Egyszer csak megérkeztünk egy régi kis házhoz. Itt lakna az az orvos? – gondoltam Láttam, ahogy Jacob kiszáll és utána körbejön a kocsin és kinyitja nekem az ajtót.

-         Itt lakik az orvos? – kérdeztem most hangosan.

-         Nem, de… idehívtam. – mondta. De mintha aggódna valami miatt, olyan volt, mint akinek nem lenne szabad ezt csinálnia. Már nem láttam az arcán azt az örömöt. Nem tudtam mi lehetett vele.

-         Gyere beljebb! – szólt, amikor a bejáratnál megálltam.

-         Oké! És, hol az orvos? – kérdeztem, mert a kezem már kezdett eléggé fájni.

-         Mindjárt megérkezik, de ne…- valamit akart mondani, de halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Jacob elindult ajtót nyitni, én pedig leültem egy régi ütött kopott kanapéra. Halk beszédre lettem figyelmes

-         Mi az Jacob? Miért hívtál? – kérdezte egy csendes, gyönyörű férfihang.

-         Csak szeretném, ha megnéznéd egy barátom kezét, lehet, hogy eltört – felelte Jake.

-         Igen? Mi történt? – hallatszott, hogy igen kíváncsi az illető. Nem tudom milyen viszonyba lehettek Jacobbal de úgy beszéltek mintha már ezer éve ismernék egymást.

-         Jó rendben. Hol van? –halk léptekre lettem figyelmes, utána beléptek az ajtón. Előbb Jake utána dr. Cullen. Elállt a lélegzetem. A bőre hófehér volt, az arca sápadt, de ami a legfurcsább volt az a szeme. Aranybarna. Halkan megszólított.

-         Nos Miss. Georgina- kezdte udvariasan. Összerezzentem, amikor kimondta a nevemet. Amúgy sem szerettem, ha így hívtak.

-         Csak simán Gina– mondtam gyorsan, de honnan tudta a teljes nevemet? Hú, ez egyre furcsább.

-         Nos, Gina, most megvizsgálnám a kezed. Jacob szerint eltört az ujjad. – mondta majd a kezem után nyúlt. Odanyújtottam neki. Amikor hozzáért a keze az enyémhez összerezzentem, de nem azért mert fájt, hanem mert olyan hideg volt a keze, mint a jég.

-         Itt fáj? – kérdezte, amikor összerezzentem.

-         Uhm… igen – hazudtam. Nem akartam elmondani, hogy mi volt az igazi oka.

-         Az egyik ujjad tényleg eltört, de a többinek semmi baja. – állapította meg. – Mi történt veled?- kérdezte kíváncsian.

-         Öhm… elestem és ráestem a kezemre- végülis ez részben igaz volt.

-         Értem. És hogy találkoztál Jacobbal? – kérdezte kíváncsi ábrázattal.

-         Öhm… hát… látta, amikor elestem és felajánlotta, hogy segít, mert utálom a korházat, és azt mondta tud egy jó orvost a közelben. – nem is tudtam, hogy ilyen könnyen megy a hazudás

-         Értem. – mondta, de látszott rajta hogy később még ki fogja Jacobot hallgatni.

-         Szeretnéd, ha begipszelném vagy kímélni fogod? – uhh gipsz…

-         Nem, nem kell gipsz! – mondtam kicsit hangosabban a kelleténél, mire Jacob arcán egy kis vigyor jelent meg.

-         Jó, ha ennyire nem akarod, de nem szabad megerőltetned különben be kell, hogy gipszeljem.

-         Jó megígérem – szavaltam.

-         Akkor, viszlát, Gina. – köszönt el udvariasan.

-         Viszlát, Dr. Cullen.- mondtam. Tovább ültem a kanapén míg Jacob kikísérte Dr. Cullent. Hallottam, hogy valamin veszekszenek, de csak részleteket hallottam.

-         Jacob ki ez a lány? – kérdezte élesen.- És mi van Nessie-vel? Ő már nem jelent neked semmit? Mit fog ehhez szólni Bella?

-         Carlisle én… - kezdte Jacob de Dr. Cullen megint félbeszakította.

-         Ha ezt Bella megtudja… nem tudom, mit tehetsz az ellen, hogy ne essen bántódása Ginának. – mondta halkabban. Aztán mintha valaki morgott volna. Félelmetes volt.

-         Nem, ezt nem teheti… nem bánthatja. – sziszegte a fogai közt Jacob.

-         Jacob tudom, hogy nehéz ez most neked de.. – itt Jacob félbeszakította.

-         Tudod? – kérdezte egy oktávval feljebb. – Honnan tudnád, mit érzek most Carlisle? Ilyen még soha nem történt a falka történelmében. Nem tudom, hogy miért történt, de úgy érzem meg kell védenem őt. Akár az életem árán is. – az utolsó mondatot olyan halkan mondta, hogy szinte alig hallottam. Aztán elhallgatott. Kirázott a hideg. Alig ismerem és ő az életét áldozná értem? Gondolom rájöttek, hogy ezt én is meghallottam, mert nagyon gyorsan hallgattak el. Ez után már csak annyit hallottam, hogy Carlisle kocsija elhajt és Jacob lassan besétál a nappaliba és lehuppan mellém.

-         Na hogy van a kezed? – kérdezte és próbált egy mosolyt erőltetni az arcára.

-         Jo… jobban – dadogtam, mert még nem tértem magamhoz. Lekötöttek Carlisle szavai. Jacob nagyot sóhajtott és arcát a tenyerébe temette. Én nem tudtam mit tegyek. Tétován megérintettem kezét mire ő felnézett. A szemében gyötrődést láttam. Tekintete az enyémbe fúródott. Ismét elvesztem szinte már fekete szemeiben. Halkan szinte suttogva megkérdeztem

-         Mi a baj? Látom, hogy valami nagyon bánt. – felnézett rám.

-         Én… nem… nem mondhatok semmit. Nem akarom, hogy bajod essen. Nem tehetlek ki ekkora veszélynek. – hadarta, de néha bele bele akadt.

-         Miről beszélsz Jacob? Miért lennék én veszélyben? Hiszen még csak most találkoztunk először. – nem értettem miről beszél, bár Carlisle szavai vízhangoztak a fejemben. Ha ezt Bella megtudja… nem tudom, mit tehetsz az ellen, hogy ne legyen bántódása Ginának. Miért akarna Bella engem bántani, hiszen életemben nem láttam még.

-         Nem… nem mondhatom el neked… nem szabad – majd a hangja elcsuklott és ismét kezébe rejtette az arcát. Majd mielőtt még reagálhattam volna, felpattant.

-         Későre jár. Haza viszlek, nehogy bajba kerülj. – mondta csendesen. Nem értettem megint. Most mi van? – gondoltam meglepődve. Az előbb még… áh, én nem értek semmit.

-         De… de Jake… mi volt…– azt akartam kérdezni mi volt a baja, de belém fojtotta a szót.

-         Ideje hogy hazavigyelek – felelte hangosabban. Kezdett felmenni bennem a pumpa. Az előbb még itt gyötrődött most meg ilyen akaratos.

-         Jó! – vágtam rá dühösen. Ezt ő is észrevette, de inkább nem szólalt meg csak némán ballagott mellettem. Beszálltam a kocsiba és jó hangosan bevágtam magam mögött az ajtót. A hazafelé vezető úton a csend kezdett kínossá válni, de én tovább duzzogtam. Nem értettem miről beszéltek Carlisle-val. De nem ez bosszantott a legjobban, hanem az hogy Jacob egy árva szót sem mondott az egészről pedig hallottam, hogy rólam beszélnek.A csendet Jacob törte meg.

-         Haragszol rám igaz? – kérdezte halkan.

-         Nem! – vágtam rá a kelleténél hangosabban, és ezt ő is meghallotta.

-         Nem, nem haragszom csak roppant bosszantó, hogy egy büdös szót nem mondtál az egésztől. Pedig hallottam, hogy én is benne voltam a beszélgetésetekben, és azt meg végképpen nem tudom, hogy mi a frásznak akarna engem Bella bántani mikor az életben nem láttam még. – hadartam egy szuszra aztán nagy levegőt vettem és vártam a válaszát. Csendben hallgatott egy ideig és azt emésztette, amit mondtam. Aztán nagyon halkan megszólalt.

-         Többet hallottál, mint amennyit hittem. Nem tudom most mi lesz… - a hangja alig volt több suttogásnál. Rémületet hallottam benne. Gyorsan az arcára pillantottam. Fájdalom és gyötrődés tükröződött rajta. Rám nézett. Nem tudom mit láthatott az arcomon, de ettől még jobban megijedt.

-         Gina jól vagy? Olyan fehér, vagy mint a fal – a hangja tele volt aggodalommal. Egy kicsit szédültem és igazából nem az rémített, meg amit mondott, hanem a félelem az arcán.

-         I… Igen nincs, semmi bajom csak egy kicsit szédülök. – a hangom olyan rekedt volt, hogy nem ismertem rá. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk a házunkhoz. Szerencsére apa kocsija még nem volt a garázs előtt, úgyhogy még nem jött haza.

-         Gina figyelj rám. – kezdte keményebb hangon.- Az utóbbi időben rengeteg furcsadolog történik itt. Nem akarom, hogy belekeveredj, mert… én… nem tudom, mi lenne velem, ha bajod esne. – vallotta be. A szívem majd kiugrott a helyéről. Lehet, hogy ilyen hamar beleszerettem volna. Nem tudtam megszólalni a fejem tele volt kavargó gondolatokkal.

-         Jake én… - nem tudtam mit mondjak.

-         Csak ígérd meg hogy nem mész egyedül sehová! – ez váratlanul ért.

-         Miért?

-         Mert errefelé rengeteg a veszély! – a veszély szót külön kihangsúlyozta.

-         Legyen elég ennyi. De szerintem most jobb, ha bemész, apukád nemsokára hazajön. – már félig kinyitottam az ajtót amikor utánnamszólt.

-         Jó éjszakát! – mondta kellemes megnyugtató hangon.

-         Köszi, Neked is.- valahogy az én hangom nem csengett olyan jól.

Hallottam, ahogyan elhajt a kicsi kocsival. – nem tudtam visszatartani egy kuncogás kicsúszott a számon. Olyan érdekesen nézett ki abban a kicsi kocsiban. Bementem a házba anyáék már javába aludtak. Halkan beosontam a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Hamar elnyomott az álom és álmomban egy erdőben jártam, de nem voltam egyedül…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés