Egész órán a tollammal játszottam, mit sem törődve a tanár magyarázásával.  
Úgysem tudnak semmi újat sem mutatni. A suli mindig unalmas, akár hány helyre is költözünk. Igaz a diákok és a tanárok újak, de ez sem változtat semmin.

Most boldog vagyok, mert a szerelem varázslatos érzése engem is hatalmába kerített. Más Bella lettem.
Még tizenöt perc az óra végéi. – állapítottam meg az órámra nézve.
Nagy sóhajjal néztem ki az ablakon, ahol az esőcseppek kopogtak.

Ha a tanár szólított, én válaszoltam.

-         Nos ki tudja a választ? – kérdezte a matek tanárnő. – Senki? Akkor Miss Cullen! Kérem, mondja meg a helyes megoldást.

-         Az egyenletnek nincs megoldása. – mondtam, s tanárnő sóhajtott.

-          Végre valaki figyel is az órámon. – ha tudta volna, hogy én sem figyeltem……

A diákok többsége még aludt. Mrs. Hayden hangja altató hatással bírt. Garantáltan minden emberi lény, melegben 5, hidegben 10 perc alatt elalszik.
Volt, aki hangosan horkolt is az órán, de a tanár észre sem vette, csak beszélt, beszélt, beszélt, és természetesen beszélt. Azon kaptam magam, hogy elidőztem a lap sarkán, és csak azt bámulom.
Fellélegeztem, mikor az óra végét jelző csöngő megszólalt. Nem telt bele tíz másodpercre és már kiléptem a terem ajtaján.

Nem lepődtem meg mikor valaki hátulról átölelt.

-         Szia. – köszöntöttem a „rejtélyes” támadóm.

-         Üdvözlöm szép hölgyem. Mostantól maga a foglyom. Nem adom semmiért sem oda.

-         Csábítóan hangzik. – fordultam meg. Szembe találtam magam Edward Massen gyönyörű zöld szemeivel.

-         Hogy telt az óra? – kérdezte. Két keze közé vette az arcomat.

-         Végig unatkoztam. – mondtam fintorogva. – Azt hittem már sosem lesz vége. – simultam bele a tenyerébe.

-         Engem viszont ez a Mike Newton gyerek nem hagyott békén.  – morogta bosszúsan.

Felemeltem az egyik szemöldököm.

-         Egész végig arról kérdezgetett, hogy milyen veled csókolózni. – emelte égnek a tekintetét.

-         Komoly? – kérdeztem vigyorogva. Mekkora egy kretén egy a Mike gyerek!

-         Az. – mondta vicsorogva.

-         És, mit mondtál? – kérdeztem komolykodva.

-         Azt, hogy fenomenális, semmihez sem fogható. – puszilta meg a hajamat, amitől jóleső borzongás futott rajtam.

-         Ez mekkora egy hülye… – mondtam hangosan is az előbbi megállapításomat.

-         Milyen órád lesz, kicsim? – kicsim?
Melegség öntötte el halott szívem. Én vagyok a kicsim-je?

-         Tesim lesz. – morogtam.
Utálom a tesit. Ez csak egy energia megtartóztatás.

-         Nem tűnsz valami lelkesnek. – állapította meg.

-         Mert nem vagyok az. – morogtam. – Utálom a tesit, ráadásul még a tanár is utál.

-         Ne foglalkozz vele. – mondta nyugtatásul. – Csak féltékeny rád, mert olyan szép vagy.

-         Nem kell a rossz duma. – játékosan oldalba böktem. Most már nyíltan vigyorgott.

-          Nevess csak ki! – mordultam fel tettetetten. – Majd megbosszulom én, azt, hogy kinevettél. Én leszek a legrosszabb rémálmod! – figyelmeztettem és a háta mögé lopóztam. – Akkor csapok le rád, mikor nem is számítasz rá. – suttogtam a fülébe. Megborzongott. – És mikor lecsap, akkor beléd harap. Hamm! – csókoltam meg a nyakát.

-         Most félnem kellene? – kérdezte kacagva.

-         Rettegned.

-         Félelmetes szörnyeteg vagy! Most megijedtem. – nevetett.

-         Ne húzd ki a gyufát, kölyök. – morogtam játékosan.

-         Vén szipirtyó. – vágott vissza.

-         Adok én neked olyan szipirtyót…. – de akkor becsöngettek. – A francba! – morogtam.
 Elbúcsúztunk egymástól és ki-ki a saját órájára ment.
Bementem a tornaterembe. A sutyorgó lányok hadával mit sem törődve bementem Alice-l öltözni. Hamar átöltöztem.
Az óra is viszonylag hamar eltelt. Élveztem, mert kötelet másztunk és a tanár beteget jelentett.
Ez az én napom. – gondoltam, s gondolat megmosolyogtatott.
Ma csupa jó dolog történt velem.
Semmi veszekedés, semmi probléma.
Az órák gyorsan teltek, s mire észbe kaptam, már haza fele vezettem. Alice és Rosalie hamar hazamentek, Jaspernek még órája van és Emmett is hazament. Carlisle dolgozik még, nem is jön haza csak nyolc óra után. Esme az árvaházban segítő önkéntes. Beálltam a garázsba.
Mikor beléptem az ajtón rémisztő látvány fogadott. Ilyet nem kívánnék senkinek sem….   

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés