- Aliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiice! – kiáltottam.
Ez elvileg az én fiókom volt, gyakorlatilag pedig, hát lehetetlen, hogy az enyém legyen. Egy-két ruhadarabomat felismertem, de a fehérneműk nem az enyémek voltak. Én ilyen szörnyű, agyoncsipkézett, szinte átlátszó, falatnyi anyagból készült ruhadarabokat nem hordok. Aztán leesett. Minden nyilvánvaló. Amiért felajánlotta, hogy bepakol, amikor bement a boltba a plázában, amiért ki is pakolt nekem… minden. Fortyogtam a dühtől. Hogy a fenébe képzelte?
- Mi a baj? – nyitott be Edward.
Ez mindössze azért volt hiba, mert a nadrágomat időközben levettem, így a combomig épphogy csak elérő pizsama felső takart valamit alsóbb tájékomból. Edward megfagyott az ajtóban. Végigfuttatta rajtam a szemét és az teljesen fekete lett. Nem értettem, miért dühös rám. Fél másodperc alatt becsapta az ajtót és egyre közelebb jött. És megint villámcsapásként ért a felfedezés. Nem azért fekete a szeme, mert dühös rám. Edward férfi, én pedig egy mélyen dekoltált, alig combig érő felsőben parádézok előtte.
- Bella, ugye nincs baj. – szerintem kérdezni akarta, de kijelentésnek hangzott.
- Nincs. – mondtam.
- Akkor jó. – a hangja rekedtes volt és tovább közeledett, majd megállt előttem. – Alice majd kap tőlünk később.
- Aha. – nyögtem, miközben egyre közelebb hajolt. Becsuktam a szemeimet és vártam mi lesz. A lélegzete súrolta az arcomat, már annyira közel volt, és akkor megint kicsapódott az ajtó.
- Mi a baj? – aggodalmaskodott Mike.
Edward szeme rögtön visszavette karamell árnyalatát és elhúzódott tőlem. Magamban dühöngtem és mindennek szidtam Mike-ot és a rokonait, pedig nem jellemző rám. De miket gondolok. Mi csak barátok vagyunk, jobb, hogy nem történt semmi.
- Semmi gond nincs. – mondtam magabiztosan.
- Viszlát, Mike. – táncolt be Alice és Mike előtt bevágta az ajtót. – Miért kell neki mindent elrontani?
- Alice! – dühöngtem. – Mégis mi a fene ez? – mutattam a szekrényre. – Hogy képzelted? – emeltem fel e kezeimet, ami rossz döntésnek bizonyult, mert feljebbcsúszott a ruhám és Edward még bent volt.
- Alice? – kérdezte nyugodtan. – Ne szólj erről Emmettnek.
- Nem is vagy mérges? – ámultam el.
- Majd az leszek, miután átöltöztél. – suttogta a fülembe. - Lent találkozunk.
- Szia, Edward. – mosolygott Alice.
- Tőlem nem úszod meg ennyivel! Mik ezek? – fortyogtam.
- Bugyi, melltartó, pólók, nadrágok. – sorolta.
- Ezek neked bugyik? Erre kár volt anyagot pazarolni! – emeltem fel egy szörnyű piros csipke együttest. – Nincs ruhám!
- De van, csak nem vagy hajlandó felvenni őket. – érvelt.
- Ezért még bosszút állok! – fenyegetőztem.
- Legalább szereztem nektek egy jó reggelt. – kacagott. – A próbán találkozunk. – azzal kilejtett a szobánkból.
Kénytelen kelletlen felvettem egy kevésbé borzasztó darabot és felöltöztem. Még jó, hogy nem látta senki, mert örökké ezen csámcsognának. Főleg Jacob. Mike pedig hallgatni fog róla, mint a sír. Ebben biztos vagyok, ugyanis olyan bamba képpel állt az ajtóban, hogy saját maga sem hiszi el a történteket. Lecammogtam a próbaterembe, ahol mindenki lázasan beszélgetett, mikor beléptem, viszont abbahagyták és megbámultak. Lenéztem magamra, hogy talán fordítva vettem-e fel valamit, de nem. Lehet, hogy Mike mégsem hallgatott? Gondoltam, belehallgatok pár gondolatba, miért néznek.
„Vajon milyen volt neki egy szobában Alice Cullennel?” – gondolta Jessica.
„Tetszik ez a cipő.” – gondolta egy lány. Ha tudná, hogy Alice vette, csak arra, hogy próbáljak benne…
„Csinos ma. Kipihentnek is tűnik, szóval tuti nem volt esti látogatójuk.” – ezt meg hogy értette Tyler?
„Káprázatos.” – Edward.
„Miért nem képes felvenni azt, amit mondtam, hogy vegyen fel?” – Ezen kuncogtam, Alice már csak Alice.
„Meglepetés Eddy! Na, ki vagyok? Hű, ez meg ki?”
- A nevem Bella. – fordultam meg és egy vigyorgó Emmettet láttam.
- Ez nem lehet igaz. – sétált mellém Edward. – Mondd, hogy nem…
- Emberek! - és vámpírok, suttogta halkabban – Mi vagyunk az oktatók, mert a tavalyi nyertes pár oktat minden évben. Kezdhetjük is a keringővel. – aztán ijesztően nagy vigyor terült el a képén. – A legtehetségesebbek pedig önállóan is táncolnak. Szambát, tangót, salsát vagy mambót. – kacsintott rám. – Táncra fel!
Rosalieval tökéletesen szinkronban mozogtak. Az első pár lépést kezdtük el gyakorolni, ami szerintem nagyon jól ment, majd Emmett felszólított minket, hogy lehet párba állni. Kicsit kellemetlenül éreztük magunkat Edwarddal, mind a ketten a reggeli incidens miatt, ezért feszengtünk, de messze Edward volt még így is a legjobb táncos. Teljesen meg voltam elégedve a teljesítményemmel - mert még nem estem el - ami Emmettről már nem mondható el, vagy csak imád piszkálni, nem tudom.
- Bella, Edward, nem leprás egyikőtök se! – mondta. – Álljatok közelebb. – megtettük. Kicsit közelebb húzódtunk, de neki nem volt elég. Most már biztos vagyok benne, hogy csak bosszantani akart. – Még közelebb. – tolt össze minket. – Ez lesz az! – vigyorgott, amikor már teljesen egymáshoz simultunk.
- Emmett, ez keringő, nem mambó, hogy így kelljen tapadni. – suttogtam, mire felcsillant a szeme.
- Ti táncoljátok majd a mambót. Bella kérésére. – kacsintott Em. – Vagy a vízszintes mambó jobban tetszene?
- Megöllek. – sziszegtem, de ő csak nevetett.
- Nyugi. Nem vagyok olyan rémes táncos. – mosolygott Edward.
- Te nem, de én igen. – nyögtem.
- Eddig egész jól megy. – bökött a fejével a lábaink felé.
- Nem traccsparti. – mondta Rose.
- Elnézést tanárnő. – szűkítette össze a szemét Edward.
- Jól van. Mára végeztünk. Holnap ugyanilyenkor. – engedett el minket Rosalie.
- Aki késik, azt megeszem. – rötyögte Em. – Jó étvágyat az ebédhez.
- Viszlát. – dünnyögtem és kimentem a teremből.
A lépcsőn Alice szökdécselt mellém nagy vidáman, csak azt nem értettem, mitől ilyen boldog. Bár Alicenél, ezt szinte sohasem lehet tudni.
- Kíváncsi vagy, mi? – húzott be a szobába.
- Honnan tudtad?
- Bella, te mindig az vagy. – kuncogott.
- Mi ez a kirobbanó jókedv? – kérdeztem rá. – Látom, hogy most van mögötte valami.
- Volt egy látomásom. – mondta nemes egyszerűséggel.
- Mit láttál? – miért kell pont most mindent harapófogóval kihúzni belőle?
- Kapcsold be a képességedet. – mondta.
A fejében lassan elkezdte pörgetni a látomását. Edward és én egy réten ülünk. Nevettünk valamin, de nem hallottam semmit. Edward felemelte a kezét és végigsimított az arcomon, majd a kezembe kulcsolta az övét. Ez akár baráti mozdulat is lehetett volna, ha nem látom azt, amit. Edward kezén egy karikagyűrű csillogott és az enyémen is volt egy. Hallottam két hangos „ohh” – t, aztán Alicenek új látomása lett. Egy barna hajú férfivel sétálok kéz a kézben, aztán a férfi beszáll a kocsiba és elhajt. Ez a suli előtt van – gondoltam. Elindulok a 4-es terembe, de Edward megállít és beránt a szertárba.
„Nem akarom, hogy elmenj vele.” – mondta.
„Nem akarok elmenni vele.” – suttogtam.
„De mégis elmész. Maradj itt, kérlek.” – az arca elgyötört volt.
„Miért?” – kérdeztem.
„Miattam.” – mondta és megcsókolt.
Gyorsan kikapcsoltam a képességemet, mert nagyon úgy tűnt, hogy aznap nem jutok majd el a 4-es terembe.
Most vettem észre, hogy Edward is bent van. Alice pedig felocsúdott.
- Mi… - kezdte Edward.
- Még nem biztos. – mondtam.
- De elég nyilvánvaló. – vigyorgott Alice.
- És mi össze, összeházasodunk? – kérdeztem. Az lehetetlen, én mindig a házasság ellen voltam. Szerintem nincs rá szükség.
- Úgy tűnik. – merengett el Edward.
- De lehet, hogy nem egymással, vagy lehet, hogy ez csak egy fogadás. – mondtam.
- Minden bizonnyal. – helyeselt.
- IDIÓTÁK! – üvöltötte Alice és kiviharzott a szobából, majd vissza is jött. – Indulunk.


15 percbe telt, mire odaértünk a tűzoltóállomásra. Egy kicsi, vöröses téglából készült épület volt, zöld ajtókkal. Egy egyenruhás férfi várt minket. Elég fiatal volt, de a sok csíkból ítélve a vállán elég magas rangja lehet.
- Jó napot! A nevem Jason Sweet. Én vagyok a tűzoltóparancsnok, és én, vezetlek körbe titeket. – mondta.
- Miért kellett pont ide jönni. – kesergett Edward.
- Mert imádom az egyenruhás férfiakat. – válaszoltam.
Edward kitágult szemekkel meredt rám. A pillantása olyan hitetlenkedő volt, hogy majdnem kitört belőlem a nevetés.
- Tényleg jók az egyenruhások. – mormolta Alice.
- Ez a fickó is édes, nem csak a neve az. – néztem keresztül Edwardon, aki még mindig lemerevedve állt előttem.
- Most ugye vicceltél? – fújtatott dühösen.
- Nem én! – kacagtam.
- Kérnék egy önkéntest, aki lecsúszik a csövön, úgy ahogy én is. – mondta a tűzoltó srác.
- Majd én. – emelte fel Alice a kezemet. Erre csak agy dühös pillantást kapott, mivel a mai viseletem nem alkalmas csúszkálásra.
- Rendben hölgyem. Ezt markolja meg erősen így – mutatta. – majd tekerje körbe a lábát és mehet a menet. – szerintem ez állatira kétértelmű volt. Ránéztem Alicere aki vigyorgott, mint a tejbe tök. Biztos vagyok benne, hogy ezt még megkeserüli. Ezt olvastam ki Edward tekintetéből is, bár ő a tűzoltót méregette dühösen.
- Oké. – motyogtam és lecsúsztam. Persze, nem Bella lennék, ha a felsőm nem libbent volna fel, úgyhogy az alattunk ácsorgó újoncok megcsodálhatták a melltartóm színét. – Basszus. – szitkozódtam, miközben rendbe raktam magam.
- Szép volt kislány! – mondta az egyik. – Mindent ilyen jól csinálsz? – na, belőlem nem eszik.
- Biztos lehetsz benne. – sziszegtem és elindultam felfelé. A férfi annyira kiakadt, hogy meg se bírt mukkanni. Gondolatban jó nagy pacsit adtam magamnak, majd Alice-t vettem célba.
- Bella, bármit is tervezel, én nem tehetek semmiről. – védekezett.
- Alice, te raktad fel a kezemet! – dühöngtem, miközben elindultunk a buszhoz.
- Vissza is utasíthattad volna. – emelte fel a kezeit.
- Tudod jól, hogy nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Te, Edward él még? – néztem rá aggodalmasan.
- Igen, csak gondolatolvasó. – nézett rám Alice.
- Értenem kéne? – értetlenkedtem.
- Edward látja a gondolatokat. Látja az enyémet, Jessicáét, azét a férfiét, aki lentről élő adásban láthatta a te csúszásodat és elkezdett róla fantáziálni. – sorolta.
- Ó. – motyogtam.
- Ó bizony. – vigyorgott Alice immár a buszon.
- Szerinted sokkot kapott? – idegeskedtem.
- Nem tudom. Ezelőtt is látott már ilyeneket. Hacsak nem fé… - kezdte, de a tekintete elhomályosodott.
- Mit láttál? – kérdeztem, mikor visszatért közénk.
- Jasper ma szöktet el. Már vár a szállodában. – mosolygott.
Az út további része csendben telt. Illetve, én csendben voltam, Alice pedig azon elmélkedett, hogy mit vegyen fel.
A szállodában valóban ott várt rá Jasper.
- Sziasztok. – köszönt, de csak Alice-t nézte. – Indulhatunk?
- Szia. Gyorsan átöltözök és igen. – adott neki puszit Alice és a fürdőszobába ment egy autónyi ruhával.
- Szia, Jasper. – köszönt Edward.
- Szia Jasper. – mondtam én is. –Jé, te élsz?
- Határozottan. – kuncogta Jasper.
- Mi?
- Semmi. – vágta rá gyorsan és elviharzott Alice után a fürdőbe.
- Kész vagyok. – vigyorgott Alice. – Akkor holnap jövök. Ha kérdezi Clapp edző, akkor éppen tusolok.
- Szia, Bella. Csak óvatosan. – vigyorgott Jasper.
- Miért is?
- Sok errefelé a félté… khm. Szia. – vonszolta ki Alice-t a szobából.
- Sziasztok. – intettem utánuk. Fél másodperc múlva már Clapp edző állt az ajtóban.
- Jó estét kívánok Ms. Swan. Csak ellenőrizni jöttem. Hol van Ms. Cullen? Csak nem ellógott? – diadalmas mosoly ült ki arcára, mikor ezt mondta.
- Nem. Éppen tusol, de ha gondolja, szólok neki, hogy siessen, mert Ön nem hisz nekem. – vettem ártatlanra a figurát.
- Semmi szükség rá. További jó estét. – fordult sarkon.
Gyorsan átöltöztem abba a sztriptíztáncosnő ruhába, amit Alice pizsamának hív és alávettem a régi tornaalsómat. Bekapcsoltam a tv-t és kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban.
- Villanyoltás! – hallottam Mrs. Valerie hangját.
Úgy gondoltam, egy estére igazán lehetek rossz kislány, és nem kapcsoltam ki a tv-t.
Csendben hallgatóztam, jön-e erre valaki, de Mike horkolása szinte mindent elnyomott. Szinte, mert azt hallottam, hogy valaki kaparászik az ablakomon.
- Itt felejtettél valami Alice? – kérdeztem kicsit kuncogva.
- Kérdezhetek valamit? – jött kintről a hang.
- Mit?
- Engedj be, utána elmondom.
- Nekem így is megfelel. – incselkedtem.
- Nekem viszont baromi kényelmetlen egy párkányon guggolva kérdezősködni.
- Gyere. – nyitottam nagyra az ablakot.
- Egyedül vagy? – kérdezte.
- Ami azt illeti nem. – feleltem, mire rám villant a szeme.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés