Nem tudtam, mit csináljak, így hát fogtam magam, és felmentem az emeletre Alicehez.

Amikor a lépcsőn mentem felfelé, megláttam egy családi fotót a falon. Milyen boldogok voltunk akkor. Mindenki mosolygott. A kép Bella születésnapja előtt 2 héttel készült. Eltöprengtem egy kicsit, milyen jó volt akkoriban minden, majd továbbmentem. Mikor felértem és megálltam az ajtó előtt, Alice kiszólt mielőtt még kopoghattam volna:

-Gyere be!

Benyitottam. Húgom épp a ruhát rendezgette.

-Segítsek? - kérdeztem

-Lehet róla szó - mosolygott rám. - Amúgy miről szerettél volna velem beszélni?

-Szóval, nem volt mostanában látomásod? Belláról és Edwardról.

-Nem, mostanában nem volt. De azt hiszem, kezdenek rendbe jönni a dolgok.

-Emmett mondta, hogy Edward elment Bellához és elég jókedvűnek tűnt.

-Igen. Bella találkozni szeretett volna vele, és Edward úgy gondolta azért, hogy elmondja, mellette döntött.

-Remélem így van.

Pakolás közben beszélgettünk egy-két dologról, de főképpen az öcsénkről, ám egyszer csak Alicenek elhomályosult a látása. Rögtön tudtam, hogy látomása van. Már éppen szóltam volna a többieknek, de addigra Alice már "visszajött".

-Mit láttál? - támadtam le

-Sietnünk kell Bella házához. Victoria itt van. Nála.

-Egyedül van?

-Nem, Edward is ott van mellette. De induljunk már.

Gyorsan szóltunk a többieknek és már rohantunk is. Az egész család jött. Még Carlisle is eljött a kórházból, annak érdekében, hogy segíteni tudjunk.

xXx

(Edward szemszöge)

-Victoria?... - suttogta Bella

-Igen, én! - szólalt meg.

Oldalra kaptam a fejem, mire Bella is odanézett. A lépcső előtt Victoria állt gonosz mosollyal az arcán.

-Úgy látom, nem örültök a látogatásomnak. - mondta barátságos hangszínben - De sebaj, mindjárt teremtek egy jó kis hangulatot - kacagta ördögien.

Felálltam, Bella elé álltam és előrehajoltam támadó helyzetbe. Nem hagyhatom, hogy Bellának bármi baja essen. Azt nem tudnám megbocsátani magamnak.

-Nem tudsz mit tenni. Egyedül vagy, és így nincs sok esélyed.

-Viszont gyorsabb vagyok, mint te. - mondtam teljesen nyugodtan.

Nem mutathatom a félelmemet, mert akkor tényleg nem lenne semmi esélyem.

-Nem ismersz még eléggé - csak ennyit mondott és már ugrott is felém.

Nagyon gyorsan kellett döntenem. Ugorjak félre? Nem, azt nem tehetem, mert akkor egyenesen Bella előtt kötne ki. Maradjak ott ahol vagyok? Nem, az is túl kockázatos. Már csak egy lehetőség van. Félreugrok Bellával együtt. Igen, ez a legjobb megoldás.

Ezt a gondolatmenetet 1 másodperc alatt kellett végigfuttatnom az agyamban, s már el is rugaszkodtam a földről de előbb még fellendítettem a hátamra Szerelmemet. A szíve eszeveszett gyorsasággal dobogott.Victoria megint ugrott, de mire földet ért, én már a lépcsőnél álltam. Még sokrszor eljátszottuk ezt, egyszer sikerült is megsebesítenie mikor nem figyeltem, de semmiségnek tűnt amellet, amit én okoztam neki.

Egyszer csak megállt.

-Hah....ez a menet még nincs lejátszvan. - mondta, majd eltűnt.

Nem értettem, miért rohant el. Megfutamodás?? Biztosan nem, róla nehéz elképzelni.

Nem kellett sokat gondolkodnom ezen, hamar megkaptam a választ.

A hátsó ajtónál megjelent az egész családom kivéve Jazz és Emmett.

-Elmentek Victoria után - válaszolt Alice a még fel nem tett kérdésre.

-Mi volt ez? Hogy került ide Victoria? És miért jött? - kérdezte apám

-Nem tudom. - mondtam.