Reggel arra nyitottam ki a szememet, hogy hétágra süt a nap. Álmosan pislogtam egy párat. Jacob még mindig békésen aludt mellettem és a karja körülöttem volt, biztonságot sugározva. Addig néztem a nyugodt arcát amíg megint álmos nem lettem. Éppen lecsuktam volna a szemem, amikor kopogtak az ajtón.
-Gina, ébren vagy már? – hallottam Mrs. Sue halk hangját. Megpróbálta kinyitni az ajtót de az csak kattant egyet. Meglepődtem mert, nem emlékszem rá hogy bezártam volna. Sőt tuti hogy nem zártam be. Biztos Jake előre gondolkodott. Ránéztem az említett személyre. Még mindig békésen aludt. Nem volt szívem felkelten de ha nem teszem itt balhé lesz, amit nem akarok. Muszáj lesz felkeltenem mert Sue egyre jobban rángatta az ajtót.
-Gina! Ha fent vagy nyisd ki!- egyre hangosabban beszélt. – Van bent nálad valaki? – tényleg elég parázós volt ha fiúkról van szó.
-Öhm, ki az? – próbáltam álmosnak tettetni a hangomat.
-Sue vagyok, nem nyitnád ki az ajtót? Nem szeretem ha be van zárva.- mondta halkabban.
-Aha, persze, egy perc – mondtam ásítást tettetve. Gyorsan megrángattam Jake kezét ami még mindig körülöttem volt.
-Óóó szívem csak még egy percet – mondta álmosan és rám fordult. Így közé és az ágy közé szorultam. De tényleg azt mondta hogy szívem vagy csak én képzelődtem?
-Gyerünk már! – nyafogtam és egy kicsit erősebbet löktem rajta. Erre felkelt és álmosan nézett rám.
-Mi az? – kérdezte ásítva. Gyorsan a szájára tettem a kezem, mire ő értetlenül nézett rám. Mielőtt még válaszolhattam volna megint dörömböltek az ajtón.
-Nyitod már? – türelmetlenkedett Mrs. Sue.
-Mostéppen öltözök ha nem gond – kiabáltam ki.
-Ja, itt van Sue? – suttogta Jacob. Némán bólogattam.
-Na jó. Öltözz fel és gyere reggelizni. Addig szólok Sethnek és Jacobnak is. – mondta és hallottam távolodó lépteit.
-A francba – mondtuk egyszerre Jakekel.
-Menj! Gyorsan! – mondtam és kitaszigáltam az ablakon.
-Jó, jó – morogta de azért elvigyorodott. Mosolyogva néztem ahogy elszalad. Ezután villámgyorsan Sue után szaladtam hogy feltartsam.
-Mrs. Sue – kiáltottam utána. Meglepődve fordult felém.
-Igen Gina? - Huh… most mit találjak ki?
-Öhm, Leah felébredt már? – kérdeztem gyorsan.
-Nem még mindig alszik. Miért? – kérdezte fürkészve.
-Hát, csak mert nincs itt ruhám és… - félbeszakított.
-Áh, ja erről van szó. Persze, mindjárt keresek neked valamit – mondta mosolyogva. – Csak szólok Sethéknek. – uhh remélem Jacob már visszaért. Elindult a szoba felé. Én is követtem. Mikor kinyitotta az ajtót olyat láttam amitől nevetnem kellett. Seth keresztbe feküdt az ágyon, a feje lecsüngött és a szája nyitva volt. Jacob mellette feküdt egy matracon, de a lába Seth ágyán volt. Ahogy Sue meglátta őket ő is elkezdett nevetni. Jacob ahogy meghallotta a hangomat, kinyitotta a szemét és elmosolyodott. Azzal az imádnivaló mosolyával.
-Jaj, már reggel van? – tette az álmosat és míg Sue nem látta rám kacsintott. Én csak kuncogtam halkan. Ezután együtt megreggeliztünk. Gofri volt és nagyon finom. Ekkor eszembe jutott hogy haza kell mennem elköszönni, ugyanis egy hónapig nem találkozom a szüleimmel és az öcsémmel. Csak az enyém (na meg a Jacobé) az egész ház. Ugyanis Jacob úgy döntött nem hagy egyedül egy ekkora házban.
-Köszönöm a reggelit, nagyon finom volt de nekem mennem kell – mondtam és felálltam az asztaltól.
-Máris mész? – kérdezte Leah – Még futni akartam egy versenyt – panaszkodott.
-Nyugi, fogunk futni,csak haza kell mennem mert anyáék egy hónapra Franciaországba utaznak és el akarok búcsúzni tőlük. De ami a legjobb az egészbe hogy enyém az egész ház – mondtam büszkén.
-Azta, de tuti – mondta Leah és Seth kórusban.
-Tudom de most én megyek – mondtam és az ajtó felé indultam.
-Veled mehetek? – kérdezte buzgón Jacob.
-Éppen kérni akartam – feleltem egy mosoly kíséretében. Jól esett hogy ennyire ragaszkodik hozzám. Együtt indultunk ki az ajtón. Útközben azon gondolkodtam hogy már fél éve itt vagyok. Ezalatt a félév alatt rengetegdolog történt velem. Új barátokat szereztem, új suliba jöttem de ami a legfontosabb megismertem azt a személyt akit annyira szeretek. Miközben ezen gondolkodtam ránéztem Jakere, aki hol az eget hol meg engem nézett.
-Min gondolkodsz ennyire? – kérdezte kíváncsian, és rám emelte hatalmas fekete szemeit.
-Csak azon hogy mi minden történt velem azalatt az idő alatt ami alatt itt vagyok. – elmélkedtem.
-Ja – felelte kurtán és az arca elszomorodott. Már meg is bántam hogy kimondtam. Nem bírtam nézni ha szomorú volt.
-Ne, ne legyél szomorú! Jó értelemben mondtam – hadartam gyorsan és megérintettem az arcát. Ez bejött. Elmosolyodott.
-Nem vagyok szomorú csak… annyira sajnálom hogy miattam lettél…vérfarkas. – az utolsó szót már csak suttogta és lehajtotta a fejét.
-Figyelj ide Jacob Black! – kezdtem hangosan. – Először is nem te tehetsz róla. Én mentem oda az erdőbe és az én döntésem volt. Másodszor, ez a legjobb dolog ami eddig történt velem. Az erő, a sebesség és még sorolhatnám. El sem tudom mondani milyen király!-mondtam és láttam hogy a sebesség résznél elvigyorodik. Megbökdöstem a karját.
-Héj, az én farkasom nem lehet szomorú! Oké? – kérdeztem és rámosolyogtam.
-Oké – mondta és végre elvigyorodott. Eltűnt a szomorúság az arcáról. Annyira lekötött Jacob bámulása hogy észre sem vettem hogy már csak kétháznyira vagyunk a házunktól. Anyáék kint álltak a kapuba és integettek. De ekkor egy aranybarna Labrador kutyus szaladt ki az udvarról, és egyenesen felénk rohant, farkcsóválva. De ahelyett hogy rám ugrott volna csak lefékezett a lábam előtt és leült elém. Értelmes szemeit rám szegezte. Mintha tudta volna hogy én vagyok a főnök. Hallottam hogy Jake magában kuncog. Elindultunk anyáék felé a kutyával a nyomunkban.
-Ő meg ki? – kérdeztem anyát amikor odaértünk és a kutyára mutattam.
-Hát John bácsinak van egy unokája Aaron aki egyébként nagyon rendes és 17 éves. – mondta huncutul. Én a szememet forgattam és egy jelentőségteljes pillantást vetettem Jacobra, aki a kutyával játszott. Anya ebből mindent megértett.
-Szereted igaz? – kérdezte halkan.
-Mindennél jobban anya -mondtam még halkabban és lesütöttem a szemem.
-Rendben, amúgy meg Jacob tényleg rendes és vicces srác. Apád és én nagyon kedveljük. – mondta vidáman. – Mindig mosolyog és meg tud nevettetni.
-Tudom – mondtam szintén vigyorogva.
-Jaj kicsim – sóhajtott – nem fogsz félni egyedül ebben a nagy házban? – kérdezte és aggodalmas képet vágott.
-Hidd el nem leszek egyedül – mondtam nevetve és ismét Jakere néztem. Anya is elnevette magát.
-Egy percre sem hagy magadra igaz? – kérdezte nevetve.
-Nem – mondtam büszkén. Odajött és megölelt.
-Hiányozni fogsz – mondta.
-Te is anya- mondtam és visszaöleltem.
-Ja és a kutyával kapcsolatban. Aaron azt mondta nem lesz gond vele de azt is mondta hogy majd meglátogat. Légy kedves és adj nevet a kutyusnak. – mondta.
-Oké, Miley lesz – feleltem.
-Miley? – kérdezte anya megdöbbenve.
-Igen, mindig akartam egy kutyát és láttam azt a filmet hogy Marley meg én és megtetszett az a név csak az fiú név, és a Miley hasonlít a Marleyra. – hadartam. Anya értetlenül nézett rám.
-Oké ez nekem magas de te tudod, ja és Leila keresett. Azt mondta nagyon sürgős és amint visszaérsz hívd fel. – mondta.
-Okés – mondtam. Ezután elbúcsúztam a család többi tagjától is és ők elindultak a „nagy” útra.
-Elmentek? – kérdezte egy hang a hátam mögül. A szívem majd kiugrott a helyéről úgy megijedtem.
-Jaj, Jacob ne ijesztgess már- mondtam durcásan.
-Bocsi. Na mit csináljunk? – kérdezte és átfogta a derekam majd magához húzott.
-Hát először is fel kell hívnom Leilát mert elvileg sürgős vészhelyzet van, de utána te döntesz – mondtam sejtelmes hangon. Egy percig döbbent képpel nézett de utána kapcsolt.
-Oké, még addig kitalálom – mondta huncutul és Miley kíséretében bevonult a házba. Nem tudom mi volt az oka de a szívem úgy dobogott hogy azt hittem kiesik a helyéről. Vajon mit akar csinálni? – gondolkodtam de úgy döntöttem majd megtudom. Elővettem a telóm és Leila számát tárcsáztam. Egyből fölvette.
-Haló – mondta unott hangon.
-Szia Gina vagyok. Hallottam hogy – de itt félbeszakított.
-Igen otthol vagyok és nem vagyok egyedül-mondtam lassan, és kimérten.
-Az jó ne is legyél az nem biztonságos – mondta. Meg akartam kérdezni hogy mi a francról beszél de nem hagyott rá időt.
-Öt perc és ott vagyok – mondta és már csak foglalt jelzést hallottam. Ennek meg mi baja? – gondoltam, és a ház felé masíroztam. Mikor elé értem morgást hallottam bentről és ugatást. Gyorsan benyitottam. Olyan látvány fogadott amit soha nem felejtek el. Jacob farkas alakban a földön és Miley meg a hasán ugrált és közbe a fülét harapdálta. Elkezdtem nevetni mire mind a ketten rám néztek. Miley gyorsan odaszaladt hozzám és össze vissza nyaldosott. Jacob is odajött és ő is adott egy „farkas puszit” majd elvonult a fürdőbe. Pár perc múlva emberi alakban tért vissza.
-Hát ez cuki volt – mondtam és puszit nyomtam az arcára, de ő félrefordította a fejét így a szájára sikeredet a puszi.
-Tudod míg kint beszéltél, elgondolkodtam hogy mit is csinálhatnánk- mondta és két karja közé zárt.
-És? – kérdeztem suttogva, mert sejtettem mire gondol.
-Hát… - susogta a fülembe. Forró leheletét éreztem a fülemnél. Szinte kirázott a hideg. Megfordított és hirtelen mohósággal megcsókolt. Én viszonoztam. Karomat a nyaka köré fontam és egészen közel húztam magamhoz, amennyire csak tudtam. Mindenhol őt láttam. Most nem létezett más a világon csak ő. Hirtelen felkapta a lábam és a dereka köré rakta. Felültetett a pultra és egyre több csókkal halmozott el. Mindkettőnk sajnálatára megszólalt a kapucsengő.
-Hagyd – motyogta a nyakamba Jacob. Nem is foglalkoztam a csengővel csak Jakekel. Megint csengettek csak most egyszerre hármat.
-Ohh, francba – sóhajtottunk egyszerre, mire elvigyorodtunk.
-Ez Leila lesz. Később bepótoljuk. – mondtam és rákacsintottam. Le akartam huppanni a pultról de Jacob megfogta a derekam és lesegített.
-Naná, de még ma! – mondta és ravaszul elvigyorodott. Lágyan megcsókoltam majd elindultam kinyitni az ajtót. Leila kicsit meglepődött amikor hirtelen kinyitottam az ajtót.
-Szia – köszöntöttem.
-Szia Gina – mondta.
-Gyere beljebb – mondtam és betessékeltem az ajtón. Bejött és leült a kanapéra. Miley ahogy meghallotta hogy valaki van itt gyorsan kiszaladt. Odarohant Leilához és ráugrott.
-Hé, de aranyos. A tied? – kérdezte nevetve miközben Miley puszikat adott neki.
-Mondjuk. Anyámék kapták valami Aarontól. Elvileg nagyon helyes 17 éves srác-mondtam gúnyosan.
-Értem, és hol van Jacob? Vagy már hazament? – kérdezte és a szobát fürkészte.
-Nem, ő… - kezdtem de Jake a szavamba vágott.
-Itt vagyok. Szia Leila –mondta barátságosan és lehuppant mellém a kanapéra.
-Ohh,… szia – dadogta Leila. Gondolom nem számított rá hogy Jake is itt lesz.
-Szóval, mi az a nagyon sürgős dolog? – kérdeztem megtörve a csendet.
-Ja, igen – kapott észbe – Szóval szombaton Mia, Rachel és én sétáltunk az erdőbe. Sok mindenről beszélgettünk de egyszer csak vonyításra lettünk figyelmesek és hát ismered Rachelt szereti a veszélyt ezért megnéztük honnan jött a hang. És két farkast láttunk a folyó partján egy sziklánál. Az egyik a parton volt a másik meg a sziklán ült. – hadarta. Én odafagytam a kanapéra. Éreztem hogy Jacob is megkövül az oldalamon.
-Igen én is pont ilyen képet vágtam – mondta és kérdően nézett. Összeszedtem magam és megszólaltam.
-És megtámadtak titeket? – kérdeztem halkan.
-Nem, nem ami azt illeti olyan, olyan, ne nézz hülyének de olyan emberiek voltak. – mondta és rám nézett hogy megbizonyosodjon róla mennyire nézem hülyének. Megpróbáltam nem ijedt képet vágni de legbelül nagyon megijedtem.
-És hogy néztek ki? – kérdezte Jacob de az ő hangja is eléggé halk volt.
-Hát az egyik egy hamuszürke volt, olyan átlagos farkasnak nézett ki. Leszámítva hogy nagyobb volt mint egy átlagos farkas. De a másik az nagyon fura volt. Szerintem ilyen farkasfajta nincs is. Hófehér volt a bundája és az arcán ugyanolyan aranycsíkok voltak mint neked. Csak neki a lábain is voltak. – mondta szinte csodálattal. A pulcsimat lejjebb húztam hogy eltakarjam a karomat. Igaz hogy a csíkok csak napfényben látszanak de azért biztos ami biztos. De láttam hogy valamit nem akar elmondani.
-Van még valami Leila? – kérdeztem gyanakodva. Eléggé feszültnek látszott.
-Ennyire rossz? – kérdeztem.
-Hát, eléggé-mondta.
-Bökd már ki – türelmetlenkedtem.
-Hát jó de ne haragudj meg oké? – bólintottam.
-Hát… szóval… a fehér farkasról te jutottál az eszembe. Annyira hasonlított rád. Mintha te lettél volna ott csak farkas alakban – mondta szégyenkezve és lesütötte a szemét. Én mozdulni sem bírtam. Túl sokat láttak és túl okosak és túl jól ismernek. Hallottam Jake szapora légzését mellőlem. Ő is megijedt. Gyorsan ki kellett találnom valamit. Elkezdtem nevetni. Leila értetlenül nézett rám. De utána komoly képet vágtam.
-Te komolyan egy farkashoz hasonlítasz engem? – kérdeztem tettetett haraggal.
-Nem, nehogy azt hidd és lécci ne haragudj csak ez ugrott be. – nagyon bántott hogy nem mondhatom meg nekik az igazat de nem tehettem. Az ő érdekükben. Nagyot sóhajtottam.
-Oké, nem haragszom ha többet nem mondasz ilyen butaságot. – mondtam nevetve.
-Jó, megígérem becs szó!- mondta nevetve és esküre emelte a kezét.
-Na és van valami új hír vagy sztori amióta nem beszéltünk? – kérdeztem mert már tényleg régóta nem beszéltünk.
-Hát…lenne itt valami – mondta sejtelmesen.
-És mi az? – kíváncsiskodtam. Egy kérdő pillantást vetett Jakere aki még mindig a mozdulatlant játszotta pedig hallottam hogy a szíve már normálisan ver, úgyhogy megnyugodott. Amikor észrevette hogy mind a ketten őt bámuljuk kérdő arckifejezéssel egy ideig bambán bámult de utána egyből kapcsolt.
-Ja, értem nem tartozik rám. – mondta és lassan felállt. Látszott rajta hogy bántja hogy kihagyjuk a beszélgetésből. Megpusziltam az arcát és ő Miley kíséretében elvonult a szobámba. Az a kutya tényleg nagyon szereti Jaket.
-Ugye most nem sértődött meg? – kérdezte Leila félve.
-Nem, csak ő is szeret pletykálkodni. – mondtam kuncogva. Remélem Jacob is hallotta.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés