Jacob szemszöge-

Boldogan keltem ma fel. Sőt, én vagyok a világ legboldogabb embere. Olyan csodálatos volt a tegnap este Nessie-vel. Ezért megérte várni. Remélem, hogy most ő is ezt érzi, amit most én, mert ki tudnék ugorni a bőrömből örömömben. A srácok nagyon örültek amikor elmondam nekik (az elmondtam azt jelenti, hogy farkasalakban kinézték a gondolataimat). Épp ezért ki is találták, hogy rendezzünk a mi tiszteletünkre egy tábortűzes bulit. Szegény Emily nem is értem, hogy csinálja, hogy ő is etett minket, meg pluszba még partykat is ad.

Gyorsan lezuhanyzok, és felkapok magamra valami kinőtt göncöt. Ugyse sokáig marad rajtam, mert reggeli őrjáratozást készülök tartani. A munka már csak ilyen.

Gyorsan elköszönök apámtól, és már rohanok az erdőbe. Éreztem, hogy szinte repülök, majd négy hatalmas mancsra érkezek. Minden annyira más volt farkas nézetből. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akinek ez a játszótere.

***

- Reggelt Jake! – köszöntött Emily.

- Neked is. Hát a többiek? – de persze ez nem ritka jelenség. Mindig én jövök elsőnek. A többiek meg… az igazak álmát aluszák. De nem baj, a hasuk úgyis ide hozzák őket.

- Sam nem sokkal előtted ment el a boltba, a többiek meg úgy hiszem nem sokára betoppanak. Na de mesélj nekem a tednapiról! – rakott elém egy tányért.

Ahogy újra lepergett előttem a történetjóleső érzés járta át a szívemet. Amikor végeztem Em-re pillantottam, aki csak sejtelmesen mosolygott. A továbiakban hálásan elfogyasztottam a rántottámat.

Sam visszaért, majd Seth, Embry is befutott, nem sokkal később Leah , Collin és Brady, Jared és Quil, és utolsónak természetesen Paul. Mire néztem eggyet Emily már fel is tálalta minanyiuknak a kaját. Öcsém, ezt meg hogy csinálja? És velem meg mi a fene lett hogy ennyire aggódok. De most komolyan, kezdett bűntudatom lenni, hogy szinte mindig itt kajálunk, de az még senkinek nem jutott eszébe hogy segítsen vagy valami. Gyorsan feláltam, és Emilyhez siettem.

- Segíthetek valamit? – szegényt jól megleptem, de a kezembe adott egy tálcányi sütit hogy vigyem ki.

- Nahát, mire képes a szerelem! – hallatszott tőle.

- Hallotam ám!

-Nessie szemszöge-

Ahogy kinyitottam a szemem, hunyorognom kellet a fájdalomtól. A fejem egy ponton sajgott, és körülötte alvadt vér tapadt a hajamra.

Ami feltűnt az a nagy semmi. Szó szerint. Korom sötét volt. A kezem és a lábam meg volt kötve. Félórányi sötétben elmélkedés után kénytelen voltam tudomásul venni, hogy engem valaki elrabolt. Már csak arra vagyok kíváncsi, ki és miért. Jó hír, még(MÉG) nem kezdtem el pánikolni.

Jake szemszöge

Amikor végeztünk, elindúltam bevásárolni. Persze kocsival. Egész úton az járt a fejemben, vajon Nessie mit csinálhat. Még mindig alig hiszem el a tegnap történteket. Felhívom, de nem veszi fel. Újra próbálkozom, és kezd gyanusnak látszani a dolog. A tizedik próbálkozásom után, felhívom Sethet.

- Szia Seth! Légyszi, próbáld már felhívni Nessiet! Nekem nem sikerűl elérnem.

- Ember, ne mond, hogy máris összekaptatok.

- Mégis mi a jó fenéből jutottál erre a következtetésre, mi? Inkább hagyuk. Érzem, hogy valami nincs rendben.

- Oké, mindjárt visszahívlak.

Idegesen járkáltam a bevásárló kocsival a sorok közt. Szegény vásárlók jobbnak látták kitérni az útamból, olyan hevesen toltam azt a kocsit.

Végre megcsörren a telefonom.

- Na?

- Nekem se sikerűlt elérni. Felhívtam Edwardot is, Nessie nem érkezett haza.

- Sietek oda, ahogy csak tudok! – tettem le köszönés nélkül a telefont.

Persze a bolt teli volt emberekkel, szóval mégse voltam olyan gyors, mint gondoltam. Csessze meg! Ha Nessienek bármi baja lesz, azt soha nem bocsátom meg magamnak!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés