(Bella szemszöge)


Nem tudom mi vezérelt. Álltunk kint a zuhogó esőben. Edward valószínűleg a kulcsért nyúlt fel az ereszhez. Elkaptam a felsőjét és magamhoz rántottam és megcsókoltam. Először meglepődött, de viszonozta csókomat. Ajka édes volt, mint a méz. Bár hideg és kemény ajkai vannak, most mégis ellentétes érzést váltott ki belőlem. Olyan puhának éreztem, akár a vajat és forrónak. Nagyon édesen csókolt, de szenvedéllyel.


Elhúzódott tőlem és a szemembe nézett. Én is így tettem és megláttam éjfekete szemeit, amiben vágy csillogott. Most ő nem bírt magával és kereste ajkaival az enyémeket. Halványan rémlik az, hogy belépünk a házba, majd az emelet felé vesszük az irányt.


Éreztem hogy felkapott, így én dereka köré csavartam a lábaimat.
Elváltak egymástól az ajkaink, de a kényeztetést egy percre sem hagyta abba. Áttért a nyakamra, onnan pedig egyre lejjebb haladt. Levette rólam a kabátomat, majd azt követte a pulcsim is. Őt is megszabadítottam eme ruhadarabtól, majd benyúltam inge alá és elkezdtem simogatni izmos mellkasát, hasát, amitől egyre több sóhaj hagyta el ajkait.
Megszabadított a pólómtól, majd megemelt, hogy kicsatolhassa a melltartómat. Fejét újra magamhoz húztam és vadul megcsókoltam. Végigcsókolta a nyakamat, egészen a mellemig, majd haladt egyre lejjebb. Felnyögtem az élvezettől, majd elkezdtem kigombolni az ingjét, ami valljuk be, részegen nem ment egykönnyen. Átfordítottam a hátára. A ruha helyét én váltottam fel csókjaimmal, miközben egyre szaporábban vette a levegőt és néha felnyögött.
Újra én találtam magamat alul, immár nadrág nélkül. A hasamat csókolgatta, míg a belső combomat simogatta. Kezemmel én is bejártam felsőtestét, majd elértem a nadrágja széléhez. Segített levenni magáról a ruhadarabot. Immár meztelenül feküdt mellettem. Nem bírtam betelni teste látványával. Végigsimított oldalamon, egészen a tangámig. Leszabta rólam és elhajította.

-Gyönyörű vagy –suttogta rekedten.


Beletúrtam hajába és amikor azt hittem nem bírom tovább, felém hajolt és óvatosan belém hatolt. Majd lassan elkezdett mozogni bennem. Amikor már azt hittem, hogy szétrobbanok az élvezettől, zihálni kezdtem. Edward egy kis ideig még húzta a pillanatot, majd végül mindketten egyszerre értünk fel a csúcsra.
Zihálva hajtottam fejemet Edward mellkasára.


Nem tudom, hogy mennyi időbe telhetett, amíg sikerült újra normálisan lélegeznünk.
-Szeretlek –suttogta a fülembe egy kis idő után. Felnéztem a szemeibe és én is válaszoltam:
-Én is szeretlek –mondtam. Valószínűleg elaludhattam, mert egyre nehezebben érzékeltem a külvilágot.

(Edward szemszöge)


Nem bírtam ki. Azzal a csókkal feltüzelte a vágyaimat. Elhúzódtam tőle és a szemeibe néztem, amibe ugyanazt láttam, amit ő is az enyémben. Szerelmet, szenvedélyt. Szemeim újra az ajkaira tévedtek, de nem bírtam tovább és újra megcsókoltam.


Egyik kezemmel a kulcsért nyúltam, majd kinyitottam az ajtót. Lábammal be is löktem, miután átmentünk a küszöbön. A kulcsot elhajítottam, majd felkaptam kedvesemet, mire ő derekam köré csavarta a lábait. Éreztem egyre duzzadó férfiasságomat.
Ajkairól áttévedtem a nyakára, egészen a dekoltázsáig, majd megszabadítottam a kabátjától és a pulcsijától. Az utóbbi ruhadarab rólam is lekerült. Benyúlt ingem alá és elkezdte simogatni mellkasomat és haladt egyre lejjebb. Érintése nyomán enyhe bizsergést éreztem. Sóhajok hagyták el a számat. Ennél többet akartam. Levettem a pólóját, majd gyengéden megemeltem és kicsatoltam melltartóját. A tarkómnál fogva újra magához rántott és megcsókolt. Végigcsókoltam a nyakát a melléig, majd egyre lejjebb. Halk nyögés adta tudtomra, hogy élvezi tetteimet. Nekiállt kigombolni az ingemet, kissé nehézkesen. Hagytam, hogy átfordítson a hátamra. A ruha helyét, édes csókjai váltották fel. Szaporábban vettem a levegőt. Jóleső sóhajok hagyták el számat. Letéptem róla nadrágját és újra én kerekedtem felül. Elkezdtem simogatni belső combját, míg hasát kényeztettem. Ő sem tétlenkedett. Simogatások közepette elérte nadrágom szélét, amelynek levételében segédkeztem. Szememet végigjárattam testén, miközben kezem szabad utat járva, simított végig oldalán fehérneműjéig, amit szintén egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla. Számomra hangos puffanással ért földet valahol a szoba másik felében.

-Gyönyörű vagy –hangos rekedtes volt. Teljesen eltért a megszokott bársonyosságtól.

Hajamba túrt. Felé feküdtem, majd egy óvatos mozdulattal váltunk eggyé. Az élvezettől mind a ketten vadul ziháltunk. Egyszerre értünk fel a csúcsra.

Fejét mellkasomra hajtotta, míg lenyugodott a légzése. Annyira gyönyörű egy teremtés. Egy tisztalelkű lény. Akár egy angyal. Ő az én személyes angyalom.

-Szeretlek –suttogtam, mire felemelte fejét. A szemembe nézve válaszolt:
-Én is szeretlek –mondta, majd lassan elaludt.

Néztem, hallgattam békés szuszogását. Még így is annyiféle érzelem olvasható le az arcáról.

Míg aludt, visszagondoltam az elmúlt órák eseményére. Életemben nem éreztem még ilyet. Sőt, kételkedem benne, de ha lehetséges még jobban szeretem Bellát.


Szegény. Szegény Charlie. Bella nem érdemli meg a szomorúságot. Pedig most az. Az édesapja halála nagyon megrendítette. Nem néztem volna ki belőle, hogy leissza magát részegre. Úristen! Részeg?! Mi van, ha csak emiatt volt képes mindent megtenni? Mert részeg volt!


Vajon tényleg csak egy álca? Mi van, ha nem szeret? Ha csak az alkohol késztette?
De hogy lehetek olyan hülye, hogy kételkedjek bármiben is, amit ez az angyal csinál?


Hallottam rezegni a telefonomat, így kénytelen voltam felkelni szerelmem mellől. Kivettem a nadrágom zsebéből, majd megnéztem milyen név áll a kijelzőn: Alice.

-Igen Alice, mit akarsz? –kérdeztem tőle. Közben fel is kaptam magamra a nadrágomat.
-Elintéztük a fickót. Az egyiküket, már a rendőrség elfogta.
-Mit értesz azon, hogy „elintéztük”? –kérdeztem.
-Nyugi, semmi rosszat nem tettünk. Emmett leütötte, majd nem feltűnő módon eljuttattuk a rendőrségre –mesélte Alice.
-Ez megnyugtató. Legalább másnak nem okoz gondot –mondtam és éreztem, hogy a szomorúság átjárja a testemet. Ránéztem Bellára, aki szintén nyugtalanul forgolódott.
-Charlie meghalt –mondta a húgom.
-Tudom… -suttogtam, bár felesleges, hiszen úgyis meghallotta.
-Mondd meg Bellának, hogy sajnálom, bár ahogy láttam eléggé kifárasztottad –hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Nagyon vicces vagy Alice. Van még valami, vagy mehetek? –kérdeztem.
-Hát, csak annyi, hogy válogasd meg a szavaidat, amikor Bella felkel –mondta. –A temetést is elintéztem. 2 nap múlva lesz, délután 3 órakor. Mondd meg Bellának. –utasított.
-Rendben, akkor majd beszélünk. Szia Alice.
-Szia –köszönt el ő is, majd letette a telefont.


Még egy ideig feküdtem kedvesem mellett az ágyban, majd hajnaltájt lementem a konyhába. Muszáj lesz ennie. Nem hagyhatja most el magát. Az, hogy részeg volt, már így is elég rossz.
Most, hogy ez újra eszembe jutott, megint elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi van, ha a részegsége miatt szeretkezett velem?


Nincs valami hatalmas nagy főzőtudományom, így gondoltam tojásrántottát készítek neki. Az végül is nem nagy teljesítmény. Miközben már sült a tojás, hallottam, hogy az egyenletes szívdobogás felerősödik. Ezekhez a hangokhoz lassacskán léptek is társultak.

-Mi az a... ? –kérdezte Bella.
-Jó reggelt, Bella –mondtam, megfordultam és láttam, hogy a fejét fogja. Ennek hatására elmosolyodtam, majd kivettem egy tányért és egy poharat. Az utóbbit megtöltöttem vízzel, majd előkerestem a fejfájás-csillapítót. Odaadtam neki a gyógyszert, amit készségesen be is vett. Most vettem csak észre, hogy az ingem van rajta, ami nem valami sokat takart…

-Mi történt? –kérdezte.


Nem emlékszik semmire? Mintha megvilágosodott volna, szemeiből előtörtek a könnyek. Bármit megtettem volna azért, hogy újra mosolyogni lássam. De sajnos ez jelenleg lehetetlen volt. Nem tudtam, hogyan is vidíthatnám fel.
-Charlie meghalt –sírta, mire felkaptam és leültem az egyik székbe, őt pedig az ölembe húztam.


Elkezdtem simogatni a hátát nyugtatásképpen. Tudtam, hogy most egyetlen szó sem segíthetne. Én is így éreztem magam, amikor Carlisle elmondta, hogy édesanyám meghalt.
Őrjöngtem és legszívesebben én is ott helyben meghaltam volna.


Nem tudtam mit tenni. Úgy gondoltam, jobb ha minél előbb túl teszi magát rajta.
-A temetést 2 nap múlva délután tartják. Alice mindent megszervezett –mondtam.
-Rendben, addig rendbe szedem magamat –mondta.
-Gyere, enned kell valamit. Az alkohol nem tápláló –elhúzta a száját, amire halkan felkuncogtam.
Eléraktam a kész ételt, majd nekikezdett az evésnek.
-Öhm –kezdte, zavartan piszkálgatta a tojást. Fejét lehajtotta és úgy tett, mintha valami nagyon érdekes dolgot fedezett volna fel az asztalon.
-Igen? –kérdeztem. Ilyenkor nagyon is zavaró, hogy nem látok a gondolataiba.
-Tényleg megtörtént az tegnap este, amire gondolok? –kérdezte halkan, pironkodva. Megbánta volna?
-Még is mire gondolsz? –kérdeztem, úgy mintha semmiről nem is tudnék.
-Hát, hogy… te… meg… én… együtt? –kérdezte újból, majd felemelte arcát, ahol még mindig ott voltak a piros foltok. Elmosolyodtam. Milyen édes, amikor elpirul.
-Netán megbántad? -kérdeztem halkan.
-Nem dehogyis! Hogy gondolhatsz ilyet? –hangja kétségbeesetten csengett.
-Sajnálom… én csak azt hittem, hogy mivel részeg voltál, hogy… -nem tudtam befejezni a mondatot.
-Hogy nem tudom mit teszek? –beletalált. Bólintottam. –Azért annyira nem voltam kómás állapotban. Még emlékszem is arra, hogy mi történt –az utolsó mondatot csak magának suttogta, de én meghallottam és elmosolyodtam.
-Hát bizonyos dolgokhoz tényleg nem voltál kómás –mosolyom vigyorrá alakult.
-Te perverz disznó! –mondta hangosan, majd elmosolyodott és felnevetett.


(Bella szemszöge)


Miután megettem az Edward által elkészített reggelit, felmentem, hogy lezuhanyozhassak.
Edward ingét levettem magamról, majd megnyitottam a vízcsapot.
El sem hiszem, hogy lefeküdtem vele! Persze nem bánom! Minden érintése, csókja mérhetetlen szerelemről, féltésről, aggódásról árulkodott.


Beálltam a zuhany alá. Hagytam hadd’ folyjon végig az összes vízcsepp. A hőfokot a legforróbbra állítottam. Égette a bőrömet, de nem érdekelt. Erre volt szükségem. A hajamat is megmostam kedvenc samponommal, majd megtöröltem magamat nagyjából és kifésültem a hajamat.


Ekkor jöttem rá, hogy nem hoztam be magammal ruhát. Magam köré csavartam a törölközőt és kiléptem a fürdőből. A szobámba mentem. Edward az ágyamon feküdt és a plafont bámulta. Amikor beléptem a szobába, azonban rám emelte a tekintetét. Amikor rám nézett, nyelt egy nagyot. Éreztem, ahogyan egy vízcsepp elindul a hajam tövéből, át az arcomon, egészen a törölköző széléig.
Látta m, amint Edward szemei követik a vízcseppek útját. Szeme hirtelen elsötétült. Odajött elém és végigsimított az arcomon. Egyre közelebb hajolt hozzám, míg nem egy csókban forrtunk össze.


Az események ezután felváltva követték egymást. Ugyan ott folytattuk, ahol tegnap este abbahagytuk…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés