(Alice szemszöge)
- Igen ez beleillik a helyzetbe… Talán az egyik vámpír csinálja. Valószínűleg valami olyasmi képessége lehet, mint nekem – motyogta Jasper mellettem, én pedig nem tudtam, hogy voltaképpen miről is beszél.
- Jazz? – Rám emelte tekintetét. – Most kérlek, mondd el úgy, hogy értsem is. – Esme eközben végignézett az arcunkon értetlenül.
- Nos, amit mondtam neked... Bellánál azt éreztem, hogy mintha nem is az ő érzései lettek volna. Ezt még most is így tartom, mert amikor itt volt, újra éreztem. Mintha valaki befolyásolta volna. Bár valószínűleg ő nem sokat vett észre ebből, csak kissé meglepték őt azok az érzések. Nem tudom, hogyan, de valószínűleg az egyik vámpír, aki Victoriával van, tehette ezt. Feltehetően így akarták elkapni Bellát. És mivel a határ másik oldalán voltak, ezért nem igazán érezhettük az illatukat, Edward pedig nem hallotta meg a gondolataikat. Mintha csak tudták volna, hogy nem mehetünk arrafelé.
- Talán tudták is valahonnan – szúrtam közbe.
- Szóval ezzel az egésszel azt akarjátok mondani, hogy Bella nem önszántából mondta, amit? – kérdezte anyánk.
- Nem, nem hinném – felelte szerelmem. – Úgy tűnt, hogy annak, aki ezt csinálta, hasonló a képessége az enyémhez, de sokkalta erősebb. Talán neki csak befolyásoló ereje van, de ezt nem tudhatom biztosra.
- Azt hiszem, szólnunk kéne a többieknek – vetette fel Esme.
- Igen, igazad van – mondtam.
- Edward vadászni ment Emmettel. Carlisle-t pedig behívták a kórházba. Rosalie kint van, de minden bizonnyal nem arra figyelt, hogy mit beszélünk.
- Rosalie! – szólt Jasper neki. – Bejönnél egy kicsit? – Bár, ha kint maradt volna, de már figyel ránk, akkor is hallja, de azért jobb ezt így közölni.
Rose bejött és felénk fordult. Úgy tűnt, mintha őt is megviselte volna, amit Bella mondott. Hát igen, az lehet, hogy nem akarta, hogy Bella vámpír legyen, de úgy tűnt, hogy igazán megkedvelte és így gondolom neki sem volt túl nagy öröm, mikor csak úgy kisétált az ajtón.
- Én addig megyek és szólok Edwardéknak – ajánlottam, mire Esme bólintott. Miközben én futni kezdtem még hallottam, ahogy Jasper azt mondja, hogy: - Bella nem önszántából ment el és tagadta meg a vámpírrá válást.
Eközben én követni kezdtem bátyáim illatát. Nagyjából negyed óra múlva meg is találtam őket. Edward és Emmett kérdőn néztek rám, nem értve, hogy mit keresek ott, így úgy döntöttem, hogy gyorsan elhadarom.
- Bella befolyás alatt állt. Nem magától mondott semmit. – Edward tekintete, mintha egy pillanatra megkönnyebbülést sugárzott volna, Emmett pedig felélénkült.
- Tudtam, hogy a hugicám nem is akart itt hagyni minket. Vagyis nem itt, mert hát ugye egy erdő közepén vagyunk, de értitek a lényeget.
- Biztos vagy ebben Alice? – kérdezte Edward. Bólintottam. – De milyen befolyás alatt?
- Na igen, itt jön az, hogy még egy dolgot el kell mondanom.
- Oké, hallgatunk, de aztán jó hír legyen – jelentette ki Emmett.
- Bella valószínűleg az egyik vámpír hatása alatt állt, aki Victoriával La Push-ban bóklászik.
- Hát, ez nem jó hír – mormolta bátyám, miközben szinte egyazon időben Edwardból kitört egy hatalmas morgás.
- Hát igen, nem éppen a legjobb hír. El kéne mennünk Bellához – javasoltam.
- Igen, menjünk – egyezett bele Edward, majd már el is száguldott, otthagyva minket. Egy pillanatra ránéztem Emmettre, majd én is elindultam, aztán egy fél másodperc múlva hallottam, hogy ő is ezt teszi. Rohantunk, ahogy csak bírtunk, de hát mindig is Edward volt a leggyorsabb, így nem értük be. Viszont úgy gondoltam, hogy valakinek haza is kellene mennie, hogy elmondja, hova lettünk, szóval szóltam bátyámnak, hogy ő oda menjen, én pedig a Swan házhoz siettem. Nem hallottam semmi mozgolódást, de próbáltam betudni annak, hogy nem koncentrálok rá eléggé. Felugrottam Bella szobájának ablakához, majd azon bemásztam, de nem láttam senkit. Körülnéztem az egész házban. Sehol senki. Mi a fene történt? Edward elvitte valahova Bellát, vagy mi? Mert azt éreztem, hogy a bátyám nemrég járt itt. De akkor csak szólt volna, ha elmennek! Ráadásul valószínűleg láttam volna. Ennek így semmi értelme. Hova lettek? Megpróbáltam tudatosan előhozni egy látomást. Rákoncentráltam Edwardra… Semmi… Rákoncentráltam Bellára… Semmi…
Ebben a pillanatban meghallottam a családom többi tagja is – kivéve Carlisle-t, aki még mindig dolgozott – megérkezett. Kimentem a házból úgy, ahogy jöttem és feléjük fordultam.
- Nincsenek itt. Nem értem, hogy mi történt. Nem látom a jövőjüket!
- Jól van, jól van. Talán csak… Nem is tudom… Nem lehet, hogy a farkasokhoz van köze? Hiszen őket nem látod. Talán valamiért odamentek a határhoz beszélni. Lehet, hogy Edward meg akart bizonyosodni róla, hogy tényleg ott van-e Victoria, Bellát meg nem akarta itt hagyni egyedül – mondta Esme.
- Lehetséges. Nem is rossz ötlet Esme. Nézzük meg őket a határnál – jelentettem ki, mire mindenki megindult a határvonal irányába.
Hamarosan el is értük a határt. Esme nem tévedett, Edward valóban ott volt, a másik oldalon pedig Jacob Black állt.
- Mi folyik itt? – kérdeztem. – Hol van Bella?
Edward arcán fájdalom suhant át. Rosszat sejtettem.
- Victoria tényleg itt van, és minden bizonnyal Bella vele van. – Erre már mindannyian ledermedve álltunk.
- De nem lehet, hogy csak elment… valahova?
- Nem, épp az előbb meséltem el Bella drágalátos vérszopójának, hogy akik ma járőrözni voltak, látták, hogy az a vörös hajú, meg a két szolgája átlépték a határt, pedig ez még egyszer sem fordult elő, amióta itt vannak. Meneküléskor is mindig teljesen az ellenkező irányba futottak. Ráadásul az a tény, hogy eltűnt Bella pont ugyanezen a napon, azért elég furcsa lenne véletlennek. Viszont nem tudom, hogyan, de az a három mocskos vérszívó mindig kicsúszik a kezeink közül. Sőt, nem is érezzük az illatukat. Ez több mint borzasztó.
- Akkor ez magyarázatot ad arra, hogy miért csak Edward illatát éreztem Belláék házánál.
- Nos, nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de szerintem ahelyett, hogy itt állnánk, meg kéne keresni őt. Bár elveim ellen vall, hogy szövetkezzem vérszívókkal, de a helyzet ezt kívánja – mondta Jacob. A többiek bólogattak, bár azért Rosalie húzta a száját.
- Szerintetek La Push területén vannak? – kérdeztem – Ott nem tudjuk megkeresni.
- Nem tudom, de figyeljetek. Elmegyek a falkához, mi itt keressük őket, ti pedig ott. Ha bárki talál valamit, akkor az értesítse a másik csapatot, rendben? – A választ meg sem várva Jacob máris bevetette magát az erdőbe, majd ruhaszakadást hallottunk, mi pedig elindultunk, hogy hátha találunk valamit. Az ellenben eléggé megnehezíti a dolgunkat, hogy ezek szerint nem érezzük majd az illatukat. És még mindig nem látom Bella jövőjét. Ez vagy azt jelenti, hogy La Push területén vannak és akkor a legjobb barátnőm élete rá van bízva egy rakás farkasra, vagy pedig az egyik vámpírnak talán valami rejtőzködő képessége lehet. Valamint ott van egy harmadik alternatíva, de abba inkább nem is gondolok bele.
Szétváltunk, hogy nagyobb területet át tudjunk fésülni. Én Edwarddal tartottam, aki úgy közlekedett, mint aki se nem lát, se nem hall, csak ment előre, bár mondjuk megértem. Pedig már tényleg kezdtem azt hinni egy pillanatra, hogy mindenki boldog lesz, erre tessék. Ekkor azonban váratlanul megcsörrent a telefonom, amit szinte azonnal fel is vettem.
- Jacob vagyok. Megígértem, hogy szólok, ha találunk valamit. Hát, találtunk, de nem valami bíztató. – mondta. – Mindjárt megyek én is – hallatszódott bele a telefonba, ahogy szól – gondolom – a falkának.
- Mondd már, mit találtatok? – kérdeztem türelmetlenül, mire Edward felkapta a fejét.
Jacob egy pillanatig tétovázott, majd mikor válaszolt, Edward olyan hangosan felmordult, hogy szerintem még a többiek is hallották, pedig ők teljesen más irányba kezdték a keresést. Letettem a telefont és ránéztem testvéremre. Az arca elkínzott volt. Magamban azt kívántam, hogy bárcsak Bella még mindig élne és csak egy kérdés zakatolt a fejemben: Mi lesz most?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés