezükben szaladgálni a tanárok után. Ezt mindig Alice szokta intézni csak hát tegnap volt egy látomása arról, hogy ma leárazás lesz a Port Angelesi plázában, és naná hogy ezt nem tudják kihagyni Rosalie-vel.

Nagy nehezen ott hagytam a zuhanyt majd gyorsan felöltöztem. Lementem a nappaliba, ahol Esme egy kertészmagazint olvasott Emmett valami horrorfilmet nézett a TV-ben, Alice meg épp a tőzsdét figyelte. Mondjuk, nem tudom minek, hisz így is túltesz a vagyonunk a világ három leggazdagabb emberének az összes vagyonán is…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés