(Bella szemszöge)

Lassú, komótos léptekkel szeltem a lépcsőfokokat. Térdeim remegtek, egész lényemet félelem járta át. Izgalmam felfokozódottságában elvesztettem a lábaim feletti irányítást, és sebesen gurultam a hideg padló felé.

 Mielőtt azonban orcám érinthette volna a parketta nem igazán szívélyes fogadtatását, két hideg kéz rántott fel.

- Nahát, Bellácska. Nem is tudtam, hogy ilyen hatással vagyok rád.- felelte Emmett, arcáról levakarhatatlan vigyorral.

- Hát mindig is a hozzád hasonló pasik voltak a gyengéim.- válaszoltam kihívóan, miközben végighúztam ujjaimat a nyakán.

Pár másodpercig vágyakozást láttam a szemeiben, de aztán ráeszmélt, hogy nem egyedül vagyunk a nappaliban, és arca meglepődöttséget tükrözött. Edward halkan felmorgott. Hihi. Hát persze! Ő hallotta Emmett gondolatait. Rossz kisfiú.

- Ugyan már Emmett. Ez csak vicc volt. Látnod kellett volna milyen arcot vágtál.- nevetésemtől már lassan a földön fetrengtem. Őszintén bevallva, bejött nagyon is ez a mackó, de Bellácskának Ed cicus kell.

- Én is tudom, hogy vicc volt. Csak Edi fiút kicsit féltékennyé akartam tenni.- próbálta menteni a menthetőt. Na persze. Ezt nekem ne mesélje be. Nem most jöttem le a falvédőről.

- Miért féltékenykedne Edward miattam?- kérdeztem tettetett kíváncsisággal. Elvégre szende szűz kislányka vagyok.

- Hát tudod...

- Emmett csak hülyeségeket beszél.- fojtotta bele a szót Edward testvérébe. Ennyire hülyének néz? Egy röpke pillanatra elkaptam, hogy beszélgetnek egymással. Persze nem hallottam belőle semmit se. Francba az emberi hallással. Nekem itt valami gyanús.

- Mellékesen Edwardnak barátnője van.- vetettem oda neki foghegyről. Felidegesít, ha titkolóznak előttem. Tényleg, hol van Rebecca? Most vettem csak észre, hogy nincs itt a többiekkel.

- Hát igen. És nagyon szerelmesek egymásba.- vágta az arcomba Rosalie. Lerítt róla, hogy mennyire utál. Képtelen voltam felfogni, hogy miért. De ha azt hiszi, hogy megadom magamat, nagyon téved. Lehet, hogy a régi Bellával elbánt volna, de én korántsem vagyok ő.

- Most nem Edward szerelmi élete miatt vagyunk itt.- háborodott fel Alice, hozzá nem megszokott módon. Mi van, ma mindenki megbolondult?

- Ez igaz. Bella, kérlek, elmondanád nekünk az igazat? Én minden tőlem telhetőt megtettem úgy érzem. Volt egy megállapodásunk, ha emlékszel.- mondta Carlisle udvariasan, bár látszott rajta, hogy igen feszült.

- Persze. Emlékszem. Szerintem üljünk le. Nem mindennapi történetről van szó.- próbáltam túlfeszíteni a húrt. Senki sem ült le rajtam kívül. Hát ez kedves. Látom, sokat számít a szavam. Na, mindegy. Jaj, Istenem, csak add, hogy sikerüljön! Fejezd már be! Bízz bennem! Mindenki be fogja venni ezt a dumát. Remélem. Csönd. Itt az idő. Most vagy soha.

- Nos...nem is tudom, hol kezdjem...

- Talán az elején.- mosolygott rám bíztatásként Esme.

- Az egész egy hónapja kezdődött. Gondolom ti is tudjátok, hogy híres énekesnő vagyok.- tartottam egy kis szünetet, mire mindenki bólintott.

- Volt egy koncertem Roncolla-ban. Nem tudom ismeritek-e azt a helyet.

- Persze. Hisz a közelében van Volterra. Emlékszem, hogy csak 4,4 km-re vannak egymástól. Sokszor átugrottam oda, amikor a Volturinál éltem.- válaszolta Carlisle. A többiek felszisszentek. Upsz. Carlisle elszólta magát. Nekem szerintük nem kellene tudnom a Volturiról.

- Carlisle. Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?- kérdezte tőle Rosalie, aki villámokat tudott volna szórni a szemeivel.

- Semmi baj. Tudok a Volturiról.- mentettem ki gyorsan Carlislet a slamasztikából. Mindenki döbbenten nézett rám.

- Ha megengednétek, hogy befejezzem, akkor elmesélnék mindent.

- Persze, folytasd csak, kedvesem.- Esme mindig olyan kedves mindenkivel. Igazi anya típus.

- Szóval ott jártam, hogy Roncolla-ban voltam. Miután véget ért a koncert visszavonultam az öltözőmbe. Ott azonban már vártak rám. Három férfi. Hófehér bőr, piros szemek, fekete köpeny. Eléggé megijedtem, de próbáltam velük udvarias lenni. Pontosan emlékszem minden másodpercre.

"- Elnézést uraim, de sajnos innen távozniuk kell."

"- Nem hiszem, hölgyem. Ha elmondjuk miért kerestük fel, igen hamar meg fog változni a véleménye."- felelte a középső férfi. Úgy láttam olyan volt, mint egy vezető.

"- Bizonyára téved, uram. De most, ha megbocsátanának, szeretnék egyedül lenni."

"- Még akkor is, ha a szülei bármelyik pillanatban meghalhatnak?"

"- Mi? Ezt, meg hogy érti? Kik maguk? Mit akarnak tőlem, és a szüleimtől?"

"- Aro Volturi vagyok. Bal oldalamon Demetri található, míg a másikon Félix. De nem bájcsevegni jöttünk el önhöz Miss Swan."

"- Ho... honnan tudja a nevemet?"

"- Ez most nem érdekes. Lenne egy ajánlatunk önnek."

"- Mégis milyen ajánlat?"

"- Nem tudom mennyire hisz ön a misztikus lények létezésében Isabella."

"- Csak Bella. Ez miért fontos?"

"- Elhinné, ha azt mondanám, hogy léteznek vámpírok?"

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés