A történet Renesmee születése előtt játszódik.Magyarul a Breaking Dawn közben,pár egyéni módosítással.Ez egy Rosalie&Jacob Fanfiction,amit remélem,hogy sikerül megszerettetnem veletek : ). 
 
 
-    Jake,megint Cullenékhoz mész? – Jelent meg a szája szélén egy kisfiús mosoly Sethnek,ahogy megkérdezte tőlem. 
-    Igen,tesó.Nem jössz el velem? – Mindig is szeretett velük lenni,de sose értettem,hogy mit csíp Edwardban. 
-    Áh most nem – Sóhajtott. – Őrjáratba kell mennem.De tudod jól,hogy Sam nem szereti,ha ott vagyunk. 
-    Hé,Seth!Érdekelt ez minket valaha? – Böktem oldalba,mire felnevetett. 
-    Nem. 
-    Na látod!És lépj már valamit Leahval kapcsolatban.Úgy tudom,most Ő is ott lesz. 
-    Igen,ott.De semmi esélyem.Még mindig Samet szereti.Viszont ennyi erővel te miért nem teszel Belláért?Mármint,tudod jól,hogy én birom Edwardot,de te is szerelmes vagy Bellsbe. 
 
Szemöldököm összehúztam,és mérges tekintettel figyeltem rá. 
 
-    Csak barátok vagyunk.Ő ennyit akar,és tiszteletben tartom. 
-    Hát jó.De azért tartogasd magadnak ezt az Alfa hangot,rendben?Megrémiszt – Viccelte el,mire hangos nevetésbe kezdtünk. 
 
Intettem neki egyet,és átváltoztam. 
 
A francba. 
 
Gondoltam magamban,hiszen megint annyi a ruhámnak.Ügyet sem vetve erre pár másodperc múlva futásnak eredtem. 
 
Sosem kedveltem Sethnek ezt a tulajdonságát,hogy túl őszinte.Minek kell mindig felhoznia ezt a témát?Elég nekem saját magam megbírkóznom azzal a gondolattal,hogy sosem lehet az enyém az,akit szeretek. 
 
Körübelül öt perc alatt megérkeztem La Pushból a Cullen villához,és megálltam egy fa mögött visszaváltozni.Csodás.Egy alsónadrágban és egy szakadt pólóban lépdeltem oda az ajtó elé.Kezemet felemeltem,és kétszer bekopogtam. 
 
-    Ohh...kutya – Nyitotta ki rövid időn belül Rosalie,aki orrára rakta a kezét. – Büdös vagy,mint mindig. 
-    Neked is szia,Rose.Te pedig kedves vagy,mint mindig.Beengednél? – Léptem előre egyet. 
-    A-a – Rázta meg a fejét. – Hol a ruhád?Ez nem nudista strand. 
-    Talán nem zavarba hoz eme csodás felső testem? – Mutattam mellkasomra,kivillantva fehér fogsorom,mire elfintorodott. 
-    Csukd be magad után – Hagyott itt,és én is bementem. 
 
Kihúztam magam,és nagyképűen beballagtam. 
 
-    Megjött a kutyagumi – kiáltotta Rosalie,mire halkan felhorkantam. 
-    Szia,Jake – Jött oda Bella,és átölelt. 
-    Szia – suttogtam a hajába. 
-    Seth? – kérdezte,mikor már elengedtük egymást. 
-    Nem tudott jönni.De én nem vagyok elég? – Küldtem felé egy huncut vigyort,aztán elmosolyodott. 
-    De – válaszolt röviden,és Rosalie után nézett,aki már a konyhában lehetett. – Miért nem tudtok jóban lenni? 
-    Ő kezdte!Esküszöm! – Tettem a kezem a szívemre. 
-    Olyanok vagytok mint a gyerekek.Mikor lesz az,hogy azt látom,hogy Te és Rose a legnagyobb békében nevetgélve beszélgettek egymással?Csak mert kezd elegem lenni ebből.Mintha csak ezért jönnél ide. 
-    Miért? – Húztam fel a szemöldököm. 
-    Hogy szekáljátok egymást. 
-    Jajj Bells...Sajnálom,de amíg nem változtat a modorán,én se tudok.Legalább valaki megmutatja neki,hogy nem kell annyira fent hordania az orrát. 
-    Ő már csak ilyen,Jacob.Így kell szeretni. 
-    Sosem fogom megszeretni – Mosolyodtam el. 
-    Soha ne mondd,hogy soha!Nah gyere,keresünk valami ruhát Edward szekrényében számodra,mivel tényleg nem kellene meztelen rohangálnod – Húzott maga után a kezemnél fogva. 
 
Sosem fogom megszokni ennek a háznak a nagyságát.Egy szoba ebben körübelül akkora,mint apuval a közös lakásunk.Mindig elmerengve haladtam végig a folyosóin,és minden zugot alaposan megmértem. 
 
-    Ez jó lesz? – Mutatott fel egy fekete farmernadrágot,és egy fehér inget.Elfintorodtam. 
-    Kissé kicsinek tűnik... 
-    Sajnálom,nincs nagyobb méret. 
-    Mindegy – Vettem ki a kezéből,és ledobtam az ágyra. 
 
Szakadt pólómat eltávolítottam magamra,és ugyanezt készültem tenni a nadrággal is. 
 
-    Nem várnád meg míg kimegyek? – Hallottam meg egy felháborodott hangot,ami Bellától jött. 
 
Felnéztem rá,és megrángattam a vállaim.Elindult az ajtó felé,és mielőtt kiment volna,még kiöltötte rám a nyelvét,mire felnevettem. 
 
Az ing felső három gombját nem bírtam már begombolni,hiszen így is feszült rajtam az egész.Idiótán festhettem.Elhagytam a szobát,és a többieket kezdtem el keresni.Nem sokat jártam még az emeleten,hiszen nem volt miért,ezért nem is ment nekem itt a tájékozódás.Be-be nézegettem minden helyre,hogy hol lehetnek,de nem volt sehol senki.Aztán már az utolsó ajtó következett,amit minden reményt feladva néztem meg. 
 
-    Ilyen az én szerencsém... – Dőltem neki az ajtófélfának,miközben Rosaliet néztem,ahogy a ruhákkal játszodazott. 
-    Mit keresel itt? – kérdezte fel sem nézve tevékenységéből. 
-    Nem tudod esetleg,hogy hol vannak Belláék? 
-    Elmentek vadászni. 
-    Bella is? – Rémültem meg hirtelen.Hiszen eddig nem tűnt volna fel,hogy vámpír. 
-    Tudod – Nézett rám azzal a fura tekintetével. – Néha kezdem el felejteni,hogy ki is a szőke kettőnk közül.Én vagy te. 
-    De akkor Ő hol van? – Értetlenkedtem. – Mivel sokkalta jobban élvezném az Ő társaságát,mint a tiédet. 
-    Sajnálom,hogy így kell közölnöm.Bellának sűrgős dolga akadt,azt mondta,hogy adjam át neked,hogy nem sokára jön.Túl sokáig öltöztél át kutya – Fordult vissza ruháihoz. 
-    Megtennéd,hogy nem hívsz így? – Fintorogtam rá,miközben át akartam lépni szobájának küszöbét. 
-    Te meg mit csinálsz? 
-    Bejövök.Csak te vagy.Most mennyek el? – Vontam meg a vállam. 
-    Igen! – Parancsolt rám,de én nem is foglalkoztam vele,ezért leültem az ágyára. – Nem hallottad amit mondtam? 
-    Nem igazán.Megismételnéd? – Csücsörítettem be,és szám szélén ott bújkált egy apró mosoly. 
-    Az idegeimre mész – Rázta meg a fejét,és én azt néztem,ahogy a padlón ülve,valamilyen tényező különbségével teszi sorrendbe ruháit. 
-    Szóval miért csinálod ezt? – kérdeztem. 
-    Miért mondanám el neked? 
-    Oké,csak kérdeztem – Tettem magam elé a kezem,mire Ő sóhajtott. 
-    Ezeket árváknak adom.Úgysem tudok mit csinálni velük.Egy ruhadarabot nem veszek fel kétszer – Eltátottam a szám a válaszán,szemeim pedig kidülledtek.Ő és a jótékonykodás?Röhejes. 
-    Te most csak viccelsz – Nevettem el. 
-    Ezért nem akartam elmondani – Duzzogott. 
-    Nem,én nem úgy értem.Csak fura tőled.Nem hittem volna,hogy tudsz olyan dolgot is csinálni,ami nem neked lesz jó,hanem másnak. 
-    Kössz,a bókot – Fejezte be a pakolgatást,és felállt. – Szóval...itt akarsz maradni addig,amíg Bella szerelmed hazaér? 
-    Nem a szerelmem – Húztam el a szám. 
-    Ohh...dehogyis nem.Mindenki tudja nagyon jól. 
-    Csak barátok vagyunk. 
-    Előttem nem kell titkolóznod.Mivel nem annyira érdekel – Ment ki a szobából,és megrökönyödve vettem észre,hogy kecses mozgásának következtében éppen elalélok.Mi ütött belém?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés