Miután mindketten sikeresen szétröhögtük a vakbelünket! Összeszedtük a cuccainkat és próbáltuk rendszerezni az agysejtjeinket, kisebb nagyobb sikerrel.
- Khm… milyen órád lesz most? – kérdezte Ed.
- Ö… - most jött a kisebb siker. – izé Töri. – jutott végre az eszembe.
- Oh. – sóhajtott.
- Miért neked?
- Áh, nekem Egyiptológia lesz. De majd beszélünk még! – mosolyodott el kényszeresen. Aham szóval nem csak én éreztem jól magam a társaságában.
- Abban biztos lehetsz! – kacsintottam.
- Király! És ha szabad megtudnom milyen órád lesz, Töri után?
- Egy pillanat és megmondom. – gyorsan előkaptam az órarendem a táskámból és megnéztem. – Lovaglás lesz! – gyors titokban még megnéztem lesz ezen a lovaglás után órám? Sajna lesz majd Terepgyakorlat. Na de, hogy az mi a lószart takar (csak hogy ironizáljak a lovaglás órával.) nem tudom. Minden esetre inkább nem mondtam, hogy lesz még utána órám. – És neked? – csábosan elmosolyodott.
- Nekem is! – erre már én is mosolyogtam.
- Nos, akkor, ha akarod, eléd megyek és elkísérlek a lovardához.
- Oké! A 23-as terembe leszek.
- Ok! Akkor én megyek is. – pillantott el a fejem mellet. – Majd talizunk! – dobott meg egy mosollyal.
- Okés. Szia! – Ezután megfordult és elment. Én is indulni akartam, amikor megláttam miért is siettet annyira Ed. Legalább is azt hiszem! Bár lehet, hogy tévedek.
- Szia, Erik!
- Szia Nessie! Mehetünk Törire?
- Jah persze menjünk! – már vagy két perce mentünk, mikor eszembe jutott. – hé, amúgy neked nem tesi órád lesz?
- De!
- Akkor meg miért engem kísérgetsz, amikor már – pillantottam az órámra – bemelegítened kéne?
- Hát majd gyorsan öltözök! De el akartalak kísérni. Nehogy nekem eltévedj! – pöckölte meg az orrom.
- Hé, ez nem vicces! – morogtam.
- De az! Csak nem neked! – nevetett. Idő közben megérkeztünk a teremhez.
- Hát akkor, köszi, szépen, hogy elkísértél és, hogy miattam késel az óráról. De van egy jó hírem is!
- Mi az?
- Hát Töri, után nem kell értem jönnöd és így hamarabb lelépned Tesiről.
- Miért?
- Hát mert lovaglás órám lesz. És Ed -nek is az lesz így azt beszéltük, meg hogy majd ő jön értem.
- Ja, értem. – komorodott el az arca.
- Szóval most… szia!
- Persze szia! – és sietős léptekkel elrohant. Szeretem volna azt hinni, hogy azért siet, hogy az órára oda érjen, de valahogy éreztem, hogy nem így van! Bántott a dolog mivel úgy éreztem miattam bántódott meg. Vagyis inkább azt, hogy én bántottam meg. De nem igazán tudom, hogy mivel.
Miközben ezeken a cseppet sem szívderítő gondolatokon filóztam, bementem a terembe és leültem a leghátsó padba. Szerencsémre ez az órám senkivel sem közös a bandából. Így a nélkül gondolkodhattam a fiúkon, hogy bárki megzavart volna. Még az sem tűnt fel, hogy bejött a tanár az meg aztán, hogy elkezdődött az óra. Így majdnem szívrohamot kaptam, amikor megszólalt a csengő, jelezve hogy vége az órának. Teljesen le voltam döbbenve. Nem emlékeztem semmire az órából. Sőt annyira le voltam maradva, hogy még elő sem szedtem a könyveimet. Mondjuk, így legalább nem kellet azzal vesződnöm, hogy elpakoljam őket. Jah, persze legyünk optimisták. Mintha az olyan könnyű lenne. Fogtam a táskámat és kimentem a teremből. Mikor kiértem Ed már ott volt és rám vigyorgott.
- Szia!
- Szia Ed! – köszöntem majd elindultunk.
- Milyen volt az órád?
- Jaj, ne is mond majdnem szívrohamot kaptam, amikor megszólalt az a rohadt csengő!
- Nahát, tényleg? Ilyen érdekfeszítő volt az óra, hogy még az időérzéked is elment?
- Ha az lett volna! –pufogtam. – Azt sem vettem észre, hogy elkezdődött az a kiaszott előadás. Úgy telt el az egész, hogy én odáig nem jutottam, hogy kivegyem azt a nyomi könyvet a táskámból. Azt sem tudom nő vagy férfi ezen a tanár, aki tartotta!
- Azta az komoly! – nevetett.
- Az volt! De mond csak milyen ez a lovaglás óra?
- Tudsz lovagolni?
- Igen, tudok. – hál Istenek hogy Rose elvitt ilyen programokra. Na meg persze Jake-n is sokat farkasogoltam. De az már a múlt kár rajta rágódni.
- Akkor jó! Arról szól az egész… - és így tovább sorolta és sorolta, hogy miket csinálunk miegymás. Én csak értelmetlenül Hümmögtem és bollógadtam. Majd megállt és odafordult felém, milyen a szemembe nézet. Hirtelen olyan gondolat úszott az elmémbe hogy talán meg fog csókolni. És hogy őszinte legyek hiába hogy egész Töri óra alatt rajtuk rágódtam nem jutottam közelebb a ketteshez. Maradtam az egyesen! Valószínűleg látta a szemembe a tanácstalanságot így végül elfordul és így szólt.
- Itt is vagyunk! Üdv a Lovardában!
Hatalmas épület volt. Rengeteg boksz-al, legalább negyven vagy inkább ötven ló volt. Láttam sok szertárt ahol a lovak felszerelései voltak. Volt nem messze tőlem egy csigalépcső sor, ami az emeletre vitt. Gondolom, arra lakhat a gondnok vagy (ennyi ló mellé) gondnokok. Messzebb a boksz-ok mögött láttam egy társalgó félét ahol több diák is beszélgetett. Illetve nem sokkal messzebb két ajtót ezekkel a feliratokkal; Női öltöző és férfiöltöző.
A Lovarda, ahogy én láttam teljes egészében fából volt (ha leszámítjuk a lovakat).
- Ez hatalmas! – adtam szót csodálatomnak.
- Bizony az! Gyere, menjünk, bemutatlak a többieknek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés