Jacob arcán diadalittas mosoly jelent meg, ám nem sokkal később Bella folytatta. -Jacob, ez még nem azt jelenti, hogy veled maradok.

Rögtön lefagyott az arcáról a mosoly.

-Tessék? De hát most küldted el. - értetlenkedett.

-Ahogyan téged is. - hajtotta le a fejét. Most rajtam volt a sor, hogy mosolyogjak. Inkább ne válasszon engem se, mint hogy őt. Bár ha nem engem választ, teljesen megértem. Elhagytam, most meg se szó, se beszéd hirtelen újra feltűnök. Teljesen össze lehet zavarodva.

-De hát Bella, a bevésődés....

Hirtelen ledermedtem. Bevésődés?! Jacob bevésődött Bellába? Teljesen pánikba estem.

-Bevésődés?! - kérdeztem.

-Jól hallottad vérszívó - mosolygott rám Jacob - Bevésődtem Bellába, szóval nincs semmi esélyed!

-Majd meglátjuk! - mosolyodtam el én is, pedig legszívesebben sírni lett volna kedvem. De nem láthatja azt, hogy mennyire félek attól, hogy elveszítem Őt. Már épp ugrottam volna rá, mikor Bella közbeszólt. -Fejezzétek be, és most azonnal hagyjátok el a házat! - kiáltott idegesen.

Meghökkenve néztünk rá mindketten. Sosem kiabált még így velünk.

-Nem hallottátok? Menjetek el! - utasított minket, s közben kitárta az ajtót, mivel addigra már az előtérben álltunk. Elsőnek Jacob ment ki.

-Bella.... - próbálkoztam még egyszer, de nem válaszolt, csak a padlót nézte, így hát én is elmentem.

Miután bevágta utánam az ajtót, futásnak eredtem és megpróbáltam beérni Jacobot. Nem kellett túl sokat futnom, mikor elértem az erdőt épp egy fának támaszkodva várt rám.

-Mit akarsz? - kérdezte egyhangúan.

-Csak tudatni szeretném veled, hogy nem fogok megfutamodni. Bármi áron, de vissza szerzem Bella bizalmát és szerelmét. Ha kell, harccal. Ezt vésd jól az eszedbe!

-Viszont elfelejtetted, hogy bevésődtem, szóval elég nehéz lesz, mert én sosem adom fel. És ha te majd egyszer újra elmész, mert a drága testvéred "véletlenül" megszomjazik és Bellának ismét baja lesz, nem bírsz majd a lelkifurdalásoddal mit kezdeni és megint elhagyod, akkor én itt leszek neki. Ha kell mint barát, testvér, vagy akár a párja.

-Nem fog még egyszer előfordulni. -mondtam, de tudtam, ebben még Alice sem lehet egészen biztos.

-Majd meglátjuk, de figyelmeztetlek, ha Bellának bármi bántódása esik a te, vagy családod hibájából, megöllek! Megértetted?

-Igen. - feleltem, majd futásnak eredtem.

Muszáj lesz valahogy Jacobot eltenni láb alól. Na jó, azért nem tervezem, hogy megölöm. Nem mintha bánnám, ha halott lenne, de ha Bella megtudná, hogy én öltem meg....Semmi esélyem nem lenne.

xXx

(Jasper szemszöge)

Már a Forks béli házunkban ültünk. Esme és Carlisle a tévét nézték, Emmett és Rose a szobájukban voltak, Alice és én pedig a kanapén ültünk és beszélgettünk.

-Mi van, ha rosszul fog elsülni ez az egész? - kérdeztem Alicetől.

-Ugyan már, mi baj történhet? - legyintett

-Hát....van egy olyan érzésem, hogy nagy baj lesz ebből.

-Mindig ezek az érzések - csóválta meg a fejét és közben mosolygott.

-De most komolyan.....Mi van, ha tényleg nem lesz jó vége? Akkor mit csinálsz majd??

-Ne aggodj már annyit, nem lesz semmi gond. - mondta teljes meggyősődéssel.

Épp szólásra nyitottam a számat, mikor hirtelen kivágódott az ajtó és Edward eszeveszett gyorsasággal rohant fel az emeletre s csapta be maga után az ajtaját.

-Edward.... - állt fel anya és utána akart menni, de megállítottam.

-Inkább most ne menj fel, elég rosszul van.

-Mi történt?? - kérdezte, de tudta jól, hogy nem tudok majd választ adni a kérdésére.

-Azt hiszem, nem minden úgy történt, ahogy Alice eltervezte.

xXx

(Bella szemszöge)

Nem tudom, mi tévő legyek. Először a bevésődés, most meg Edward. Edward.....még mindig szeretem, de elhagyott. Na és? Mindenkinek jár még egy esély, nem igaz? - Miközben ezen tűnődtem, már az utcán sétáltam. Muszáj volt kicsit kiszellőztetnem a fejem. - De ha megbocsájtok neki, mi lesz Jake-kel? Utálni fog? Nem, az nem lehet, hisz a bevésődés..... Vagy mégis? Miért ne utálna meg, ha nem őt választom?

Ez hihetetlen....Fél éve még nem lett volna ilyen nehéz a döntés, akkor egyértelműen Edwardot választottam volna, de most? Mi tévő legyek? Válasszam Jacobot?....hm....Billy biztosan ötülne, hogy a fia végre boldog....és Charlie...ő is ezt szerette volna....

De mi van, ha én nem ezt szeretném? Ha én igazán boldog szeretnék lenni?

Mikor órákkal később - legalábbis nekem több órának tűnt - körülnéztem, az erdőben találtam magam.

-Hol vagyok? - motyogtam magamban.

A hold ezüstösen ragyogott az égen, legalább az adott valami világítást. Épp indultam volna valamerre, mikor halk neszezést hallottam valamelyik fa mögött. Gyorsan megfordultam, de nem láttam senkit. Ismét elindultam, de hirtelen valaki megrántotta a karomat.