Annyira sikerült elgondolkoznom, hogy jó pár dolog kiesett az éjszakából. Például maga az éjszaka. Aztán fogalmam sincs, hogyan kerültem az autómba, hogy kerültem a parkolóba és arra sem emlékszem, hogy min gondolkoztam. A tegnapi nap felejthetetlen élmény volt számomra. Egyrészt azért, mert élveztem a társaságot, másrészt, mert egy másik ilyen boltkóros nőszemélyt nem találhattam volna sehol a világban, harmadrészt, mert vámpír vagyok, így felejteni sem tudok. De, ha ember lennék, akkor valószínűleg depressziós lennék a ruhatömegektől, amiket Alice felpróbáltatott. Gondolataimból egy éles kopogtatás szakasztott ki.

-           Összekarcolod a kocsimat, hé! – rivalltam rá Edwardra.

-           Bocs, de, ha nem akarsz elkésni, lassan ideje lenne befáradni. – mosolygott féloldalasan, amitől szívrohamot kaphatnék, ha dobogna a szívem.

-           Ümpf. – volt az értelmes válaszom. Igazából szitkozódásnak szántam, de elhalt a gyönyörű mosolya miatt.

-           Igen, szerintem is. Majd „ebédnél” találkozunk. – villantotta ki mind a 32 fogát. Bosszúsan néztem rá, de ez csak még nagyobb vigyort csalt arcára. – Igen, tudom, ümpf. – azzal már ott sem volt.

Felkaptam a könyveimet és elindultam a 4-esbe biológiára. Tegnap olyan sikeresen ellógtam, hogy a tanár még hiányzónak se írt be, mert teljesen el volt foglalva a vér miatt elájulókkal, vagy a tű miatt elájulókkal, vagy a műájulásokkal. A terem felé menet egyenesen velem szembe jött Mr. Zuzmó – ahogy a többiek hívták – és nagy meglepetésemre azonnal felismert.

-           Á, Ms. Swan. Nagyon restellem, de tegnap elkeveredhetett a papírja, mert nem találom a vércsoportját.

-           Nem, tanár úr, nem keveredett el. Én vérszegény vagyok és fényallergiás, ezért nem adhatok vért. – magyaráztam bűbájosan. 

-           Igen. Látszik. Annyira sápadt is. Sajnálom, hogy nem figyeltem. – magyarázkodott, mintha ő lenne a hibás.

-           Semmi gond tanár úr. – bocsájtottam meg a semmit jószívűen.

-           Csak Ön után Ms. Swan. – tárta ki előttem az ajtót.

-           Köszönöm. – léptem be a terembe.

A nyitott ablak gyenge fuvallatott hozott felém, magával sodorva a napfény illatot. Edward bent ücsörgött a teremben, jóízűen vigyorogva az előbbieken. Gyorsan szétnéztem, hova tudnék leülni, de amilyen az én szerencsém, csak mellette volt hely. Amennyire csak tudtam, méltóságteljesen odasétáltam a padhoz és lehuppantam mellé. Kicsit bosszúsan kipakoltam a könyveimet és felé fordultam.

-           Szia, újra. – mondtam.

-           Napallergia és vérszegénység? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-           Nem zaklatott többet, szóval bejött. – vágtam vissza.

-           A dekoltázsod jött be neki. – csúszott lejjebb a tekintete a tegnap vásárolt kék pólón.

-           Emmett rossz hatással van rád.

-           Ms. Swan, Mr. Cullen. Gond van? – kérdezte Mr. Banner.

-           Nem, csak megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy ma mit fogunk csinálni. – magyarázta Edward.

-           Az teljesen más. Szóval ott tartottam, hogy a… - folytatta a tanár a monológját a többi diákhoz, akik talán még figyeltek is rá.

„A hagyma csírasejtjeit fogjuk a mitiózis fázisainak helyes sorrendjébe állítani” – válaszoltam gondolatban.”

„Mesélj magadról” – váltott témát Edward, amivel meglepett.

„Már mindent elmondtam tegnap.”

„Nem, én úgy értem, hogy magadról. Kedvenc szín, könyv, virág stb.”

„Kérdezz, én válaszolok” – így könnyebb lesz nekem is, neki is.

„Kedvenc szín?”

„Barna”

„Kedvenc könyv?”

„Üvöltő szelek és az Értelem és Érzelem.”

„Mi jót látsz az Üvöltő szelekben? Heathcliff és Cathy egyáltalán nem említhetőek egy lapon Rómeóval és Júliával. Tönkreteszik egymás életét az önzőségükkel és gonoszságukkal.”

„Ez benne a szép. Egy jó tulajdonságukat írja le a könyv. Szeretik egymást, és ezt bármennyire furán is teszik, mégis megteszik. A szerelmi szála a könyvnek felülmúlhatatlan.”

„Kedvenc étel?”

„Fura kérdés. – mosolyogtam. – hegyi oroszlán, talán. Bár a hiúz erősen vetekszik vele.”

„Ezt nem hiszem el!”

„Mit?”

-           Kicsöngettek. – szólalt meg. A hangja még bársonyosabbnak tűnt, mint elsőnek.

-           Ó. Elbambultam. – motyogtam, szinte csak magamnak.

-           Jót beszélgettünk. – koppantott a fejére. – Mi a következő órád?

-           Matek, utána tesi. – fintorogtam. – Neked?

-           Földrajz, utána nekem is tesi van. Akkor majd ott találkozunk. Szia! – köszönt el.

-           Neked is szia. – fordultam jobbra a matek terem felé.

Jessica ott állt az ajtóban, leesett állal és rengeteg kérdéssel. Meg sem kellett várnom, még beérek a terembe, mert már a „Szia Jess, hogy vagy?” kérdésemnél elkezdte az ostromomat.

-           Milyen volt Edward mellett ülni? – kezdte a számára érdekes kérdéssel.

-           Jó. Segített megállapítani az anafázist. – nem, mintha nem tudtam volna magamtól is.

-           Miről beszélgettetek? Kedves volt? Tényleg van barátnője?

-           Egy könyvről beszélgettünk, azt meg nem kérdeztem, hogy van-e neki. Az magánügy. – de engem is érdekel. Vajon tényleg van neki? – Kedves volt, igen.

-           Tényleg? – kérdezett vissza hitetlenkedve.

-           Igen.

-           Komolyan? – képedt el még jobban.

-           Esküszöm. – emeltem fel e kezemet.

-           Nem lehet igaz. – nyögte, utána bejött a tanár.

Az óra az unalmasabbnál is unalmasabban telt, mivel nem csináltunk semmit, csak gyakorlás címszó alatt figyeltük a tanárt, ahogy megold egy-egy példát. Az osztály fele az órát mustrálta pillantásaival, a másik fele pedig vagy aludt, vagy a következő órájára írta a leckét. Én az első csoportba tartoztam, hiába van remek időérzékem. Hála istennek, Mr. Varner az óra utolsó 15 percét már nem számolással akarta tölteni.

-           Jól vagy gyerekek. Mára ennyi volt, mert mennetek kell a tornaterembe megbeszélésre. Az egész évfolyam ott lesz, úgyhogy próbáljatok meg halkan odamenni. Viszont látásra. – fejezte be monológját és kiviharzott a teremből.

-           Végre, egész évben ez a legjobb. – súgta nekem Jess cinkosan.

-           Hogy érted?

-           Hát a kirándulás! Minden évben még október első hetében elmegy az egész harmadik évfolyam kirándulni Manchester-be. Egy ötcsillagos hotelben szállunk meg és minden nap különböző programok várnak. Csak egy kötelező program van. A táncgyakorlat, mivel minden tábor egy bállal zárul le, ahol választanak király és királynőt. Most lesz a megbeszélése. – vigyorgott. Hurrá, egy bál. Minden, amit utálok. Tánc, emberek, TÁNC.

-           Mindenkinek kötelező menni? – kérdeztem bátortalanul. Jessica hitetlenkedve meredt rám.

-           Igen. Ez olyan összeszoktatás szerű. – válaszolta útban a terem felé.

-           És most mit beszélünk meg?

-           Most van a feliratkozás, a betegségek bejelentése, például, hogyha valaki tej érzékeny. Aztán most van a sorsolás is. Kivel leszel egy szobában és, hogy ki lesz a párod a táncgálán. Ezzel elmegy az egész tesi óra.

-           Ó. Nekem is tesim lenne. – nyitottam ki a terem ajtaját, ahol már bent ült az egész évfolyam.

-           Névsor szerint kell beülni. Te pont mellém ülsz! – lelkesedett Jessica.

Én csak követtem, hogy merre megy, de közben a diáksereget kémleltem. Nem voltunk többen 100-nál. A terem közepén egy doboz, mellette pedig cetlik. A padok előtt pedig betűk. Mi az S-hez mentünk és leültünk egymás mellé. A kellemesen monoton zúgást, amit a diákok beszélgetése okozott az ajtó nyitódása szakította meg.

-           Jó napot! – köszönt Clapp edző. – Akkor bele is kezdek. Az idei szálláson két ágyas szobák lesznek, így párokat fogunk sorsolni először. Utána Mrs. Valerie ismerteti a programlehetőségeket és a táncosokat is kisorsoljuk. Minderre egy óránk van, úgyhogy kezdjük. Névsor szerint mindenki vonuljon ki, vésse fel a nevét egy cetlire, hajítsa bele a dobozba, utána csüccsenjen vissza. A fiúk és a lányok külön rekeszekbe dobják. A rózsaszín a női részleg, a kék a hímeké. Az A betűsök kezdhetik is. Futólépés!

És valóban. Az összes diák szinte futva ment ki felírni a nevét, majd ugyanígy távozott is. El sem telt öt perc, máris a C betűsök végénél jártunk, mikor Alice táncikált ki. Olyan légisen mozgott, mint egy balerina. Clapp edző – aki egyébként nős – nyál csorgatva bámulta őt. Alice után pedig Edward ment ki, akit meg minden lány bámult nyál csorgatva. Hallottam, ahogy egy-két egyed elmormol egy imát, hogy ő legyen a partnere. Közben felszólítottak, hogy akinek van valami betegsége, allergiája, vagy ilyesmi, az a feliratkozás után mondja meg Mrs. Valerienek. Kíváncsi vagyok, hogy a két Cullen hogy húzta ki magát az étkezések alól. Egyszer csak Jessica pattant fel mellőlem és odarobogott a dobozhoz. Leesett a tantusz, hogy Jess után én jövök, úgyhogy én is felálltam és legyalogoltam a dobozhoz. Megfogtam a tollat, felfirkantottam, hogy Isabella Swan, bedobtam a gyűjtőbe.

-           Ms. Swan. Van valamilyen betegsége? – kérdezte Mrs. Valerie.

-           Igen. Különleges diétán vagyok a vérszegénységem és az allergiám miatt, de ne aggódjon, megoldom. – mosolyogtam rá elbűvölően.

-           Köszönöm Ms. Swan. – motyogta és visszaindultam Jess mellé, aki már nagyon be volt sózva.

-           Jaj, olyan jó lenne, ha Mike vagy Edward lenne a párom. – kezdett bele. Annak én is örülnék, ha Mike lenne a párja, mert így én megúsznám őt.

-           A programok ismertetése következik. – dörrent Clapp edző hangja.

-           Az étkezések mindig egy időben vannak. Reggeli 7 órától 9 óráig,  ebéd déltől egy óráig, vacsora pedig 7-től 8-ig. A táncpróbák időpontja szintén állandó. Fél 10-től fél 12-ig. Hétfőn még beköltöznek, így nincs program. Kedden kimehetnek a sportpályára, vagy a tűzoltóság épületét nézhetik meg. Szerdán szabadprogramok vannak, csütörtökön délután két program közül lehet választani. Az egyik a Seattle-i múzeumokat látogatja, a másik pedig a plázát. – azt hiszem, a múzeumosokon nem lesz túl sok ember – Pénteken ellátogatunk a könyvtárba, vagy egy étterem konyháját nézzük meg. Szombaton táncpróba lesz, utána szabadon mehet mindenki amerre lát. Vasárnap reggel főpróba, délután a gála. Hétfőn pakolás és utazunk haza. Két busszal megyünk. A szobatársak egymás mellett fognak ülni. Aki az első 20 szobát kapja, az egyes, aki a második 20 szobában fog lakni, az a kettes buszban fog ülni. Most pedig, a sorsolás.

-           Egyes szoba Ms. Stanley és Ms. Mallory. – kezdte Clapp edző. Jessica felpattant a helyéről úgy örült, hogy Lauren mellé osztották be. Én csak azért imádkozom, hogy jó messze legyenek tőlem. A szobák úgy mentek, hogy egy lány szoba, egy fiú. – 19-es szoba Ms. Cullen és Ms. Swan. – Alice egy mindent tudó vigyort küldött felém. Valószínűleg őt nem lepte meg a sorsolás. – 20-as szoba Mr. Newton és Mr. – nem figyeltem, hogy kit mond, mert Alice valamiért a hasát fogta a nevetéstől, a terem másik végében. Kíváncsi vagyok mit láthatott. – A párok az egymás melletti szobából kerülnek ki. Akit elsőnek mondtam az egyesből, az a kettes szoba elsőével fog egy párt alkotni. Kivétel ez alól Ms. Cullen és Mr. Yorkie, mert ők fellépnek. Így, aki Mr. Yorkie párja lenne, az lesz Mr. Newtoné. – magyarázta az edző. – Most pedig mehet mindenki tömni a majmot! Oszolj! – „köszönt” el tőlünk a két tanár és kiviharoztak a teremből. Mindenki ujjongott, vagy fujjolt, a sorsolás miatt.

-           Te kit kaptál szobatársnak? – kérdezte Jessica.

-           Alice Cullent. És te? – mintha nem tudnám.

-           Laurennel leszek. Sajnálom, hogy nem kaptál jó szobatársat. A Cullenek olyan sznobok. – szerintem jó szobatársat kaptam, de ő tudja - És a párom pedig Mike, mivel Eric lenne, de ő fellép. Neked ki a párod? – vizslatott ádáz tekintettel.

-           Nem tudom. Nem figyeltem. – válaszoltam őszintén. – Az, aki Mike- kal van egy szobában.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés