26. fejezet - Beteljesülés
2010.05.21. 17:51
Korhatáros! 16 éven felülieknek ajánlott. Tudom, hogy nem számít, de azért én szóltam.
Miközben a mellemen és a nyakamon kalandozott a keze, vörös szemeit az enyémbe fúrta. Szőkés haját a holdfény ezüstösre festette. Olyan volt, mint az éjszaka hercege. Sápadt bőre, mint az acél, úgy tetszett. Tökéletes vonásait még finomabbá tette a bevilágító telihold fénye. Kapkodva vette a levegőt, bár ez ellentétben állt bársonyos, lassú, finom mozdulataival.
Meg sem bírtam szólalni. Ahogy levegőt vettem, illatával megtelt az orrom, s ez csak fokozta vágyam.
Az ablak tárva nyitva volt, a finom szellő körbelengett minket, a csillagokat alig takarta egy-egy eltévedt bársonyfelhő. Mintha ezernyi apró gyertya égne odafent, s a hold uralkodna felettük.
Mindezt csak utólag fedeztem fel, s hogy emlékezetembe vésődött, csak vámpírságomnak köszönhetem.
Ryan gyötrően lassú mozdulatokkal vette le rólam a pólómat. Ahogy kibújtatta a nyakamat, belecsókolt a mellkasomba, s ettől ívben hátrafeszült a derekam. Erre halkan felnyögött, s finoman lefektetett. Az előbbi mozdulattól a hajam a hátam mögé omlott, s most elterült körülöttem a párnán. Ryan ingjét már kicsit kapkodóbb mozdulatokkal gomboltam ki. Próbáltam közben nem remegni, s valahogy megálltam, hogy ne szaggassam róla egyszerűen le.
Ahogy lefejtettem róla az inget, előbukkant sápadt felsőteste, mely hihetetlenül izmos volt. Mégis, csak egy pillanatig tudtam ránézni, mert szemei mágnesként vonzották az enyémeket. Hosszú másodpercekig csak a lélegzetünk hallatszott a szobában, annyira elmerültünk egymás tekintetében. Egy aprócska féloldalas mosoly kíséretében csigalassúsággal közeledett ajka a szám felé, s én visszafojtott lélegzettel vártam, mikor találkoznak. Őrülten hosszú másodpercek következtek, s én nem bírtam tovább. Hatalmasat sóhajtottam, s ezzel elmém elbódult a tökéletes illattól. Ebben a tökéletes pillanatban érintette meg ajkával az enyémeket, éreztem az édeskés ízét, mely nem hasonlított semmire, melyet emberi életemben, vagy akár vámpírságom alatt éreztem. Nagyon finoman, szinte alig érintve kezdte a csókot, majd mikor már ő sem bírta, nyelve keresni kezdte az enyémet. Mikor rátalált, először lassú táncba kezdtek, de ahogy a vágy egyre inkább elragadta, gyorsabb ütemre váltott.
Miközben csókolt, a keze a kezemen, a vállamon, a nyakamon és a derekamon kalandozott. A melltartómat észrevétlenül gyorsan kapcsolta ki, de annál lassabban fejtette le rólam. Mikor lekerült, finoman rám nehezedett, s mikor felsőtestünk egymáshoz ért, szinte apró szikrák pattantak ki. Nem éreztem hidegnek, langyos volt, ahogy finoman átölelt.
Kezemmel bebarangoltam izmos felsőtestét, tökéletes hátát. Hasizma enyhén megfeszült, ahogy kicsit megemelte magát, s kezein is kidagadtak az izmok. Beleborzongtam hibátlan testébe, észrevette, s elmosolyodott. Az arcom bizseregni kezdett, s lesunytam a szemem. Elszégyelltem magam, hogy ekkora hatással volt rám.
- Gyönyörű vagy- suttogta egészen közel, nagyon halkan a fülembe. Nem hagyta, hogy bármit is mondjak, finoman elkezdett csókolni.
Keze a hasamra vándorolt, s finoman, ismét nagyon lassan lehúzta rólam a nadrágomat. Közben egy kacér mosoly kíséretében elszakította ajkát ajkaimtól, s együtt haladt lefelé a gatyámmal. Mikor egy finom mozdulattal a bal lábamat is kiszabadította, a lábfejemre hajolt, s végigcsókolta minden porcikámat a lábamon. A combom belsejénél elidőzött, majd áttért a másik comb belsőmre, de most lefelé haladt. Én eközben gondolkodni is elfelejtettem, halkan felnyögtem, és néha megremegtem. Mikor megpróbált megcsókolni, feltérdeltem, s óvatosan megszabadítottam farmerjétől. Finoman rásegített, mert néha elcsúszott az anyagon kapkodó kezem. Ahogy egymással szemben térdeltünk, óvatosan magához húzott, finoman átölelt, s hosszasan megcsókolt. Kezei a hátamat, hajamat simogatták, melyet még a szellő is meglibbentett.
Aztán, mint egy varázsszóra, szinte egyszerre kaptunk levegőért, s tekintetünk egyszerre forrt össze.
Óvatosan átfogta a derekamat, s mintha egy hópehely lennék, lefektetett az ágyra. Ő mellém feküdt, de testünk egy pillanatra sem vált el a másiktól, s szemeink mindvégig egymásba kapaszkodtak. Egyik kezével a hasamat becézte, a másikkal a hajamat cirógatta.
Valamit kiolvashatott a tekintetemből, mert szája elnyílt, s finoman megszabadított az apró bugyimtól. Az én kezem is elindult az ő alsónadrágja felé, s egy kevés segítséggel sikerült levennem róla. Miközben végig a szemembe nézett, s néha egy apró csókért elidőzött a számon, óvatosan rámnehezedett.
A bőre perzselte az enyémet, remegtem az elfojtott vágytól, ahogy teljes testfelületünk egymáshoz ért. Szinte tombolt a belsőm, s bizsergett mindenem. Óvatosan a derekam alá nyúlt, s megemelte a csípőmet. Éreztem, hogy hosszú ideje erre a pillanatra vártam és vágytam.
Egy apró, de annál határozottabb mozdulattal belémhatolt. Az őrült vágy, ami felemészteni készülte az egész bensőmet, türelmetlenül égetett.
Ryan aprót nyögött, de a tekintete még mindig fogva tartotta az enyémet. Éreztem, hogy ütemesen lüktet bennem, ahogy azt is, ahogy vágyától megremegnek ajkai.
Ösztönösen átfogtam őt lábaimmal, s összekulcsoltam dereka körül. Ettől egy pillanatra elhomályosult a tekintete, de türtőztette magát. Karjaimmal átfogtam a nyakát, s óvatosan magamhoz húztam a fejét. Hosszú, forró csókkal bíztattam, hogy tökéletesen csinálja. Apró, de huncut féloldalas mosoly volt a válasz, s nagyon gyöngéden szeretni kezdett.
Érzékeltem, hogy a holdfény teljesen beragyogja a szobát, s mindkettőnk bőréről szinte visszapattan a holdfény, mintha bántaná természetellenes fehérségünk.
De Ryan-t és engem ez most egy csöppet sem zavart. Egyszerűen el sem tudtunk egymástól válni.
Mikor én kerültem felülre, egészen közel hajolt hozzám. Éreztem édes leheletét, s ahogy ütemesen mozogtam rajta, aprókat nyögdécselt. Hajam a hátam közepére omlott, ahogy nyakamat hátravetettem. Ő eközben nyakamat csókolgatta. Lábikráim ismét rátaláltak derekára, s szorosan átfogták. Ryan egy pillanatig rám nézett, majd megölelt, s ringatni kezdett ölében.
Ha dobogott volna a szívünk, az enyém biztosan kiugrik a helyéről. Így is a helyén bizseregni kezdett valami, s ezt az érzést már több évtizede nem ismertem.
Ryan ismét a derekam alá nyúlt, felkapott, miközben én a derekát kulcsoltam lábaimmal. Óvatos léptekkel a hatalmas, egész falas ablakhoz vitt. Finoman nekidöntött, éreztem a hátammal az üveg hidegét. Ez most mindennél jobban esett feltüzelt testemnek. Lágyan belémhatolt megint, ezzel erősebben nekinyomva az üvegnek. Jó vastag volt az ablak, s egy halk pattanást, s rettyenést hallottam, de nem törődtem vele. Ütemesen nyomódtam a sima felülethez, a nyakam a csókjai nyomától égett.
Eközben a szobát hol beragyogta a holdfény, hol elbújt, mintha helyettünk is szégyellné nézni, mit művelünk. Olykor azonban valószerűtlen kíváncsiság hajtotta, s ismét teljes nagyságában, s erejében telve beragyogta a hatalmas szobát, s az ágyat.
Mi már az ágy és az ablak között, a finom szőnyegen szeretkeztünk. Ryan felettem mozgott ütemesen, egyre erőteljesebben, s én nem bírtam tovább. A vágy, ami eddig felemészteni készült, most hirtelen fellángolt, s eljutott minden porcikámba. A hátam ívben megfeszült, s hangosan felnyögtem. Ryan is egyre hangosabb lett, s erre kinyitottam a szemem. A szerelem, a beteljesülés lángja égett a tekintetében.
Mikor már a tűznek csak a parázsnyi emléke volt, óvatosan kicsúszott belőlem, de nem mozdult, hanem a szemembe fúrta a tekintetét.
Nem szólaltam meg, nem is tudtam volna, csak levegő után kapkodtam. Illata mindenhol körülvett, még a bőröm is átvette édeskés árnyalatát.
Felkapott könnyedén, mintha egy pihe lennék, s az ágyhoz vitt. Letett rá, majd mellém feküdt, s betakaróztunk a bordó és aranyszínű selyem takaróval. Ugyan erre semmi szükség nem volt, de ettől még a hold is megnyugodott, s újra teljes pompájában ragyogott körbe minket.
Ryan ezüstös haja kusza volt, arca kicsit meggyötört, de teljes sikert aratott. Egyszerűen nem tudtam nem őt nézni. Ahogy felkönyökölt mellettem, nem bírtam megállni, hogy ne érintsem meg ajkait, arcának langyos, sima bőrét, füleit, s hogy ne cirógassak bele ezüstös fürtjeibe.
Ryan az érintésemre halkan felmordult, majd elmosolyodott. A hajamat cirógatta, s néhány elszabadult tincsemet a fülem mögé próbált szorítani.
- Bella, én…- kezdte, de nem tudta befejezni.
Én sem találtam szavakat. Egyszerűen csodálatos volt.
Lassan felé fordultam, s jó közel bújtam hozzá. Nem tudtam betelni vele, s nem bírtam egyetlen dolgot sem kiemelni. Úgy volt tökéletes, ahogy ott feküdt mellettem.
A hátára fordult, s a mellkasára vont. A hold ragyogása tökéletesen kirajzolta az izmokat, melyeket szabadon hagyott a csípőéig lecsúszott nehézselyem ágytakaró. Ugyan nem dobogott a szíve, de ahogy emelkedett és süllyedt a felsőteste, valahogy nem is hiányzott a lüktetés. Nem éreztem a testét keménynek, egyszerűen pont nekem való volt. Az én ízlésemre szabott.
Az apró mosoly a szája szegletében mintha odaragadt volna, letörölhetetlennek bizonyult.
S a legnagyobb meglepetésemre, a szemeim mintha ólomból lettek volna. Le akartak csukódni, s elviselhetetlen fáradtságot éreztem minden porcikámban. Az alvás persze lehetetlen lett volna, de jó volt csak úgy csukott szemmel feküdni, gondtalan.
- Csodálatos vagy- suttogta olyan halkan, hogy csak én halljam.
- Nem hiszem. De te…- motyogtam, s belesóhajtottam a mellkasába- te magad vagy a csoda.
Kérdő tekintettel pillantott rám, mikor a szemébe néztem.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha, valamikor, valakivel…- aprót nyögtem- De te megtanítottál ismét bízni, s szerelmesnek lenni. Köszönöm.
Az utolsó szónál már csak suttogtam. Ryan pedig szorosan átölelt. Ahogy melleim a mellkasához nyomódtak, ismét elöntött a forróság, s mintha feltöltődtem volna, minden fáradtságom odalett. Mintha az előbbi ólom súlyt elfújta volna az éjjeli szellő a semmibe.
Ráhajoltam Ryan szájára, s forrón megcsókoltam. Éreztem, ahogy egyik keze a tarkómra, a másik az álamra vándorol. Ismét perzselt az érintése, s úgy tűnt, ehhez hozzá kell szoknom, mert ha hozzám ért, általában ezt váltotta ki.
- Csak nem?- nézett rám nagy, kerek szemekkel.
- Mire gondolsz?- kérdeztem, miközben ártatlan szemekkel pislogtam.
Dünnyögött valamit, majd semleges arccal felrántotta magára az alsónadrágját. Én a döbbenettől eltátott szájjal néztem utána. Nem értettem, mit csinál.
A következő pillanatban már az ágy szélén ült, én pedig mögötte, s a nyakát csókolgattam.
- Szóval igen- mondta kéjesen, majd felém fordult, cseppet sem lassan, s már rajtam is feküdt. Vadul csókolt, de mégis minden mozdulata gyengéd volt, ahogy ismét egymáshoz ért a bőrünk. Én egy mozdulattal, s kissé kíméletlenül letéptem róla az alsónadrágját. S kezdődött az egész forróság elölről.
Szeretkezésünknek csak a nap első sugara, s Emmett lentről jövő öblös nevetése vetett véget.
|