Tanya szemszöge:

Mikor meghallottam Elezar ötletét szó szerint madarat lehetett volna fogatni velem a boldogságtól. Jó pár év telt el utolsó találkozásunk óta. Tudtommal az emberlány halála óta Edward teljesen maga alatt van és én leszek a mentőangyala, aki újra boldogságot visz az életébe. Már többször szerettem volna vele lenni, de Alice és a többiek nem hagyták mondván, hogy: „Tanya, tudom, hogy szereted a bátyámat, de hagyj időt neki feldolgozni a történteket.”

Az idő számomra csigalassúsággal telik, de nemsokára Edward karjaiban lehetek. Mivel nincsen már az utamban az emberlány, minden női praktikát be fogok vetni célom érdekében.

Ötletek:
1. pont: miniatürizált ruhák viselése
2. pont: több időt tölteni vele kettesben
3. pont: flörtölni más fiúkkal Edward szeme láttára
4. pont: ha az eddigiek nem válnak be, akkor fehérnemű bemutató, vizes pólós autómosás, bikinis napozás
5. pont: terveim szerint ilyen nem lesz, de ha mégis LETEPERNI EDWARDOT!

...

Már alig várom, hogy lássam Edwardot. Hátha meggondolta utolsó találkozásunk óta magát. Bárcsak elfogadná a szerelmemet és együtt lennénk. Mindjárt odaérünk. A házba beérve nagy meglepetésünkre, nemcsak a Cullenék voltak a nappaliban, hanem más vámpírok is. Kivéve életem szerelmét.

- Üdvözlünk Benneteket! Rég láttunk titeket! – köszöntött minket Carlise.
- Jó látni titeket is! – mondta testvérem.
- Hadd mutassam be a Wan családot. Hellyt, Serenát, Darent és... – nem bírtam végig hallgatni Carliset. Inkább elindultam szerelmem felkutatására. Éreztem az illatát, mely Alice és még valakijével párosult. Gyerekes izgatottsággal nyitottam be egy Alice stílusú szobába. „Vérkeringésem” meglódult, őrült vágtába kezdett. De az üres szoba láttán csalódott lettem. A gardrób felől furcsa zajra lettem figyelmes. Elindultam kideríteni a zaj forrását.

Carlise szemszöge:

- Üdvözlünk Benneteket! Rég láttunk titeket! – üdvözöltem őket.
- Jó látni titeket is! – mondta Elezar.
- Hadd mutassam be a Wan családot. Hellyt, Serenát, Darent és Elinát – körbe néztem, de az utoljára említett személy már nem tartózkodott köreinkben. A szemem sarkából láttam Tanyát elviharozni, mint az orkán.
- Akit jelenleg elnyelt a föld a bátyuskámmal együtt – Emmett egy jót röhögött. – Az eddig oroszlánbőrbe bújt bárányka, most menekül a csúnya, rossz párduc elől. (Párduc= Tanya)
- Em, még mindig fogadhatunk.
- Hé, nekem miért nem szóltatok?? Benne vagyok bármilyen fogadásban – Daren olyan arcot vágott, mint akitől elvették a nyalókáját.
- Fiúk. Már megint miben akartok fogadni?? Tanulhattatok volna már a régebbi fogadásokból – dorgálta meg kedvesem a fiúkat.
- Semmiben – mondta Emmett, de rákacsintott Jazzre és Darenre. Emmett már csak Emmett. Javíthatatlan.
- Fiúk, nem jöttök vadászni? – kérdezte Jazz. Hirtelen nagyon izgatottak lettek a vadászat irányába, ugyanis Jasper bevette képességét.
- Dehogyis nem! – mondták egyszerre.
- Sziasztok! Szia, baby! Jah, és ne cserélj le valami ember fiúra – mondta Emmett és majd megszakadt a röhögéstől.
- Sziasztok! – köszönt mindenki.


Bella/Elina szemszöge:

- Hát...ezt...én...írtam... – dadogtam. Mindenki engem bámult. Ha ember lettem volna biztos, hogy paradicsom vörösként virítanék.
- Nagyon szép. Nem játszanál még valamit? – kérte Esme. Arca szeretetteljes volt, nem létezik, hogy egy olyan lénynek, mint amilyen ő, ne legyen lelke.


Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Edward, mint akit üldöznek, fel s alá rohangál a házban. Nem értettem mi történt, de ennek az információnak a megszerzéséért utána indultam. Illatát, mely oly szédítő, kellemes követtem. Egészen addig mentem utána míg... Alice szobája előtt nem találtam magamat. Csak nem??? Ezt Edward sem gondolhatta komolyan. Alice gardróbja belopakodni kész életveszély. El tudom képzelni mennyi ruhája, holmija lehet. Még belegondolni is rossz. Azon kaptam magamat, hogy kilincs felé nyúlok és belépek a szobába. Elina mit csinálsz??? Bármily veszélyt sugallt az elmém, nem hallgattam rá, egyre beljebb merészkedtem az ártatlan kiscicának tűnő, gazella szobájába. Edward illata egyre erősödött. Feltártam a gardrób ajtaját és majdnem elájultam. Még megsaccolni sem tudom azt az értéket, mely a ruhák és egyéb göncök számát fejezné ki. Edward egy 3 méteres ruhatömeg közé bújt.

Kutatni kezdtem a rengeteg cucc között. Egy ember már rég meghalt volna ennyi ruha között. Kerestem, kutattam, de nem találtam Edwardot. Végül megfogtam valamit és húzni kezdtem. Azt a valamit akkor erővel rántottam, meg hogy egy hatalmas reccsenéssel szét szakadt. Elvesztettel egyensúlyomat, de valami keménybe, hidegbe beütköztem. Ez a valami Edward tökéletes mellkasa volt.

Tekintetemet arcára emeltem. Bárcsak ne tettem volna! Szemei rabul ejtették az enyéimet. Aranybarna szemei perzseltek, olyan volt mintha mindjárt sült csirkévé égnék. Valami hihetetlen érzés kerített magába. Edward közeledni kezdett felém, de én sem tudtam ellenállni. Ahogy egyre közelebb értem hozzá illata még jobban elkábított.

Melegséget éreztem a mellkasom környékén. Hihetetlen volt ez az érzés. Ajkaink már majdnem összeértek, mikor egy gyönyörű, szőke hajú vámpír rontott a szobába, aki a látomásomban is szerepelt. Szemei arcomra tévedtek és értetlenséget véltem felfedezni. Csak ezután esett le, hogy még mindig Edwardon fekszem, és egy kicsit félre érthető a helyzet. Nem ismertem ezt lányt, de az érzései alapján egy dolog biztos közös bennünk. Mindketten SZERELMESEK vagyunk Edwardba.

Igen beismerem, minek is tagadjam? Három dologban teljesen biztos vagyok. Először, hogy Edward a legjobb pasi a világon. Másodszor, hogy szíve teljes mértékben összetört Bella halálával, de az az elsöpörhetetlen szerelem, amit egymás iránt éreztek, soha nem múlik el. Bár nem tudom, hogy egyáltalán a hallottak alapján képes lesz e mást is szeretni, de mikor a közelembe kerül, ilyenkor minden porcikámat felperzseli a tekintetével. És harmadszor, hogy menthetetlenül beleszerettem.

De én sose leszek a kedvese... Ha kell elmegyek, hogy másoknak jobb legyen. Ő egy ilyen lényt, mint én, biztos hogy nem szeretne és nem is fogom rá erőltetni. Edward hirtelen még jobban magához rántott és arcát hajamba túrta. Ezt meg miért csinálja?? Magába akar bolondítani, (mondjuk ez már megtörtént) hogy utána eldobhasson? Elhatároztam magamban, hogy itt az ideje „elegánsan” kisétálni, de testrészeim nem akartak rám hallgatni. Lábam földbe gyökerezet és Edward szemeimet fogságban tartotta. Miért is kell ilyen tökéletesnek lennie??? Megint elvesztem az aranybarna „csurdogáló patak” mélyében. A külvilág nem létezett, csak Edwardra tudtam figyelni.

Testünk szinte egybe olvadt, ennél közelebb már nem is lehettünk volna egymáshoz. A hangulat egyre forróbb lett. Felhevült testemnek nagyon jól esett Edward hideg mellkasa. Az a vad vágy, amit eddig még sohasem éltem át hatalmába kerített és már nem volt menekvés. Éreztem Edward jéghideg leheletét és ellenállhatatlan illatát. A szívem azt súgta, hogy csókoljam meg, de az eszem mást fuvallt. Most mi tévő legyek?? Végül a szívem mellett döntöttem és már rá is tapasztottam volna ajkamat, mikor Emmet nevetése észhez térített. Nem is kellett az ajtó felé pillantanom, hogy tudjam az egész család, beleértve az idegeneket is, mindenki minket bámul. Ekkora zavarban még egyszer sem éreztem magamat. A szégyen, melyet éreztem olyan nagy, hogy legszívesebben a föld alá bújnék... A szőke szépség szinte villámokat szórt szemeivel. Felálltam, de ennek csak az lett a vége, hogy megszabadítottam magamat egy adag ruhától. A szoknyám, ami eddig sem volt túl hosszú, már kb. a fenekem aljáig sem ért.

Megpróbáltam kecsesen távozni, de hasra estem egy kupac ruhában. Emmet még nagyobb röhögésben tört ki. Fetrengett a földön és én legszívesebben letöröltem volna a vigyort az arcáról. Ezt még visszakapja. Ezer féle ötlet futott végig agyamon, de egyik sem volt elég nagy büntetés Emnek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés