- Most meghalsz! – az ereimben megállt a vér. Éppen rám akart ugrani mikor egy óriási vörösesbarna farkas elém állt és vadállatian elkezdett vicsorogni. Bella tovább vigyorgott, elrugaszkodott és hirtelen a farkas elém ugrott. Neee!!! – sikítottam, és felültem az ágyamban. Csak egy álom volt, csak egy álom volt – nyugtattam magam. Felkeltem és elmentem a fürdőszobába. Hajnali négy volt. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Hirtelen az jutott az eszembe hogy hamarabb megyek iskolába és talán útközben benézek Miához. Összepakoltam és hagytam egy cetlit anyáéknak. Hamarabb mentem suliba! Puszi Gina

Letettem a cetlit az asztal közepére, hogy jól lássák, és elindultam. Lassan sétálgattam és közben a tegnap esti beszélgetés jutott az eszembe amit Jacobbal folytattam. Tényleg ennyire fontos vagyok neki vagy csak félt, hogy sokat tudok? – elmélkedtem. De hát annyira aranyos, és amikor a szemembe néz, mindent elfelejtek. Azon is gondolkodtam vajon igazi vagy csak képzeltem? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben és az álmom, ami borzasztó volt. De miért akarhatott megvédeni a farkas? Ki volt ő? És egyáltalán miért akart Bella bántani. Észre sem vettem, hogy már odaértem Miáék házához. Mia kicsit meglepődött, hogy itt lát, de azért örült nekem

- Szia, Gina! Hogyhogy itt vagy? – kérdezte vidáman.

- Szia! Csak gondoltam mehetünk együtt a suliba! – mondtam és észrevettem, hogy milyen szép házuk van.

 -Oké! Történt veled valami érdekes tegnap óta? – kérdezte kíváncsian.

 - Nem igazán – füllentettem. – veled?

 - hát képzeld… - kezdte boldogan és én hálát adtam az égnek, hogy nem én vagyok a téma. Útközbe elmesélte, hogy Seth Clearwater randizni hívta. Nagyjából emlékeztem kiről lehet szó, de azért figyelmesen hallgattam. De azt mondta, ha nem fog menni, akkor nem erőlteti a dolgot. Mikor a sulihoz értünk meglepődve vettük észre hogy nem mi vagyunk az elsők. Az első óra fizika volt. Uhh ez se tartozott a kedvenceim közzé. Letelepedtünk a hátsó padba, és amíg Mia részletesen kitárgyalta mit fog felvenni a randira én mindig az ajtóra pillantottam. Vártam mikor jön már Jacob. De nem jött és én egyre szomorúbb lettem, és ezt Mia is észrevette.

 - Mi a baj? – kérdezte megszakítva gondolataimat, amik megállás nélkül száguldoztak. Legfőképpen a tegnap estéről.

 - Csak nem vársz valakit? – kérdezte huncutul.

 - Nem… én… kit? – dadogtam.

 - Engem nem versz át. – mondta és én tudtam, hogy addig nem hagy békén, amíg el nem mondom, miről van szó. éppen belekezdtem volna a magyarázkodásba, amikor bejött a tanár. Hála istennek – gondoltam magamba. Megmentett a tanár. De mégis szomorú voltam, mert Jacob nem jött suliba. De nem csak ő, hanem az egész csapata. A napom unalmasan telt mintha csak testben lettem volna a gondolataim máshol jártak ismét. Mikor vége volt az óráknak gondoltam megint sétálok egyet az erdőbe, de eszembe jutottak Jacob szavai:

Mert errefelé rengeteg a veszély! Mégis milyen veszély lehet ott? De ekkor újabb képek villantak be. Halk mancsok puffanása és hogy rémülten rohanok ki az erdőből. Nem mehetek az erdőbe megígértem Jacobnak. De vajon miért nem jött ma iskolába?

Hazamentem és ledobtam a táskámat az ágyamra és bekapcsoltam a Tv-t. De bár ne tettem volna. A híradó ment és ujjbab medvéket láttak a rezervátumi erdőbe. Éppen a szemtanúkkal készült riportot mutatták .Egy középkorú nő beszélt éppen.”Hatalmasak voltak. Szinte olyanok, mint a farkasok csak sokkal, sokkal nagyobbak. Annyira féltem, de az csak elment mellettem”Huh – gondoltam. Nem lettem volna nő helyébe. Később megjöttek anyáék és az öcsém is. Én pedig bevonultam a szobámba. Teljesen le voltam törve hogy Jake nem jött suliba. Nem tudom mi lett vele. Csak nem esett baja, erre összerezzentem, mert hirtelen a rémálmom képei ugrottak be, amikor a nagy farkas elém ugrik. Annyira hasonlított rá. Szerettem volna újra látni. Annyira hiányzott a mosolya. Nagyon unatkoztam ezért be akartam menni Port Angeles-be. Gyalog eléggé messze van, de apa bevitt miközben elment dolgozni. Azt mondta később visszajön értem. Lassan elindultam venni akartam egy jó kis filmet, mert már untam a sok régit. Vettem egy dvdt és egy új cipőt is. Esteledett, és apa még mindig nem jött értem. Céltalanul bolyongtam a városban és kezdtem félni. Felhívtam. Azt mondta egy félóra múlva itt lesz. Addig gondoltam beülök egy kávézóba, legalább nem vagyok kint az utcán. Elindultam, de olyan érzésem volt, hogy követnek. Hátranéztem, de nem láttam senkit. Aztán valami elsuhant mellettem, és egy sápadt arc nézett rám kíváncsian. A szeme vörös volt, és barátságtalanul méregetett. Mint aki meg akar enni. Hirtelen elkezdett eluralkodni rajtam a pánik. Tett felém egy lépést

-         Ki vagy te? – kérdeztem félve.

-         Az neked már mindegy- mondta kedves hangon. – Ne félj nem fog fájni – dorombolta.

-         Mi akarsz tőlem?- kérdeztem határozottan.

-         Az legyen az én dolgom – mondta lágy hangon és egy szempillantás alatt mellettem termett. Megfordult a fejembe hogy sikítani fogok, de az előbbi gyorsaságát látva inkább elvetettem ezt a gondolatot. Egy sikátorféleség felé ráncigált a karomnál fogva. Ott megállt és végigmért.

-         Hmm… - olyan volt mintha egy macska dorombolna, de tudtam, hogy ez rosszabb, mint egy macska. Egy újabb lépést tett felém ezzel egy időben én egyet hátra. Még egy percig így állt utána megunta a játékot és hirtelen mellém ugrott. Nem tudtam milyen lény volt ez, de nagyon gyors volt és erősnek tűnt. De mégis úgy nézett ki, mint egy ember. Megfogta a nyakamat és felemelt.

-         Ne… m kapok… levegőt… - próbáltam értelmesen kimondani, de már forgott velem a világ. Ami ezután történt az már zavaros volt. A támadóm hirtelen elejtett és én nagyot koppantam a földön. Éreztem, hogy valami lecsorog az arcomon, de nem foglalkoztam vele. Próbáltam kinyitni a szememet, sikertelenül. Több hangot is hallottam egyszerre. Az első egy dühöngő vadállati morgás volt, a másik éles sikítás és reccsenések. Újra próbáltam kinyitni a szememet. Ezúttal sikerrel. A látásom homályos volt. Két alakot szűrtem ki. Az egyik a támadóm volt, ő a földön feküdt. A másik egy ismeretlen fiú volt. Neki is hófehér volt a bőre, de többet nem láttam, mert nagyon messze volt. Az ismeretlen éppen rá akart ugrani, de az gyorsabb volt és egy hatalmasat rúgott a fiún, aki néhány méterrel odébb ért földet. Ekkor a támadó felém fordult, és azt vettem észre, hogy hiányzik az egyik karja. Hányinger fogott el. De mire észbe kaptam már előttem volt. Felkapott és nekivágott valami keménynek. Elsötétült a világ. Még annyit éreztem, hogy újra elenged, de már nem tudom mi történt, mert hirtelen sötét lett. Egy dologra gondoltam: Még Ne!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés