Lassan sétáltam hazafelé az erdőben. Nem akartam rohanni, inkább élveztem ahogy a szél összeborzolja a hajamat.

Már a rezervátum területén jártam, mikor hirtelen egy édeskés szag csapta meg az orromat. Rgtön tudtam, mivel van dolgom. Gyorsan megfordultam, s szembe találtam magam a vámpírral. Tűzvörös haja lobogott a szélben. Már ugrott volna rám, ha nem állítom meg.

-Állj!

-Miért, ha nem teszem, mi lesz? - mosolygott rám.

-Tudom mi vagy. - néztem rá - Van egy ajánlatom. Ha megteszed amit kérek, nem bántalak.

-Mintha tudnál bántani - kacagott ördögien.

-Vérfarkas vagyok.

-Hiszem, ha látom.

Ekkor átváltoztam. Hallottam, ahogy a ruhám nagy reccsenéssel szétszakad, majd a földet ér. A vámpírnő tátott szájjal figyelt. Szinte láttam, ahogy az álla a földet súrolja.

-Oo..oké. Hiszek neked, és megteszem, amit kérsz. De mitől lehetek biztos benne, hogy utána nem bántasz?

Visszaváltoztam, majd rá néztem, s válaszoltam.

-Megesküszöm rá, hogy szabadon engedlek.

Pár percig csend volt, majd megszólalt.

-Rendben. Szóval, mit kell tennem?

-Az erdőben lakik egy vámpír család. Cullenék. Az egyik családtagot kéne elintézned. Edward Cullennek hívják.

(Victoria szemszöge)

A gyerek - mivel még az volt, látszott rajta - visszaváltozott. A teste fedetlen volt, de most nem volt időm megnézni jól kidolgozott felsőtestét.

-Megesküszöm rá, hogy szabadon engedlek.

Pár percig csend volt, majd megszólaltam.

-Rendben. Szóval, mit kell tennem?

-Az erdőben lakik egy vámpír család. Cullenék. Az egyik családtagot kéne elintézned. Edward Cullennek hívják.

Amint ezt meghallottam, elfogott a harag, viszont örültem, hogy végre megölhetem, pont ahogy ő tette Jamesszel.

-Bízd csak rám.

-De figyelni foglak. Ha átvágsz, utánadmegyek, és akkor nem úszod meg. - figyelmeztetett.

-Nem verlek át. Megteszem, amit kérsz. Viszont megtudhatnám, miért kell megölnöm?

-Elvett tőlem valamit. Vagyis inkább valakit.

Szóval ő is oda meg vissza van Belláért. Elmosolyodtam.

-De most menj!

-Megyek már.

xXx

(Edward szemszöge)

Valahogy meg kell akadályoznom, hogy Bella találkozzon Jacobbal. Ha ez a Black ideges lesz, és átváltozik, megeshet, hogy bántja Bellát, azt viszont nem engedhetem. Elővettem a mobilomat, tárcsáztam Bella számát majd felhívtam.

-Halló? - hallottam meg Szerelmem hangját.

-Bella, Edward vagyok.

-Ó én is hívni akartalak. Jó lenne, ha találkoznánk. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Odamenjek?

-Hát ha nem gond.

-Dehogy gond, azonnal ott vagyok.

-Oké, szia!

-Szia!

Eltettem a telefonomat, kiugrottam az ablakon és már rohantam is. Úgy döntöttem, most kivételesen nem az erdőn keresztül megyek. Pedig lehet, hogy gyorsabb lenne.

Élveztem, ahogy a friss, hideg levegő az arcomba fúj. Végre megint gondok nélkül, szabadon futhattam, mert éreztem, Bella nem bájcsevegésre hívott oda. Választott, ebben biztos volt. És azt hiszem, a hangja alapján mellettem döntött.

Mikor eszmefuttatásom végére értem, már ott álltam Bella háza előtt. Még égett a konyhában a villany, ezért inkább bekopogtam. Hallottam, ahogy Bella letesz egy tányért a konyhapultra, majd idejön az ajtóhoz. Kinyitotta.

Egy melegítőnadrág és egy sötétkék póló volt rajta, ami tökéletesen kihangsúlyozta világos bőrét.

-Szia! - köszönt mosolyogva.

-Szia Sze..... - a mondatot inkább nem fejeztem be, lehet, hogy nem tetszett volna Bellának, ha rögtön így "letámadom".

-Gyere csak be! - mondta.

Bementünk, majd leültünk a kanapéra, ahol nemrég még Jacobbal láttam.

-Igazából, azért hívtalak, mert beszélni szeretnék veled.

-Valahogy sejtettem - mondtam neki mosolyogva, mire ő is megajándékozott mosolyával.

-Szóval, gondolkodtam. Az utóbbi napokban teljesen megváltozott az életem. Először Jacob és a titkai, aztán Charlie halála most meg te. Na igen, és ugyebár választanom kellett közted és Jake között.

-És ha jól sejtem, döntöttél.

-Igen, jól sejted. Meghoztam életem legnehezebb döntését.

-Legnehezebb döntés?

-Ezen múlhat a jövőm. - nézett rám.

-Igazad van.

-Tudom - mosolygott - Végre egyszer igazam van. Na szóval. Ahogy már mondtam, átgondoltam a lehetőségeimet.

-Milyen lehetőségek?

-Vagy boldogan leélem az életemet Jacobbal , vagy mégboldogabban veled.

-Vagy is ez azt jelenti, hogy megbocsájtassz nekem? - kérdeztem reménykedve, de egyértelműnek tűnt az előbbi mondatából.

-Igen.

-Köszönöm - néztem a szemébe.

-Nincs mit. Én köszönöm, hogy visszajöttél.

Percekig csend volt, élveztük egymás társaságát. Mind a ketten elmerültünk saját gondolatainkban vagy egymás tanulmányozásában. Én Bellát néztem. Az arcát. Mennyire megváltozott, mióta utoljára láttam. Sokkal beesettem az arca, s ha lehetséges, még fehérebb és sápadtabb, mintha álmatlanságban szenvedne. De ami a legjobban fáj, hogy én tettem ezt vele. Gondolataimat megzavarta egy zaj, ami kertből jött. Egy perccel később már a hozzá tartozó szag is "megérkezett". Kővé dermedtem.

-Edward, mi a baj?

-Victoria.