- Kivel vagy? Ugye nem az a hapsi a tűzoltóktól? – a szeme izzott a haragtól.
- De, ami azt illeti, vele vagyok és nem biztos, hogy neked is itt kéne lenned.
- Hogy mi? Te nem gondolod komolyan, hogy egy em…
- Nyugi Edward. Veled vagyok itt. – kuncogtam.
- Vicces. – durcáskodott és lefeküdt az ágyra.
- Helyezd kényelembe magad. – mondtam fanyarul, amin jót mosolygott.
- Azt akartam kérdezni, hogy ma itt aludhatok-e? – mosolygott csibészesen. Ha így mosolyog tovább, nekem is le kell majd ülnöm.
- Miért? Mike horkol? – emelgettem a szemöldököm.
- Nem a legjobb társaság. – mondta, de a szája sarkában mosoly bujkált. – Beszélgessünk.
- Miről akarsz beszélgetni?
- Hát… - közben intett, hogy dőljek mellé. – mindenről. Például, mi a legnagyobb vágyad?
- Természetesen a világbéke. – mosolyogtam.
- Na, de most komolyan.
- Azt hiszem, egy társ, az jó lenne. – motyogtam.
- Kérte már meg valaki a kezed? – jött a következő kérdés.
- Igen.
- Én csak vicceltem! Ki kérte meg? – szaladt fel a szemöldöke.
- Jacob. Még emberek voltunk, bár vámpírként is megkért, de nemet mondtam. Tudtam, hogy nem belém vésődött. – magyaráztam. – Veled mi a helyzet? Te kértél már meg valakit?
- Nem. Vagy ha igen, akkor nem emlékszem rá. Nincs nő, aki hozzám jönne. Emmett szerint.
- Ezt nem hiszem el. Csak van valaki. – nyaggattam.
- A Denali klánból Tanya többet érez irántam, mint én őiránta, de már megbeszéltem vele a dolgot.
- Tanya… - motyogtam. – Jól néz ki?
- Nem az esetem. – heherészett.
- Neked senki nem az. Lehet, hogy tényleg igaz az a pletyka, miszerint a fiúkra buksz, bár akkor nem értem, miért nem vagy Mike- kal.
- Ezt most nem is hallottam. Szeretsz vámpír lenni? – érdeklődött tovább.
- Egyrészről igen, másrészről nem. Sajnálom, hogy nem beszélhettem többet apuval, de határozott előny a gyorsaság, meg az, hogy sebezhetetlen vagyok. És nálam az utóbbi a nyomós indok.
- Forks-ot sajnálod?
- Csak Jake és a többiek miatt. Na, meg volt egy kedvenc helyem, bent az erdőben. Egy kör alakú rét, tele…
- Liliomokkal. – mosolygott. – A kedvenc helyem volt. Senkinek sem tudott róla. Eddig…
- Tényleg szép hely. – ábrándoztam el.
- Mi a véleményed Alice látomásáról? – nézett rám komolyan.
- Tévedés. Társat szeretnék, de férjet nem. Ráadásul mi csak barátok vagyunk. Te hogy vélekedsz róla?
- Hasonló véleményen vagyok. De, te hozzám jönnél?
- Most megkérted a kezem? – egy kicsit hülyének néztem.
- Nem, csak kíváncsi voltam.
- Aki kíváncsi hamar megöregszik. – tértem ki megint a válaszadás előtt.
- Ez az én esetemben lehetetlen. Lenne egy kérdésed nem?
- Alice látta és elmondta.
- Nem egészen mondta, inkább gondolta. Kérdezd meg, nyugodtan. A barátok mindent megosztanak egymással. – mosolyodott el a végére.
- Victoria miattatok jött Forksba?
- Igen, de ne gondolj semmi rosszra. Nem a barátunk volt, vagy ilyesmi, sőt… Amikor odaköltöztünk, ők pont arrafelé vadásztak. Összefutottunk velük, és amikor James meglátta Alice-t elszabadult a pokol.
- James? – vágtam közbe.
- Victoria társa. És egy vámpír két dolgot tud nagyon. Ösztönből cselekedni és bosszút állni. Victoria bosszút akart, mert Jamest elintéztük, de mi már nem laktunk ott, amikor visszatért. Az sem véletlen, amiért téged támadott meg. Meghallotta, hogy Alice rólad mesél. Sajnálom, hogy miattam ez történt. – sütötte le a szemeit.
- Nem bánom. És nem haragszom. – simítottam végig az arcán.
- Nem vagy rossz táncos. – tért el a témától.
- Ezt a mambó után mondd.
- Emmett és az ő ötletei. – vigyorgott.
- Emmett és az ő mega perverz ötletei. Néha eléggé kiborító.
- Nekem mondod? Te nem mindig hallod miket gondol! Szerencse, hogy nem ő a gondolatolvasó a családban, mert abból bajok lennének. – vigyorgott féloldalasan.
- Baj. – ismételtem kábán. – Neked mi a teóriád? Carlisle mondta, hogy nem mindenki hisz benne, hogy van lelke.
- Én vagyok a nem mindenki. – komorodott el. De jó, sikerült elrontanom a hangulatot. Gratulálok Bella!
- Szerintem van lelkünk, lelked. – mondtam és felültem.
- Öltem már embert. – nézett rám ijesztően.
- Engem nem tudsz megijeszteni. – néztem rá kihívóan – Vérfarkasok neveltek emlékszel?
- Ezt nem kellett volna mondanod. – vigyorgott és morgott mellé.
Fél pillanat múlva lelökött az ágyról.
- Ezt még megkeserülöd! – fenyegetőztem.
- Lássuk a medvét. – intett az ujjával.
Felpattantam a padlóról és magammal sodortam a kanapéra, ami felborult. Ő alattam kötött ki, ezért megpróbáltam felállni róla, de kihúzta a lábamat és egy kecses mozdulattal ledőltem a fotelbe. Kérdő tekintettel nézett rám, erre megint nekifutottam. Hatalmas vetődést követően az ágyon sikerült landolnunk, olyan félreérthető pozícióban, amit ha bejön valaki, teljesen máshogy értelmez.
- Na, ki nyert? – diadalmas arckifejezése láttán majdnem elnevettem magam.
Átöleltem a lábaimmal a derekát és a kezeimmel és közelebb húztam magamhoz. Egy ujjnyi hely maradt köztünk, már éreztem a lélegzetét, amikor vámpírsebességgel megfordítottam a helyzetünket, így most én voltam felül.
- Én. – mosolyogtam rá diadalittasan.
- Csaltál. – dörmögte.
- Háh! Én sosem csalok! – tettetem felháborodottságot.
- Akkor ez mi volt? – utánozta előző mozdulataimat és megint egy ujjnyi volt csak a távolság köztünk.
- Elkápráztatás. – mormoltam, de a száját néztem. Hirtelen nagyon hívogató volt.
- Tényleg az volt. – vizslatott – Szerinted nekem is megy?
- Biztos vagyok benne. – tért vissza a tekintetem a szemébe.
- Elkápráztattalak már? – kíváncsiskodott tovább.
- Gyakran. – vallottam be.
- Jól titkolod. – mosolygott.
- Van egy Emmett nevű bátyád. Muszáj jól titkolnom, különben örök életemre az én káromra fog viccelődni.
- Kár, hogy nem hallom a gondolataidat. – hajolt közelebb.
- Tragédia. – parodizáltam és kinyílt az ajtó.
- Bella, eltűnt Cullen. – mormolta az álmos Mike.
- Már másodjára nyit be ilyenkor. – mondta Edward a szekrényből.
- Hogy kerültél oda? – suttogtam, de csak kacsintott.
- Tudom Mike. A gyengélkedőn van Alice-szel. Most menj szépen aludni. – vezettem ki a szobából aranyosan.
- Ja, oké. Nem aludhatok nálad? – élénkült fel.
- Mike, azt nem szabad. – toltam ki az ajtón és becsuktam közvetlenül az orra előtt.
- Nem hazudsz jól. Ha nem lenne ilyen kómás, nem vette volna be. – nevetett Edward, immár a fotelben ülve.
- Remekül bókolsz. – ültem le vele szembe.
- Kedvelnek téged. – terelt megint témát.
- Kik? – nem értettem miről beszél.
- A családom. Tetszel nekik. Alice egyszerűen imád, Emmett és Jasper is oda meg vissza vannak érted, még Rosalie is kedves veled, ami felér egy csodával, ha nem kettővel. Carlisle és Esme pedig már lassan a lányuknak tekintenek téged, de tényleg családtagnak számítasz.
- És te? Neked mi a véleményed rólam?
- Muszáj, hogy szeressem a leendő menyasszonyomat nem? – incselkedett – Neked mi a véleményed rólunk?
- Alice nagyon… kezdjük inkább Jasperrel. – hagytam félbe Alice jellemzését, erre Edward nevetni kezdett. – Jasper is perverz, de ő legalább néha titkolja. És azok a kétes megjegyzései, esküszöm, ha nem tudnám, hogy ő és nem Em rokonok, komolyan hinném, hogy azok.
- Emmett? – kérdezte.
- Perverz humorú kisbocs, mert nem érett mackó, az biztos. Ő élvez mindent, ráadásul, ami a szíven, az a perverz száján. Rose igazán illik hozzá, mert ő képes tolerálni Emmett hülyeségeit.
- Esme?
- Olyan, mint egy anyuka, de tényleg. Azt hiszem, ha ő nem lenne a családotoknak, akkor Emmették még vadabbak lennének, és akkor vigyázz világ! – borzadtam el.
- Még elképzelni is rossz. – kuncogott. – Carlisle?
- Először, amikor emberi életemben láttam, azt hittem, meghaltam és ő Isten. Persze később kiderült, hogy nem, de közel voltam.
- Ez jó. – nevetgélt. Többet hallottam nevetni ma éjszaka, mint eddig bármikor.
- Ő a családfő, de nem a diktátorfajta, hanem a demokratikus. Ha érted. – magyaráztam.
- Mit gondolsz rólam?
- Szereted mindenért magadat hibáztatni, de azt hiszem normális vagy. – és hihetetlenül jóképű és aranyos és nagyon szép a mosolyod, és Jesszusom! Miket gondolok… Hála az égnek, hogy nem tudok elpirulni.
- Alice titkol előlem valamit. – váltott megint témát. Egyszer az őrületbe fog ezzel kergetni.
- Hogy jön ez ide?
- Veled kapcsolatban titkol valamit, de ügyel a gondolataira. Viszont nem hiszem, hogy látomást titkolna, hiszen már majdnem mindent láttam, amit ő. – gondolkozott hangosan.
- Alice mindig rejtélyes volt és az is marad. Amit nem akar, az nem fog megtörténni. Makacsabb, mint mi ketten együtt.
- Nagyon kicsi és rettentően bosszantó. – mosolygott. – Van egy ötletem!
- Kellek hozzá én is? – nyavalyogtam.
- Olvasd ki a fejéből te! – mondta, mint egy kisgyerek.
- Nem lenne egyszerűbb, ha megkérdezném tőle?
- Nem árulná el.
- Akkor is megoldom valahogy. Egy vásárlás valamikor biztos szóra bírja. – érveltem, de a tervem már nem is hangzott olyan jól, mikor rájöttem, hogy Alice az Alice. És ha az Alice-t, mint fogalmat említjük, akkor a boltkóros az elsődleges jelentése.
- Menjünk. Lassan kezdődik a próba. – húzott fel.
- Már ennyi az idő? – képedtem el. Épp, hogy csak most mászott be az ablakon. Gyorsan elröpült az este.
- Emmett már szövi a teóriáit. A gonosz-gonosz teóriáit velünk és azzal kapcsolatban, hogyan töltöttük az éjszakát. – robogott le a lépcsőn.
- Jó, most tedd keresztbe a lábad Tyler. – hallottam Rosaliet.
- Nocsak, nocsak. Hol késtetek idáig? Csak nem a mambót gyakoroltátok vízszintesben? – „köszönt” Emmett.
- Nem Emmett. – suttogtam a fülébe. – A keringőt.
- Felvágták ám a nyelved hugi. – vigyorgott, de úgy, hogy nagyobb volt a mosolya, mint a feje. – Bár, erről inkább Eddy fiút kéne megkérdezni. Neked mi a véleményed róla?
- Mikor? – kérdezte Edward Emmettet.
- Mit mikor öcsi?
- Mikor jönnek? – ez bizonyára valami kódolt nyelv, amit én sosem fogok megérteni.
- Ja, hogy az. Carlisle nem mondott semmi konkrétat, mikorra, csak annyit tudunk, hogy jövő héten valamikor. Ehhez kéne Alice, de ő éppen Jasperrel huncutkodik valahol. – mondta Em.
- Alice itt van. – jött be az ajtón az említett.
- Mikor? – kérdezte tőle is Edward.
- Hétfőn. Délelőtt nyolc óra után pár perccel. – válaszolt Alice komoran.
- Lesz baj? – faggatta tovább Edward a húgát.
- Egyelőre nem látom, milyen szándékaik vannak, de kötve hiszem. Ja, és Bellát volnál szíves a barátnődnek bemutatni? Mert ha nem teszed lesz egy nagy bajod. Van egy új tehetségük is. Még újszülött, vigyázz vele.
- Miért? Nem lesz oka, hogy bántsa öcsit. Ráadásul a többiek se hagynák. Ha meg mégis, akkor én megakadályozom. – mutatta Emmett a bicepszét.
- Lesz oka. Nagyon nyomós oka. – suttogta Alice.
- Mi? – jött oda Rose.
- Föld hívja a Cullen testvéreket, miről van szó? – értetlenkedtem. – Csak, mert semmit nem értek belőle, pedig úgy tűnik, hogy engem is érint a dolog. Végül is Edward élettársa leszek, vagy valami olyasmi.
- Biztos, hogy érint. – mondta Edward.
- Látogatóink lesznek és az egyik valamiért morci lesz a mi Eddynkre. Most faggatjuk Alice-t, hogy miért.
- Nem látom. – de mire kimondta, addigra Alice szeme elhomályosult. Elég rövid idő alatt visszatért közénk, de a csend megmaradt.
- Na, miért? – kérdezte Rose.
- Rossz a kérdésed. – sejtelmeskedett Alice.
- Akkor mi a helyes kérdés?
- Nem miért, hanem kiért. – mondta Alice sötéten.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés