- Á, már értem. Szóval a fiatal tehetségük hímnemű. – kacsintott rám Emmett.
- Van olyan, aki rajtam kívül nem érti a dolgot? – kérdeztem, de a rám szegeződő pillantásokból rögtön meg is válaszoltam magamnak a kérdést – Nem, valószínűleg nincs.
- Ebédidőben mindent megbeszélünk. – suttogta nekem Edward, miközben a parkettre vezetett – most pedig, táncoljunk.
- Csak lassan a testtel! – állított meg minket Emmett – Szépen elkezditek gyakorolni a mambót. Bella mondta, hogy a keringő már jól megy.
- Emmett McCarthy Cullen! Már megint hol kóborolsz? Gyere, mutassuk meg nekik, hogyan kell normálisan keringőt táncolni. – hívta oda Rose a férjét.
- Kik jönnek? – kérdeztem Edward-ot.
- Ebédnél megtudod. – vigyorgott.
- De én most akarom. – durcáskodtam.
- Belőlem ugyan ki nem szeded.
- Arra nem vennék mérget. – és elkezdtem mambózni.
Közel sem ment olyan jól a dolog, mint Rosalie-nak és Emmett-nek, de ők mégis csak egy pár, mi pedig nem. Azt az alattomos játékot játszottam Edward-dal, hogy egyre közelebb és közelebb simultam hozzá. A végén már úgy táncoltunk, mint két pióca.
- Elmondod? – hajoltam közelebb.
- Csak ebédnél fogod megtudni. – kötötte az ebet a karóhoz.
- És most? – kérdeztem alig pár milliméterre a szájától.
- Mi a rosseb? Ti már itt is csináljátok? Láttam egy jó kis üres portát, ajánlom szertetettel. – jött oda Emmett.
- Elrontottad! – szidtam le – Már majdnem megmondta! Csak egy kicsi kellett volna.
- Hm, ezek a női praktikák. – hahotázott – Sajnálom Belluska, majd csak ebédnél tudod meg.
- Lehetetlen alak vagy Emmett!
- Eltervezted mi? – nézett rám Edward – Te kis aljas.
- Kettőnk közül te vagy az aljas, mert nem akarod elmondani azt, amit jogom lenne tudni. – morgolódtam.
- Mára ennyi, viszont aki holnapra nem tudja a keringőt ássa el magát! – mondta Rosalie.
- Edward! Bella! – intett Alice az ajtóból, hogy kövessük.
Elég sietősen indult meg a lépcsőn, szinte már feltűnően gyorsan. Az sem sejtetett jót, hogy Alice nem mosolyog, és Edward is elég szótlan volt.
- Emlékszel, hogy meséltem neked Tanya-ról? – kérdezte Edward beérve a szobába.
- Igen, emlékszem, tudod vámpírmemória meg ilyenek.
- A Denali klán látogatóba jön hozzánk. – vágott közbe Alice.
- Ez miért olyan nagy baj? Azt hittem, a család barátai. – értetlenkedtem.
- Igen, de Tanya okoz némi problémát és most még van egy újszülöttjük is, aki hatalmas erő birtokában van. Ezért is jönnek. Eleazar meg akarja mutatni őt Carlisle-nak, mint új családtagját.
- Ehhez, hogy jövök én?
- Ha nem akarjuk, hogy Tanya miatt tönkremenjen a két család barátsága, akkor téged úgy kell bemutatni neki, mint Edward párját. – hadarta Alice lesütött szemekkel.
- Én ebbe nem megyek bele. – ellenkeztem.
- Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek. – meresztett boci szemeket barátnőm.
- Nem.
- De csak Tanya tudná úgy. A többieknek majd elmondjuk mi, hogy nem vagytok együtt. – győzködött Alice.
- Ezért még számolunk. Mit kell tennem? – adtam be a derekam.
- Csak el kell játszanod, hogy együtt vagytok. Nem lesz olyan nehéz, Emmett szerint úgy viselkedtek, mint egy házaspár, csak nem ágytornáztok, bár ki tudja. – mosolyodott el a végére. Ha mi „ágytornáznánk” azt szerintem ő biztosan tudná.
- Ágytornázást nem vállalok, de a többi menni fog. – sóhajtottam.
- Köszönöm. Ezzel sokat segítesz. – mosolygott Edward.
- Ennyivel tartozom nektek. Mi lesz a baj az újszülöttel? Azt mondtad, Edward vigyázzon vele. – adtam hangot további kérdéseimnek.
- Nagyon megtetszik neki öhm… valaMi és az már Edwardé. – írta körbe Alice.
- Szemet fog rád vetni. – egyszerűsítette le Edward.
- Ó. – ez volt az értelmes véleményem – Remélem, legalább úgy néz ki, mint az a helyes tűzoltó, Mr. Sweet parancsnok. – heherésztem és a hangulat is oldódott egy kicsit.
- Amíg nálunk lesznek, egy szobában kell laknotok és lehetőség szerint minél többet kéne érintkeznetek. – adta ki az utasításokat Alice.
- Például fogjam meg a kezét? – kérdezte Edward.
- Hozzátok fogok költözni? – „ébredtem fel”.
- Csak pár hónapról lenne szó. – mondta Edward – Utána…
- Utána megbeszéljük. – vigyorodott el a kis kobold. – Gyakoroljunk!
- Alice, vámpírok vagyunk, biztos vagyok benne, hogy minden menni fog. – ellenkezett Edward.
- Melyikünk lát a jövőbe? – hitetlenkedett húga.
- Oké, egy kicsit gyakorolhatunk. – vágtam rá, megelőzve, hogy összevesszenek.
- Puding. – küldött felém egy féloldalas mosolyt Edward.
- Nem puding, hanem okos. – nyújtotta ki a nyelvét Alice – Kezdhetnétek a kézfogással.
Úgy tűnik, egy egyszerű kéz meg fogást is félórán keresztül kell tökéletesítenünk, mert Alice szerint nem elég „szerelmesen” fogjuk egymás kezét. Azt hiszem huszonegy ellenérve volt a kézfogásunkra és ezeket váltogatta.
1. Jézusom, nem alkut akartok kötni! – replikázott.
2. Most a diplomájához gratulálsz?
3. Nem a fél karját kell megfognod, csak a kezét!
4. Csá haver, mizu van? Lazulunk, lazulunk? Rémes!
5. Vigyázz, mert leprás és elkapod!
6. Mond csak, van izmod a karodban? Van? Akkor esetleg használnád is?
7. Lötyög a kezetek!
8. Most éppen drogüzletet kötöttetek. Gratulálok.
9. Nem porcelánból van, nyugodtan hozzá is érhetsz!
10. Úgy markolászod, hogy szegénynek a hófehér bőre most még fehérebb!
11. Mint két szűzlány! Igen Edward, te is, mint szűzlány!
12. Mond csak Bella, neked el van törve a csuklód? Tartsd rendesen!
13. Lóverseny lesz, és arra köttök fogadást?
14. Megismerkedtetek már, vagy ez az első találkozásotok? Ha igen, akkor ez elmegy, de amúgy borzasztó.
15. Jó napot tanár úr.
16. Ha nem tudnád a kéz az a testrész, amivel fogsz…
17. Ezt csak viccesnek szántátok ugye?
18. Így akkor fogunk meg valakit, ha a metró elől rántjuk el!
19. Ez egyszerűen csak nem.
20. Lelkesebben!
21. Nem elég szerelmes!
Aztán sikerült. A huszonkettedik próbálkozásra összejött a szerelmes kézfogás.
- Ez az! Ezen túl a huszonkettő lesz a szerencseszámom. – lelkendeztem.
- Megtaláltam a második módot, hogyan ölhetsz vámpírt. – morogta Edward.
- Oké, akkor most áttérünk a következő lépcsőfokra. Lássunk egy szerelmes pillantást. – dörzsölte össze a kezeit Alice.
Edwarddal egymásra néztünk, de inkább olyannak tűnt, olyannak, mint akit mindjárt kivégeznek, nem pedig szerelmesnek. Bár, az utóbbi félórában körülbelül huszonegyszer haltunk meg és támadtunk fel.
- A látomásomban ez olyan jól ment nektek – komorodott el Alice – Alkudjunk. Ha ez sikerül nyugtotok lesz tőlem.
- Áll az alku. – vágtuk rá egyszerre Edwarddal.
- Éééés tessék! – mondta Alice, mint valami rendező.
Edward aranyszínű szeme nagyon lágy volt és kedves. Ha nem tudnám, tényleg azt hinném, hogy szerelmes.
- Gyönyörű! – suttogta Alice – Így kell ezt csinálni! Oké, elég volt.
Edward szeme viszont még mindig nem engedett el. Nagyon szép árnyalata van, bár már sötétedik, hiszen régen evett. Valószínűleg még egy jó ideig bámultam volna, ha nem kúszik be a látóterembe Alice. Illetve nem kúszott, ugrott. Két kézzel hadonászott az arcom előtt.
- Mi van? – kérdeztem.
- Azt hittem lefagytatok. Edward még mindig alszik. – mondta. – Úgy tűnik, a szerelmes pillantást nem kell tovább gyakorolni.
- Halleluja. – könnyebbültem meg.
- Üdv a népnek! – jött be Emmett – Hiányoztam?
- Nem. – vágta rá Edward.
- Köszi. Mi rosszat csináltatok? – kérdezte.
- Inkább azt mondd el, mit üzent Carlisle. – nyaggatta Alice.
- Ma hívta fel Eleazar. Megmondta, hogy hétfőn érkeznek, ami szerintem teljesen lényegtelen volt, tekintve, hogy Alice már rég tudta. Na, de az a lényeg, hogy egyel, többen jönnek, mert átváltoztatott valami hiper-szuper tehetséges gyereket. Mohamed, vagy, hogy hívják. Az a lényeg, hogy be szeretné mutatni nekünk, ráadásul régen találkoztunk, szóval idejönnek. Ja, és külön üzente, hogy Tanya már nagyon látni akar téged Eddy cica. – húzogatta szemöldökét Em.
- Kár, hogy foglalt. – kuncogtam.
- Hmm, a féltékenykedés már jól megy. – mosolygott velem Edward.
- Miről maradtam le? – ült le Em az ágyra.
- Edward és Bella egy párnak számít addig, amíg a Denali klán nálunk van. Illetve, ameddig Tanya nálunk van. – vigyorgott Alice.
- És ezt, hogy gondoltad? Egy szobába költözteted őket meg megfogják egymás kezét? – kérdezett Emmett.
- Hallgatóztál. – jelentette ki Edward.
- Igazából leskelődtem. – szélesedett ki Emmett vigyora – De ha engem kérdeztek, akkor nem a kezét fogod meg, hanem a derekát karolod át és nemcsak szerelmetes pillantásokkal ajándékozzátok meg egymást, hanem össze-össze gyűrtök egy lepedőt.
- Emmett McCarthy Cullen! Fejezd be a fantáziálgatást! – morgott rá Edward.
- Na, gyakorolgassátok egymás puszilgatását, én hazarabolom Alice-t. – kacsintott ránk – Aztán rosszalkodjatok!
- Nyugi Emmett, a keringőt sose lehet megunni. – suttogtam a fülébe.
- Öcsém, milyen csajt fogtál ki magadnak! – mondta még Edwardnak és elviharzott Alice-szel egyetemben.
- Tudod, volt Emmett-nek egy gondolata, amit kivételesen nem mondott ki, de szerintem beletrafált a közepébe. – szólt Edward egy centire a hátam mögül.
- Mi volt az? – kérdeztem.
- Arra gondolt, hogy Tanya nem hinné el, hogy van valakim, hiszen annyit bizonygattam, hogy magamnak való vagyok.
- Még mindig nem teljesen értelek.
- Hihetőnek kell lennünk, nagyon hihetőnek és meg kell tennünk mindent. – nézett rám elszántan.
- Azt hiszem, értelmileg fogyatékos vagyok, mert még mindig csak félig értelek. Volnál szíves világosabban fogalmazni?
- Te kérted. – mosolygott csibészesen és megcsókolt.
Hirtelen elfelejtettem, hogy mi a nevem, csak Edwardra koncentráltam. Először lassú volt, higgadt és megfontolt, ahogy én is, aztán eluralkodott rajtam a vámpírösztön, vagyis én arra fogtam és hevesebb lettem. Ekkor már Edward sem bírta tovább és ő is rákapcsolt. Éreztem, hogy a keze kezd lefelé csúsznia vállamról, mikor kinyílt a szobaajtó.
- Bells, nem tudod, hogy hol a… ? – hallottam Jessica hangját.
- Basszus! 25 dolcsit buktam. – sopánkodott Mike.
- Itt a kérdésre a válasz. – fagytak le az ajtóban.
- Sziasztok. – fordultam feléjük. Edward alig hallhatóan morgott mellettem és megfogta a kezem.
- Bocsánat, mi csak ő ő ő ő Laurent kerestük. – mondta Jess és sarkon fordult.
- Igen, csak Laurent. Ti most akkor együtt jártok? Mármint szóval, hogy te meg Cullen, érted. – kérdezte bátortalanul Mike.
- Igen Mike. Bella és én egy pár vagyunk. – válaszolt Edward némi fenyegetéssel a hangjában.
- Oké. Sziasztok. – csapta be maga mögött az ajtót.
- Már harmadjára ront ránk ilyenkor. – mosolygott Edward szívdöglesztően.
- Most rólunk beszélnek. – hallottam a szomszéd szobából kiszűrődő hangokat.
- Mike el van keseredve. – huppant le Edward az ágyra és hallgatózni kezdett, ahogy én is.
- Szerintetek tényleg együtt vannak? – kérdezte Tyler.
- Tuti biztos. – mondta Jessica – Amikor véletlen hozzájuk nyitottunk be Mike szobája helyett, akkor éppen egymás garatmanduláját nyaldosták.
- Kikérem magamnak! – dörmögte Edward. Az én arcom borzasztóan bizseregni kezdett.
- Ráadásul meg is kérdeztem tőlük. Bella tényleg Cullen csaja. – fancsalodott el Mike.
- Nézzétek a jó oldalát. Ben és én nyertünk 25 dolcsit mindenkitől! – röhögött Tyler saját poénján.
- Szerintetek ez nem csak egy egyéjszakás kaland? – derült fel Mike hangja.
- Na, ne. Ennyire csak nem néznek könnyűvérűnek. – akadtam ki.
- De. – vigyorgott Edward.
- Emlékeztek, hogy meséltem, hogy sehol sem találtam Cullent? Lehet, hogy Bellánál volt látogatóban. Értitek? – ötletelt tovább „Mr. Holmes”.
- Valóban itt voltál. – néztem Edwardra.
- Igen, viszont nem azt csináltuk, amire Mike gondol, mert elhiheted, hogy nem arra gondolt, hogy beszélgettünk. – forgatta meg a szemeit.
- Gáz van. Azt hiszem, elkezdtem párhuzamot vonni Mike és Emmett között.
- Hát, Mike-nak vannak gondolatai. Például sokat ábrándozik arról, amit mi most az előbb…
- Hát, arról ábrándozhat, de elképzelése sincs, milyen rémes vagyok benne. Valószínűleg csókkirálynőnek hisz. – nevettem.
- Annak hisz, de elmondhatom, hogy nem vagy rossz. Sőt, te nagyon ügyes vagy. – kereste a szavakat zavartan.
- Köszönöm, azt hiszem, de nem kell, hogy ezt mond. Igazán nem bánt a dolog. Nem kell mindig udvariaskodni. – sütöttem le a szemeimet.
- Bella, ne legyél ennyire pesszimista. – dorombolt előttem. Kezével felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. – Ha nem menne jól, nem tenném ezt.
Csókolt meg újra. Egy ideig makacskodtam és nem csókoltam vissza, de az akaraterőm fél másodperc alatt elszállt csodálatos illatától. Reflexből indult meg kezem a hajába, mire ő vadabban kezdett csókolni. Az egy keze a csípőmtől délre kezdett el kalandozni, ami miatt belemosolyogtam csókunkba, másik kezével térdem alá nyúlt és maga köré tekerte lábamat. Egy pillanatra elszakadtam tőle és bezártam az ajtót, majd visszamentem hozzá. Szívdöglesztően mosolygott rám és halkan dorombolt. A szeme ébenfeketében játszott, de nem azért, mert dühös és nem is azért, mert éhes.
- Hmm, úgy tűnik, tényleg jól csókolok. – kuncogtam megrészegülten.
- Ühüm. – motyogta és újra lecsapott ajkaimra.
Elkezdett hátrafelé araszolni és ráborultunk a kanapéra. Nevetésünket hangos recsegés kísérte, méghozzá a pólóm szakadt el Edward jóvoltából.
- Edward, Alice ezért életfogytig tartó vásárlást szab majd ki büntetésül. – korholtam le játékosan.
- Inkább te büntess meg. – suttogta halkan.
- Túl sokat vagy Emmett-tel.
Elakadt a lélegzetem. Mit csinálok? Tényleg ennyire könnyűvérű lennék? Ezt nem szabadna tennem. Nem kéne…
- Edward? – kérdeztem, mikor rám hengeredett.
Válasz helyett egy csókot kaptam, amitől elvesztettem az eszemet. Kezem megint a hajába siklott, másikkal pedig a nyakát kulcsoltam át.
- Edward? – hangzott fel a kérdés…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés