Miközben hazafelé csoszogtam, szöszmötölést hallottam a hátam mögül. Mi a csuda lehet az már megint. Mélyet lélegeztem. Ismerős volt az illat. Gondolom meg akart ijeszteni.
-Gyere elő Jacob – mondtam vigyorogva, mire egy nagy farkas mászott ki elém a bokorból. Bosszús volt az arckifejezése. Gondolom nem tetszett neki hogy rájöttem a tervére.
-Ne legyél morcos, de mostmár jó a szaglásom – mondtam nevetve. Erre ő fogta magát és bevonult a bokorba. Miután kijött már két lábon volt és tényleg bosszús volt.
-Kár, pedig rád akartam ijeszteni. – kitört belőlem a nevetés.
-Látnod kéne az arcod amikor bosszankodsz – mondtam nevetgélve.
-Hé, ne nevess ki – panaszkodott. Odajött, felkapott és a levegőbe emelt.
-Hé hé tegyél le! Hallod? – kiabáltam rémülten, mire ő csak nevetett. Végül letett.
-Ezt ne csináld többet – mondtam duzzogva – Tudod hogy félek a magasba.
-Jó ígérem – mondta tisztelegve. – Amúgy hova mész? Edward azt mondta hogy a barátnőiddel vagy de amikor odamentem már nem voltál ott. – mondta kicsit szomorkásan.
-Ja onnan már úgy vagy 15 perce eljöttem. Haza kell mennem. – mondtam komolyan.
-Aha, értem. Jah és elmondanád mi a csudának van Edwardnak olyan felhőtlen jókedve mióta hazajött? – látszott rajta hogy bosszantja a dolog. Gondoltam ráteszek egy lapáttal.
-Hát…. Nem is tudom mi volt olyan vicces – mondtam tettetett ártatlansággal. Láttam rajta hogy tényleg bosszantja a dolog.
-Jaj, ne hidd hogy olyan ijesztő vagy – mondtam halkan, és ismét elkezdtem hazafelé sétálni. Hallottam hogy mögöttem jön és gyanús volt. Hirtelen megállt és rám is ugrott volna ha nem reagálok gyorsan.
De hát mostmár jók voltak a reflexeim. Rávigyorogtam.
-Na mi az nem vagy elég gyors? – hecceltem. Halk morgás hagyta el a száját. Tényleg kezdett bepöccenni. Megint ugrott, és én megint kitértem előle. Csak most elkezdett futni felém. De én megint nyugodt maradtam és gyorsabb voltam. Simán lehagytam. Addig futottam amíg meg nem láttam a házunkat. Ott lassítottam, és végül megálltam,. Hagytam hogy Jacob beérjen.
-Még mindig mérges vagy? – kérdeztem.
-Miért lennék mérges? – kérdezte meglepetten. Ez meglepett.
-Csak, mert az előbb olyan fura voltál. – nem értettem.
-Én nem voltam rád mérges. Inkább az bosszantott hogy gyorsabb vagy nálam. – erre felkacagtam.
-Huh… én már azt hittem hogy haragszol rám. – nagy kő esett le a szívemről.
-Rád nem lehet – mondta tök nyugodtan, és megölelt. Olyan jó érzés volt a karjaiban lenni. Lenyugtatott, de eszembe jutott hogy még csak most jön a neheze. Nagyot sóhajtottam. Ő is észrevette.
-Mi a baj? – kérdezte gyengéden.
-Semmi, csak az hogy be kell mennem a házba – mondtam savanyúan.
-Igazából azért jöttem hogy veled legyek amikor bemész. Így jobban elhiszik. – de jó.
-Ohh… az jó lenne, de nem tudom apa mit reagálna.– anya még elviseli de apa…
-Nyugi már beszéltem vele korábban, és nem tűnt mérgesnek – mondta lazán.
-Te beszéltél apámmal? – kérdeztem ledöbbenve.
-Igen elmagyaráztam neki hogy rosszul voltál és , jaj te is tudod a sztorit had ne mondjam el még egyszer. – mondta könyörgőn.
-Jó, jó. De hogy fogadta? – kérdeztem kíváncsian.
-Szerintem egész jól, az az érzésem bejövök neki. – mondta büszkén.
-Téged ki ne szeretne – mondtam mosolyogva és adtam egy puszit az arcára.
-Na akkor menjünk – mondtam, és elindultunk. Csak simán benyitottam az ajtón, nem sokat tépelődtem előtte. Mivel Jacob ott volt mellettem és fogta a kezem nem lehetett nagy baj. Főleg úgy hogy apa már tud mindent.
-Sziasztok. Jobban vagy már kicsim? Carlisle mondta, hogy nem érezted jól magadat. –kiáltott ki anya a konyhából.
-Szia anya. Aha, már jobban vagyok – mondtam és elindultam a konyha felé. Húztam magam után Jaket is. Nem hittem a szememnek. Anya sütött. Nagyon ritkán szokott sütni. Általában csak akkor ha jó kedve van. Valami nagyon feldobta.
-Hát te meg mit csinálsz? – kérdeztem.
-Sütök – mondta büszkén majd egy pillantást vetett Jakere és az összekulcsolódott ujjainkra. Vigyorogva nézett rám. Mielőtt még kérdezhetett volna gyorsan megelőztem.
-Mit ünneplünk? – gyanús volt nekem ez az egész. Valamire készültek.
-Azt majd később megtudod, ja és Jacob ugye maradsz vacsorára? – kérdezte vidáman anya.
-Persze Sarah – mondta Jacob is barátságosan. De mióta tegezi anyámat? Mi történt itt amiről én nem tudok?
-Na de most ha nem baj én készülődnék a vacsorára – dióhéjban annyit jelent hogy húzzunk innen.
-Jó szia – mondtam röviden. Bementem a szobámba és lehuppantam az ágyra. Jake leült mellém. Most nem menekül. El kell mindent mondania.
-Na jó – kezdtem, mire rám nézett -Honnan ismered a szüleimet?
-Hát Nicket a munkahelyéről – mondta lassan, de még mindig szokatlan volt hogy tegezi a szüleimet. Jóban lehetnek. – Tudni kell hogy az én apám is ott akar dolgozni a vadőröknél és én bementem vele az állásinterjúra. Mivel tudod, tolószékben van, ezért csak irodai munkára, de azt mondta jobb mint otthol ülni. Ott találkoztam apukáddal. Jól kijöttek az enyémmel és jól elbeszélgettek. Aztán amikor veled történt az a baleset – itt éreztem hogy megrándul – Akkor apukád átjött hozzánk és kérdezte nem tudjuk e hova tűntél. Apám azt mondta hogy Dr. Cullennél vagy. És én meg elmagyaráztam hogy miért. Ennyi. – fejezte be.
-Aha, értem. És anya? – folytattam a faggatózást.
-Ott volt apukáddal mikor eljöttek hozzánk. Vele is beszéltem amúgy nagyon jófej szüleid vannak – mondta hízelgően.
-Tudom – mondtam mosolyogva.
-Legalább már ismered a szüleimet. Ennek örülök. – mondtam.
-Jah, így könnyebben megy majd az esküvő – mondta lazán. MI?
-H…hogy mondod? Esküvő? Milyen esküvő? – kérdeztem betojva. Még csak 17 vagyok, én…én..
-Nyugi, héj csak vicceltem – mondta nevetve – Ne félj már ennyire – láttam hogy jól mulat rajtam.
-Látnod kellett volna az arcodat – mondta kuncogva.
-Nagyon vicces – mondtam durcásan. És elfordultam tőle. Megölelt és a fülembe súgta.
-Ne haragudj. Nem mondtam komolyan. – hallottam a hangján hogy őszinte.
-Jó, de csak tudd én hozzád mennék feleségül csak még nem most. – hallottam hogy megint kuncog.
-Én se vagyok még erre felkészülve még én is csak 17 vagyok. – mondta és megfordított hogy a szemébe nézzek.
-De figyelmeztetlek pár év múlva el foglak venni – komolynak tűnt.
-És én igent fogok mondani – mondtam ugyanolyan komolyan.
-Akkor megegyeztünk – mondta és lágyan megcsókolt.
-Szeretlek – mondtam és hozzábújtam. Annyira jó hogy van egy támaszom aki mindig mellettem lesz. Ő is szorosan magához ölelt. Még élveztem volna a pillanatot ha egy kopogás nem zavarja meg.
-Ki az? – dünnyögtem. Morcos hangom hallatán Jake is felkacagott.
-Csak én – dugta be a fejét az ajtón Chris, de amikor meglátta Jacobot megkomolyodott. Remélem jól betojt tőle.
-Anya azt üzeni gyertek mert kész a vacsi – mondta és már itt sem volt. Halkan elkezdtem kuncogni a kis betojin. Ahogy meglátta hogy nem vagyok egyedül már nem mert szekálni.
-Te meg min kuncogsz? – kérdezte kíváncsian Jacob.
-Az öcsémen – mondtam nevetve.
-És mi olyan vicces rajta? – faggatott tovább.
-Csak az, hogy ahogy észrevett téged mellettem egyből betojt – nem bírtam visszatartani a nevetést.
-Igen, szerintem a frászt hoztam rá – mondta ő is kuncogva.
-Ennyire ijesztő vagyok? – kérdezte komolyabban.
-Hát.. őszintén én semmi ijesztőt nem látok benned – mondtam vidáman. Felhúzta az egyik szemöldökét.
-Tényleg? – kérdezte.
-Igen tényleg de erről már beszéltünk – mondtam.
-Na gyere menjünk mert anya kitér a hitéből, ha sokat kell még várakoznia – mondtam és feláltam
-Jó – mondta Jake és ő is felállt. Megfogta a kezem és most ő kezdett el húzni.
-Éhes vagy? – kérdeztem
-Aha, mint a farkas – mondta mire mind a ketten nevetésben törtünk ki. Még amikor a konyhába értünk akkor isnevettünk.
-Mi olyan vicces? – kérdezte apa. Nem is vettem észre hogy hazajött.
-Szia apa semmit. – mondtam gyorsan.
-Hello Nick – üdvözölte Jacob vidáman.
-Szia Jacob. Hogy, hogy te itt vagy? – kérdezte.
-Sarah kért meg hogy maradjak vacsorára és Gina is szívesen lát – kacsintott rám. Apának tényleg bejött Jacob. Ezután a vacsora jó hangulatban telt, egészen addig amíg fel nem merült az ünneplés tárgya.
-Bejelenteni valóm van – közölte anya. – A jövő héten nyaralni megyünk. 1 hónapraFranciaországba – lehervadt a mosolyom. Láttam hogy Jake is lemerevedik az oldalamon.
-Mi??? – kérdeztem a kelleténél hangosabban.
-Igen jól hallottad – mondta apám.
-Nem, nem , nem. Én nem megyek sehova főleg nem 1 hónapra. Nem fogok kimaradni a suliból és és nem- hadartam hisztizve. Nem mehetünk most el. Éreztem hogy az egész testem remeg. A látásom vörösben izzott.
-Mi bajod van? – kérdezte ingerülten apa. Ekkor Jake megfogta a kezem és megszorította. Ijedség tükröződött az arcán. Az érintésére nyugodtabb lettem. Már nem izzott minden vörösen és a kezem sem remegett annyira. Leültem. Mindenki rám nézett.
-Jól vagyok csak ez hirtelen jött – mondtam és a fejemet fogtam mert azt hittem szétrobban.
-Ez meg mi volt? – kérdezte anyám.
-Dühkitörés – vihogta Chris. Gyilkos tekintettel néztem rá mire elhallgatott és a tányérjára koncentrált.
-Ne haragudjatok, csak én nem szeretnék elmenni. Főleg nem most hogy mindjárt vége a sulinak. Most kell a legtöbbet tanulni – mondtam halkabban. Anya elgondolkodva nézett hol Jacobra hol rám.
-Rendben akkor te itthon maradsz – jelentette be.
-Ez most komoly? – kérdeztem elhűlve.
-Igen csak ne szedd szét a házat – odarohantam és a nyakába ugrottam.
-Köszi anyu! Imádlak! – mondtam ujjongva. Hallottam hogy Jacob és apám kacarásznak.
-Nincs mit kincsem de semmi buli – mondta szigorúan.
-Ígérem – fogadtam meg. Az este hátralévő része nyugodtan telt. Jake és apa állandóan viccelődtek. Anya meg leszidta őket ha nem ide illő szavakat használtak. Ezt úgy kell érteni hogy káromkodtak. Olyan volt mintha már egy család lennénk. Az öcsém árgus szemekkel méregetett minket. Van egy olyan érzésem hogy tart Jaketől. Bár rajta kívül senki más nem tartott tőle. De azért reméltem fél tőle. Hosszas beszélgetések után támadt egy vad ötletem. Amikor „beteg” voltam olyan jó volt a Cullen házban lenni. Oda akartam menni. Alice biztos örülne nekem és gondolom van náluk vendégszoba. Ott olyan biztonságban éreztem magamat. Tudom hogy elvileg ellenségek vagyunk de én bíztam bennük. Alice-szel jót lehet vásárolni, Esme mindig kedves. Carlislenál jobb orvost még nem láttam. Emmett rosszabb mint Paul ha hülyéskedésről vagy kötekedésről volt szó. Jasper mellett mindig nyugodt vagyok. De ez néha bosszant.Rosalie mindig divattanácsokkal halmoz el, és Renesmee meg egyszerűen páratlan kislány. Nagyon kedves, barátságos és mindig kacarászik. Amikor Jacobbal játszik… hát azt élvezet nézni. Nagyon aranyosak. Főleg amikor babáznak( igen, Jacob babázott veleJ). Ha Jake valamit nem úgy csinál ahogy kéne, akkor jól fejbe vágja azzal a tárgyal ami a keze közé kerül. Ezen mindenki jól mulat. Kivéve Jake aki a fejét fogja. Edward olyan mintha a legjobb barátom lenne. Rengeteget hülyéskedünk. A többiek sosem tudják min röhögünk annyit. Hát ami Bellát illeti, vele nem vagyok valami jóban. Egyszer beszélt velem akkor is még ember voltam. Amióta vérfarkas vagyok azt hiszem nem is láttam, vagy ha igen akkor úgy nézett rám mint aki mindjárt felfal. Van egy olyan elméletem, hogy azért utál ennyire mert én „ellopom” tőle Jacobot. De hát ő választott és nem Jaket. Akkor meg…áhh, de ez az érzés kölcsönös. Én se csípem őt. Edward és Jacob mindig azt mondja hogy nem utáljam mert ő nem utál csak nem ért meg engem. Na persze majd ha repül a disznó. Elvileg úgyis ellenségek vagyunk. Ő vámpír én várfarkas. Na de hagyjuk. Az a lényeg hogy ma ott akartam aludni.
-Anya – kezdtem, amikor már apa és az öcsém kimentek a konyhából. Jacob meg felszívódott.
-Igen kicsim? – kérdezte mosogatás közben.
-Nem lenne nagy baj ha ma Alice-nél aludnék? – azért mondtam Alicet mert nem akartam azt mondani hogy Jacobbal alszom. Még azt hiszik hogy…hagyjuk. Legyen elég annyi hogy egyből másra gondolnának.
-Persze, ugye ő az a Cullen barátnőd akinél a múltkor is aludtál? – kérdezte.
-Aha – láttam hogy nincs messze a cél.
-Oké, de vigyél magaddal ruhát. Gondolom holnap onnan mész suliba. – uhh, ez könnyen ment.
-Köszi anyu – mondtam és kiviharoztam a konyhából. Egyből nekimentem Jakenek.
-Te meg hol a francba voltál? – kérdeztem csípősen. Mindig felszívódik.
-Hű de morci vagy. Amúgy meg Sam hívott. Vele beszéltem – mondta lazán.
-Bocs, csak olyan hirtelen tűntél el – panaszkodtam. – És mit akart Sam?
-Hát… itt járt valami vámpír. Edward és Alice szerint a Volturiból valók -ugh, ez hirtelen jött.
-A… a Volturi? – kérdeztem elhaló hangon. Megijedtem. Ha úgy vesszük ők öltek meg.
-Hé, Gina nyugi nincs baj – éreztem, hogy karja körém fonódik. Megint olyan érzésem támadt, hogy senki sem tud bántani ha ő is ott van.
-Nem engedem hogy még egyszer megtörténjen – hallottam a hangjában a fájdalmat. Nem akartam hogy visszaemlékezzen arra a szörnyű napra. Inkább eltereltem a figyelmét.
-Képzeld ma nálatok alszok, vagyis a Cullen házban – mondtam büszkén, de a hangom még nem volt eléggé meggyőző.
-Igen? – kérdezte kíváncsian.
-Aha, anya megengedte. – mondtam de ekkor anya lépett ki a konyhából.Nem tudtam mit néz annyira de nagyon bámult. Ekkor kapcsoltam. Még mindig öleltük egymást Jacobbal. Elvörösödtem és kibújtam a karjaiból de a kezét azért megfogtam. Ő csak kuncogott a reakciómon. Anya is elmosolyodott.
-Összepakoltál már? – kérdezte megtörve a csendet.
-Igen – válaszoltam túl gyorsan.
-Oké akkor szia kicsim – mondta és odajött hogy megpusziljon. Későn kapcsoltam. A keze hozzáért az enyémhez.
-Úristen! Neked lázad van – mondta rémülten. Ajaj… Segélykérően néztem Jacobra.
-Tudjuk. Nem érezte jól magát de már vett be gyógyszert – mondta Jacob őszintének hangzóan.
-És majd Carlisle megnézi – tette hozzá nyugtatóan. Láttam hogy anyám megnyugszik.
-Jó de rögtön telefonáljatok amint odaértek. – mondta szigorúan.
-Rendben Sarah megígérem – mondta Jacob. Még én is hittem neki. Nagyon jó lenne színésznek.
-Szia anya – mondtam és kimentünk az ajtón. Elsétáltunk a sarokig.
-Na futunk versenyt? – kérdeztem izgatottan.
-Hát, nem is tudom – mondta Jake.
-Ne csináld már Edwardot is legyőztem – mondtam. Erre elkerekedett a szeme.
-Na ne, ez most komoly? – kérdezte elámulva.
-Bizony – feleltem büszkén.
-Hűha, akkor igen. Fussunk versenyt. Engem nem győzöl le. – mondta és bevonult az erdőbe. Én a másik irányba mentem. Mikor már elég messze voltam leöltöztem a ruhám a lábamhoz kötöttem és átváltoztam. Imádtam farkas lenni. Csak ne lenne ez a ruhaprobléma. Roppant fárasztó a lábamon cipelni. Hallottam Jacob mancsainak puffanását. Nem volt messze. Oda kocogtam és megálltam mellette. Most vettem észre hogy sokkal nagyobb mint én. Lenézett rám. Még farkasként is gyönyörű volt a szeme.
-Mit nézel ennyire? – kérdezte gondolatban, és a fejét oldalra biggyesztette.
-Semmi, csak még nem igazán mértelek végig farkasként – vallottam be. Erre felnevetett.
-És mi a véleményed? – kérdezte grimaszolva.
-Az hogy aranyos vagy és imádom a szemed – mondtam és rávigyorogtam. Közelebb jött, leült velem szembe és a homlokát az enyémnek támasztotta. Behunyta a szemét és egyenletesen lélegzett. Én is követtem a példáját. Tényleg nyugtató volt. Nem tudom meddig ültünk így de én törtem meg a csendet.
-Fussunk – gondoltam halkan mire megint felnevetett és azt mondta.
-Fussunk – ezután elkezdett rohanni. Tényleg gyors volt de nálam nem. Egy orrhosszal én nyertem. A Cullen ház lépcsője előtt álltunk meg. Én lefékeztem ő meg nem vette ezt észre és belém futott. Végigbuckáztunk a lépcsőn és hatalmas puffanással nekivágódtunk a bejárati ajtónak.Hallottam hogy bent a házban Emmett Edward és Jasper na meg Alice majd megpukkad a nevetéstől. Esme aggódva jött ki az ajtón de ahogy meglátott minket csupa koszosan és összegabalyodva, ő is elkezdett nevetni. Hülyén nézhettem ki. Jacobnak nem igazán látszik a bundáján a kosz, de az én hófehér bundámon csak úgy virított. Nagy nehezen felálltam és kráztam magam. Jake is feltápászkodott és rám emelte a tekintetét.
-Jól vagy? – kérdezte aggódva.
-Nem, nézz rám úgy nézek ki mint egy disznó – pöfögtem. Ezen jó hangosan elkezdett nevetni.
-De mint egy aranyos disznó – mondta röhögve.
-Ez nem vicces – hogy lehet ezen annyit nevetni. Felhúzott orran elvonultam az emeleti fürdőszobába. Kicsit fájt az egyik mancsom ezért bicegtem. Amikor bementem láttam hogy Emmett a földön fekszik és rázza a nevetés. Az égnek emeltem a szemem. Mit kell ennyire túljátszani. De Emmett már csak ilyen. Edward is vigyorgott de legalább odajött hozzám mielőtt elértem volna a fürdőszobát.
-Jól vagy? – kérdezte nevetés visszafojtva.
-Nem –gondoltam és a hátsó lábammal dühösen berúgtam a fürdőszoba ajtaját. Hallottam hogy elkezd vihogni. Ugh… hülye fiúk. Dühösen fújtam egyet majd visszaváltoztam. Megnéztem magam a tükörbe. Tényleg elég hülyén néztem ki. Mint akit most téptek meg. Megfésültem a hajam megmosdottam és felvettem azt a ruhát amit gondolom Alice rakott ki nekem. Fekete, rövid ruha volt egy két helyen fehér virággal díszítve. Ezután kimentem az ajtón. Edward ott várt az egyik oldalon a másikon meg Jacob. Mind a kettő vigyorgott. Nem bírtam ki. Én is rájuk vigyorogtam. Ezekre nem lehet sokáig haragudni. Megfogtam Jacob kezét mire egy elégedett pillantást lövellt Edward felé, aki gonoszul elvigyorodott. Lementünk a lépcsőn ahol már a csajok vártak. Ezután szinte egész este ruhákat válogattunk Alice-szel és Rosalie-val. Egy dolgot nem tudtam.
-Hol van Bella? – kérdeztem. Láttam hogy Alice arca egy pillanatra elkomorul majd újra felvidul.
-Elvitte Nessiet Charlie hoz.– felelte nyugodtan. De én tudtam mi volt az igazi oka. Nem kedvelt engem. De nem igazán érdekelt. Folytattuk a válogatást. A végére lett egy csomó új ruhám. Amikor már álmos voltam. Elvonultam a vendégszobába. Kis idő múlva Jacob is utánam jött.
-Mi van, jól kiröhögted magad rajtam Emmett-ékkel? – kérdeztem tettetett haraggal.
-Jaj ne legyél már mérges. Olyan érdekesen néztél ki. Légyszi ne haragudj – kérlelt megint azokkal a kölyökkutyaszemekkel.
-Na, jó – sóhajtottam. Fáradt voltam a veszekedéshez sőt bármihez is. Végignyúltam az ágyon és behunytam a szemem. Éreztem hogy lefekszik mellém és megölel.
-Jó’ccakát szerelmem – suttogta a fülembe mire engem kirázott a hideg.
-Neked is – mondtam én is halkan. Megfordultam és a mellkasára hajtottam a fejem. Így aludtam el, és nem éreztem félelmet. Felőlem aztán most jöhet a Volturi vagy bárki én innen nem mozdulnék el.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés